Az orosz hatóságok nem hivatalosan megtiltják a gazdáknak, hogy a minimális küszöbérték alatti áron adják el a gabonát külföldi vásárlóknak, bár ez a stratégia láthatóan árt az ágazatnak. Oroszország szeptemberben 480 ezer tonna búza szállítását akadályozta meg Egyiptomba, mivel az eladási ár a kormány által engedélyezett 270 dolláros tonnánkénti FOB („Free on Board”, ami a hajó fedélzetén történő átadást jelent) minimális küszöbérték alatt volt – jelentették a Kommerszant és a Forbes című orosz lapok saját forrásaikra hivatkozva. Az orosz kiadványok feltételezték, hogy a minimális exportárhoz való ragaszkodással Oroszország célja, hogy a világpiacon elfoglalt domináns pozícióját a pénzügyi helyzetüket egyre rosszabbnak érzékelő orosz gazdák javára használja ki, és további bevételt biztosítson a szövetségi költségvetésnek.

A Gorodny című orosz kiadvány közzétette, hogy az orosz kormányzati stratégia máris nyomást gyakorolt az ellátási láncra. A déli régiókban a főként kereskedéssel foglalkozó vállalatok már felfüggesztették a gabonavásárlást a gazdáktól, arra hivatkozva, hogy nincs elegendő tárolókapacitásuk. Andrej Szizov, a moszkvai székhelyű SovEcon tanácsadó cég igazgatója elismerte, hogy a kormány politikája lelassítja az orosz gabonaexportot, és az ország az egy évvel korábbihoz hasonlóan rekordméretű átmenő készletekkel zárhatja az évet. Egy névtelenséget kérő forrás a lapnak elmondta, hogy az orosz búzához hasonló búzáért jelenleg a világpiacon legfeljebb 240 dollár/tonna FOB árat fizetnek. „Az agrárminisztérium úgy véli, hogy a külföldi vásárlók nem tudnak orosz gabona nélkül élni, és az általunk megszabott áron fognak vásárolni, nekünk csak ki kell várnunk. Kérdés, hogy meddig” – panaszolta el a forrás, kifejtve, hogy Algéria nemrég vásárolta meg az év végéig szükséges mennyiséget, Egyiptom még néhány tendert tart, majd januárig nem vásárol többet. „Tehát várjunk januárig? De novemberben elkezdődik az aratás Argentínában, aztán Ausztráliában, és mindenki ugyanazon a piacon adja el a gabonáját. Tehát nincs garancia arra, hogy januárban az árak a kívánt szintre emelkednek majd, különösen így, hogy a piac túl van telítve, ideértve az ukrán gabonát is, amelynek szállítása ismét megindult Odesszán keresztül” – mondta a forrás a Gorodnynak. A napraforgóolajra is minimális exportárat állapítottak meg. Ennek következtében egyes orosz olajgyárak szeptember vége felé még mindig nem kezdték el a munkát, holott általában szeptember 10-e körül ki szokták nyitni a kapuikat. A belföldi piacon a gazdák a napraforgómagot olyan áron próbálják értékesíteni, amely épphogy fedezi a termelési költségeket. Egyes gazdák arra panaszkodnak, hogy az új intézkedés nagy nyomást gyakorol az exportvámok miatt amúgy is nehéz helyzetben lévő ágazatra.

A vámok következtében az ágazat átlagos jövedelmezősége 17 százalékról 3 százalékra zuhant – becsülte Alekszandr Jarosenko, az Ural-Don gabonavállalat igazgatója. A minimális exportár újabb csapásnak bizonyult a gazdák számára. „Úgy vélem, hogy még 4 év ilyen korlátozásokkal, és nem lesz többé orosz gabonaexport” – mondta Jarosenko. „Talán odáig nem süllyedünk majd, hogy Kanadából kelljen vásárolnunk gabonát, mint a szovjet időkben, de az export lehetőségét biztosan elveszítjük” – mondta.

