Szerző: c001os

A Kansasi Állami Egyetem (K-State) kutatói közzétették annak a tanulmánynak az eredményeit, amely egy látszólag egyszerű módját vizsgálja annak, hogyan lehetne az amerikai sertéságazat számára egy újabb védőréteget biztosítani a pusztító vírusos betegséggel szemben – írja a K-State Research and Extension hírszolgálata.

Jordan Gebhardt, a K-State sertéstenyésztési szakértője és állatorvosa elmondta, hogy a tudósok néhány hétköznapi háztartási tárgyat használtak fel, hogy teszteljék, mennyire képesek kimutatni az afrikai sertéspestis jelenlétét azokon a berendezéseken és felületeken, amelyeken a takarmányt szállítják.

Az afrikai sertéspestis vírus jelenlétének kimutatása az Egyesült Államokba érkező teherautók, szállító konténerek és egyéb anyagok felületén „egyszerű kutatási kérdésnek tűnik” – mondta Gebhardt – „de meglehetősen bonyolult, ahogyan ez történik”.

A kutatás, amely a K-State tudósai által Vietnamban végzett terepmunkából származik, a polimeráz láncreakció vagy PCR néven ismert diagnosztikai tesztekre támaszkodik, amelyek egy mintából származó DNS-t vagy RNS-t használnak a fertőző betegségek diagnosztizálására. A legtöbb esetben a PCR-teszt 24 órán belül megbízható eredményt ad, gyakran még gyorsabban.

A K-State tudósai egyszerű technikákra támaszkodtak a PCR-minták gyűjtéséhez. Gebhardt elmondta, hogy négy olyan anyaggal, amelyek bármelyik háztartásban megtalálhatóak (négyzet alakú pamutgéz, poliészter fülpucoló pálcika, szivacsos végű pálcika, száraz törlőrongy), olyan felületekről vettek kenetet, amelyek a takarmányokkal szoros kapcsolatba kerültek.

„Ha meg akarunk vizsgálni egy felületet – legyen az egy teherautó, egy szállítótartály vagy egy gazdaságban lévő felület –, tudnunk kell, hogyan vegyünk mintát arról a felületről, hogy aztán a lehető legjobb diagnosztikai eredményt kapjuk annak megállapítására, hogy jelen van-e a vírus vagy sem” – magyarázta Gebhardt. „Ezt a folyamatot környezeti mintavételnek nevezzük. A mai napig nem volt olyan erős, minősített kutatási projekt, amely nagyszerűen jellemezte volna azt az egyszerű kérdést, hogy mi a legjobb módja a minta gyűjtésének”.

A lengyel sertéságazat általános hangulata meglehetősen nyomasztó – mondta Bartosz Czarniak, a lengyel sertéstenyésztők szövetségének (Polsus) szóvivője a Cenyrolnicze helyi hírügynökségnek.

December utolsó heteiben a sertéshús ára Lengyelországban stagnált. „Tudom, hogy azok számára, akik fellendülésre számítottak, ez sovány vigasz, de ha megnézzük, mi történik jelenleg a piacon, akkor ez valójában jó hír” – mondta Czarniak. 

Czarniak arra utalt, hogy jó néhány hizlaló gazdaság, amely a jobb árak reményében import malacokat vásárolt, most veszteséggel kénytelen eladni a sertéshúst. Az árak még nem érték el a kívánt szintet, mivel a lengyel és általában az európai sertéshús iránti kereslet a külföldi piacokon csökken. „Az európai sertéshús a legdrágábbak között van a világon – ha nem a legdrágább –, ezért csökken az export” – mondta.

Az EU sertéságazata egyre inkább veszít a világpiacon. Minden jel arra mutat, hogy 2024-ben az Egyesült Államok megelőzi az Európai Uniót, és a világ legnagyobb sertéshúsexportőre lesz – értett egyet Dr. Jakub Olipra, a Credit Agricole Polska Bank közgazdásza.

