Szerző: c001os

A fertőző betegségek az állattenyésztés hatékonyságát leginkább korlátozó tényezők közé tartoznak, mivel megjelenésük a megnövekedett elhullás, a takarmányhasznosítási arány csökkenése, az állatorvosi költségek növekedése és a fertőzött hasított testek értékvesztése miatt veszteségekkel jár. 

Jó példa erre a sertéságazat, amely jelenleg a világszerte legelterjedtebb vöröshúsfajtát adja, valamint az egészségügyi és gazdasági kockázat, amelyet az Aujeszky-betegség, a sertések egyik legfontosabb vírusos betegsége jelent. Spanyolországban az Aujeszky-betegséget a házisertésekben már felszámolták, de a vaddisznókban még jelen van, ami jelentős kockázatot jelent a házisertés-állomány újrafertőződésére. Az Aujeszky-betegség kitörésével járó közvetlen gazdasági veszteségek egy betegségtől mentes sertéstelep esetében kocánként 350–800 euróra rúghatnak évente.

A spanyolországi Lleidai Egyetem és a Vadgazdálkodási és Vadvilágkutató Intézet (IREC) kutatói által kidolgozott új járványügyi modell feltárta a telepi menedzsmentintézkedések és a vakcinázás kombinációjának hatását az Aujeszky-betegség elleni védekezésre egy standard sertéstenyésztési rendszerben, különböző járványügyi forgatókönyvek mellett. Az úgynevezett populációdinamikai számítási modell (angol rövidítése alapján „PDP-modell”), egy újszerű eszköz, amely különösen alkalmas komplex dinamikai problémák hatékony tanulmányozására, mivel lehetővé teszi a különböző folyamatok közötti nagyszámú kölcsönhatás egyidejű figyelembevételét.

A modell eredményei azt mutatják, hogy amint egy gazdaságban igazolják a fertőzést, az állomány nagy részének (több mint 75%-ának) korai vakcinázása kritikus fontosságú a vírus terjedésének csökkentése és a sertések termelékenységére gyakorolt hatás minimalizálása érdekében. A menedzsmentintézkedések ellenben úgy tűnik, hogy jelentéktelen hatással vannak a vírus megfékezésére, ami összefüggésbe hozható azzal, hogy a vírus nagyon könnyen képes terjedni.

Egy amerikai kutatóval kiegészült kínai kutatócsoport annak járt utána, hogy jó hatással van-e a választott malacokra, ha a „kombu” vagy Laminaria japonica néven ismert japán tengeri alga poliszacharidjait kapnák? A kutatócsoport a Journal of Veterinary Sciences című szakfolyóiratban 2023 decemberében megjelent tanulmányban számolt be eredményeikről. Azt vizsgálták, hogy az L. japonica poliszacharidok takarmányhoz való hozzáadása milyen hatással van a választott malacok növekedési teljesítményére, a bélsár emésztőenzim-aktivitására, a szérum biokémiai indexeire és szabad aminosavaira. A csapat ezeket a kombu poliszacharidokat vizsgálta, mivel azok különböző cukormaradványok kombinációjából állnak. Ezek a vegyületek számos előnyös biológiai funkciót mutatnak.

A kutatócsoport 120 egészséges malacot választott ki a 21 napos kísérlethez. Az állatokat véletlenszerűen 4 takarmányozási csoportba sorolták, amelyek az L. japonica poliszacharidok koncentrációját 0, 100, 200, illetve 400 mg/kg mértékben tartalmazták. A kutatócsoport kiszámította az átlagos napi súlygyarapodást (ADG), az átlagos napi takarmányfelvételt (ADFI) és a súlygyarapodás-takarmány arányt (G:F). A kísérlet végén minden csoportból kiválasztottak egy-egy malacot, amelynek testtömege a legjobban megfelelt a csoport átlagának, és attól vér-, valamint bélsármintát vettek.

Az eredmények azt mutatták, hogy a poliszacharidok 200 és 400 mg/kg dózisban történő kiegészítése szignifikáns eredményezett a malacok ADG és ADFI értékében a 0-21. napon. A jobb növekedési teljesítmény a bélsárban lévő emésztőenzim-aktivitás javulásának, valamint a malacok étvágya és energiafelvétele növekedésének volt köszönhető. A 200 és 400 mg/kg dózisban történő kiegészítése emellett jelentősen megnövelte a malacok bélsár-amiláz aktivitását, a poliszacharidok prebiotikus aktivitása miatt, amely elősegíti a keményítő emésztését és felszívódását. Ezenkívül a poliszacharidok mennyiségével lineárisan növekedett a bélsár amiláz és lipáz aktivitása.