A Müncheni Műszaki Egyetem kutatói enzimek segítségével szintetizálták az L-alanin nevű aminosavat – olvasható a Chem Catalysis című folyóiratban megjelent jelentésben. Bár a technológia még további munkát igényel, mielőtt kereskedelmi forgalomba kerülhet, egy napon lehetővé teheti a takarmánygyártók számára, hogy közvetlenül szén-dioxidból, megújuló hidrogénből és ammóniából állítsanak elő aminosavakat. A termelők jellemzően fosszilis tüzelőanyag-forrásokra vagy mikroorganizmusokra támaszkodnak az aminosavak előállításához, mondja Volker Sieber, a Müncheni Műszaki Egyetem professzora és a Chem Catalysisban megjelent tanulmány egyik szerzője. Bár az egysejtű fehérjeszintézist általában fenntarthatóbbnak tartják, mint a hagyományos, fosszilis tüzelőanyagból származó aminosavak előállítását, a mikrobák táplálásához továbbra is glükózra van szükség. A glükóz biomassza előállításához pedig még mindig több hektárnyi földterületre van szükség, amely egyébként elősegíthetné a nagyobb biológiai sokféleséget, mondta Sieber. „Ha valóban fenntartható módon akarjuk folytatni a tevékenységünket, (…) fontosabb a megújuló energia és a szén-dioxid felhasználása” – mondta Sieber, azzal érvelve, hogy egy szélmalom kevesebb földet foglal el, mint egy hektárnyi termény. Ha azonban szén-dioxidot használva próbálunk egysejtű fehérjéket szintetizálni, a folyamat közbenső vegyi anyagokat is termel, amelyek mérgezőek magukra a mikroorganizmusokra nézve, mondta Sieber. Hogy ezt az akadályt megkerüljék, a Müncheni Műszaki Egyetem laboratóriuma eltávolította az aminosavszintézisért felelős kulcsfontosságú enzimeket a mikrobákból, hogy a sejtfolyamatot élő szervezeten kívül reprodukálják. Szén-dioxid, hidrogén és ammónia felhasználásával – Sieber szerint lehetőleg megújuló forrásokból – a laboratórium közel 100%-os átalakítási hatékonyságot tudott elérni. Elmondta, hogy viszonylagos egyszerűsége miatt L-alaninnal kezdték, de azóta más aminosavakat is szintetizáltak. Más eljárások – beleértve a mikrobiális szintézist és az L-alanin fosszilis tüzelőanyagokból történő kinyerését – továbbra is olcsóbbak, mint a laboratóriumban kifejlesztett enzimatikus eljárás – mondta Sieber. A Müncheni Műszaki Egyetem csapata azonban most az eljárás finomításán és a költségek csökkentésén dolgozik. Sieber úgy véli, ha sikerül felgyorsítaniuk az enzimek működését, akkor képesek lesznek elérni a költségparitást más aminosavforrásokkal.

Az Európai Takarmánygyártók Szövetsége (FEFAC) által közzétett adatok szerint az EU 27 tagállamában a haszonállatoknak szánt keveréktakarmányok termelése 148,9 millió tonnára becsülhető, ami 3,8%-os csökkenést jelent a 2021-es adatokhoz képest. A termelés a valamennyi takarmányozási ágazatban csökkent, de a legjelentősebb mértékben a sertéságazatban (-6,7%) és a baromfiágazatban (-3,2%) az afrikai sertéspestis (ASP) és a madárinfluenza terjedése miatt. A sertéstakarmány-termelés 3 millió tonnával csökkent 2021-hez képest, több tagállamban, köztük Dániában, Spanyolországban, Franciaországban, Magyarországon, Portugáliában és Romániában több mint 5%-os csökkenést tapasztaltak. Sok kisebb gazdaság bezárt a romló gazdasági helyzet és a gazdaságon belüli jövedelmezőség miatt. A sertéshúsexportáló országok visszafogták termelésüket, mivel Kína továbbra is még kilábalásban van az ASP-ből. Az ASP továbbra is szerepet játszott Németországban és Romániában, és befolyásolta a gazdasági hatékonyságot. A baromfitakarmány-termelés 2 millió tonnával csökkent, mivel több országot, köztük Bulgáriát, Franciaországot, Magyarországot, Olaszországot és Portugáliát súlyosan érintette a madárinfluenza. Egyes gazdaságok a növekvő költségek miatt egész ciklusokat hagytak ki, ami tovább rontotta a takarmány iránti keresletet. A FEFAC jelentése szerint a szarvasmarhatakarmány-termelés 0,5 millió tonnával csökkent az előző évhez képest. Ez részben a súlyos aszály miatt 2021-ben vásárolt kiegészítő takarmány mennyiségének volt köszönhető. Ukrajna orosz megszállása és a kapcsolódó uniós energiaválság jelentős hatással volt az EU gazdaságára és az inflációra, ami az állati termékek és így a keveréktakarmány iránti kereslet csökkenéséhez vezetett. Mindössze 5 tagállamnak, köztük Lengyelországnak, Szlovákiának és Ausztriának sikerült némileg növelnie vagy stabilizálnia takarmánytermelését. Az Európai Bizottság előrejelzései szerint a keveréktakarmányok mennyisége a baromfi kivételével minden faj esetében csökkenni fog az idén. A takarmány- és műtrágyaárakkal kapcsolatos bizonytalanságok, valamint az infláció továbbra is befolyásolni fogja a takarmánypiacot. A FEFAC piaci szakértői úgy becsülik, hogy a keveréktakarmány-termelés várhatóan tovább csökken, 1,5%-kal, 146,8 millió tonnára.