Ami a vér aminosavtartalmát illeti, a 400 mg/kg-os csoportban a malacok vérének megnövekedett hisztidin- és aszparagin-tartalmát figyelték meg a fokozott fehérjeemésztés és -felszívódás miatt. Ezenkívül a 200 mg/kg dózisú pótlás is csökkentette a szérum metionin- és fenilalanin-tartalmát a 100 mg/kg dózishoz képest. A poliszacharid-kiegészítés egyik szinten (100, 200 és 400 mg/kg) sem befolyásolta a választott malacok vérének biokémiai paramétereit pl. glükóz-, összkoleszterin- és ammóniaszintjét. Ez valószínűleg a rövid kísérleti időszaknak köszönhető.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a 200 és 400 mg/kg L. japonica poliszacharidok takarmányhoz való hozzáadása növelheti a növekedési teljesítményt és a választott malacok bélsarában az amilázaktivitást. Azt várják, hogy ez javítja a választott malacok tápanyag-anyagcsere képességét.

A sertések reproduktív és légzőszervi szindrómáját okozó vírus (PRRSV) a sertéságazat egyik legveszélyesebb kórokozója. Amellett, hogy a tenyészkocák szaporodási rendszerét és a fiatal állatok légzőszerveit károsítja, általában más másodlagos betegségekkel is társul, ezért világszerte a sertéságazatban a legnagyobb gazdasági veszteséget okozó egészségügyi problémává vált.

A spanyol Córdobai Egyetem (UCO) kutatói a PRRSV-vel foglalkozó kutatásukban az úgynevezett „transzkripciós faktorok” szerepét vizsgálták, amelyek az immunrendszer sejtjeinek differenciálásáért felelős molekulák, és arra a következtetésre jutott, hogy e molekulák közül három nagyobb intenzitással fejeződik ki a kórokozó legvirulensebb törzseiben.

Az UCO Librado Carrasco vezetésével működő kutatócsoportja tanulmányában három kulcsfontosságú molekula szerepét azonosította a sertés három szervében: a tüdőben, a thymusban és a tracheobronchiális nyirokcsomóban a kórokozó elleni immunvédelemben. Ez három alapvető szerv az immunválasz kiváltásában, amelyekben a vírus a leginkább szaporodik, amint kapcsolatba kerül a testtel.

Ehhez a kutatómunka során 70 sertésből származó, három különböző csoportba sorolt szervet elemeztek: az egyik csoportban nem volt fellelhető a kórokozó, ez kontrollcsoportként funkcionált, a másik két csoportot pedig a vírus két különböző virulenciájú törzsével fertőzték meg. A vizsgálat konkrétan az úgynevezett „transzkripciós faktorokra” összpontosított. Ezek a molekulák az immunrendszerben részt vevő sejtek differenciálódását szabályozzák. Ebben az értelemben – amint azt Inés Ruedas-Torres kutató, a tanulmány egyik fő szerzője kiemelte – az eredmények azt mutatják, hogy e molekulák közül három (az úgynevezett T-BET, FOXP3 és EOMES) nagyobb intenzitással és korábban fejeződik ki a legnagyobb virulenciájú elemzett törzsben.

„Az immunvédelem nem egyetlen válaszon, hanem több elem összegén alapul” – mondta Irene Rodríguez-Gómez, a munkában részt vevő másik kutató. Ennek mentén, ahogy a tanulmányban is tükröződik, a három fehérje mindegyike, amelyeket a kutatások az immunválaszban alapvetőnek találtak, más-más szerepet játszik a szervezet védekezésében. Míg a három elemzett molekula közül az első (T-BET) a vírust fagocitizáló makrofágok aktiválásához kapcsolódik, addig a második (FOXP3) többek között megakadályozza, hogy a fertőzött szervezet gyulladásos válasza túl intenzív legyen. A harmadik molekula (EOMES) pedig a vírus által fertőzött sejtek elpusztításáért felelős limfociták aktiválásáért felelős.

Jelenleg a PRRSV ellen többféle kereskedelmi forgalomban elérhető vakcina létezik, de egyik sem akadályozza meg a másodlagos fertőzéseket, illetve nem nyújt teljes védelmet a vírus nagyfokú mutációja miatt – hangsúlyozták a kutatók. A hosszú távú cél ezért olyan új vakcinajelöltek kifejlesztése, amelyek teljes védettséget nyújtanak a kórokozó különböző törzsei ellen.