Czarniak szerint Lengyelországnak a saját tenyésztését kell fejlesztenie, hogy a sertéságazat általános jövedelmezőségét növelje. „A hazai piac import malacoktól való függése egyértelműen megviseli a piacot, ezért gondoskodnunk kell a hazai kocaállományról” – mondta Czarniak. „Véleményem szerint a tenyésztő farmok újjáépítésére kellene összpontosítanunk. Különösen, ha megnézzük az EU jóléti politikáját. Az állatszállítási idő korlátozása még mindig a levegőben lóg. Ez továbbra is nagy kockázati tényező a piacon malacokat kereső hizlaló farmok számára. Törekednünk kell a saját malactermelésünk újjáépítésére” – csatlakozott az állításhoz Dr. Olipra. „A saját malactermelésünk nélkül, a Dániából származó importtól való ilyen nagyfokú függőség mellett nehéz akár csak beszélni is az élelmezésbiztonságról”.

A legígéretesebb hollandiai sertésipari innováció éves versenyét egy olyan újdonság nyerte, amely a sertések mérlegelését kameraképek segítségével, mérleg használata nélkül végzi.

A 2024-es volt a verseny 9. kiadása, amelynek hivatalos neve „Het beste idee van Varkensland” (ami nagyjából úgy fordítható, hogy „A sertésközösség legjobb ötlete”). A győztes innováció, amelyet Pieter Hoenderken IT-szakértő fejlesztett ki, a mesterséges intelligencia alkalmazásán alapul, amely segít a sertés méreteit súlyra lefordítani – ez a folyamat fix kamerák segítségével is elvégezhető. A koncepció mögötti szándék egy olyan hordozható megoldás létrehozása, amelyet a sertéstenyésztő az istállóban szabadon áthelyezhet.

A sertések növekedésének és egészségi állapotának nyomon követése fontos kérdés – mivel a sertéstenyésztés egyik fő célja, hogy a sertések egységesen kerüljenek vágóhídra. Az átlagtól való eltérés valami problémát jelez a folyamatban. Hoenderken szerint ezért az innováció akár a sertések jóllétének javításához is hozzájárulhat.

A technológia célja jelenleg a sertések megfelelő szállítási súlyának meghatározása. Hosszú távon azonban az innovatív találmánnyal nyomon lehet majd követni a sertések fejlődését, és ezt összekapcsolni a menedzsment rendszerrel.

Jon Oatley-t, a Washington Állami Egyetem (WSU) professzorát az Egyesült Államok romániai nagykövetsége hívta meg, hogy beszéljen a génszerkesztéssel kapcsolatos kutatásairól. Az európai döntéshozók által feltett kérdések többsége a technológia társadalmi elfogadottságával kapcsolatos volt.

„Azért hívtak meg, hogy beszéljek ezen a csúcstalálkozón, mert a WSU-n nemcsak a kutatás, hanem a szakpolitika terén is sikerült eredményeket elérnünk. Mi lettünk az a hely az Egyesült Államokban, ahová mindenki tekint, ha ezen a területen előrelépésről van szó” – mondta Oatley, aki egyben a WSU Állatorvosi Karának kutatási dékánhelyettese is.

Oatley vezette azt a kutatócsoportot, amely kitenyésztette a „helyettesítő kanokat” egy génszerkesztési módszer segítségével, amely segíthet a kívánatos és szükséges tulajdonságok elterjesztésében az állatállományban, amilyen például a jobb hőtűrés. A technológia azt ígéri, hogy jelentősen javítja a fehérjeforrásokat, hogy segítsen a világ növekvő népességének táplálásában – de csak akkor, ha az emberek hajlandóak megenni a génszerkesztett állatok húsát.

Oatley és csapata nyilvános kóstolókkal és sajtóeseményekkel is igyekeznek megmutatni, hogy a génszerkesztett állatok húsa ugyanolyan biztonságos – és ugyanolyan finom – is lehet, mint a hagyományos módon tenyésztett sertéseké. Ez volt Oatley célja Európában is, ahol a döntéshozók nagyon ódzkodnak mindentől, ami „genetikailag módosítottnak” tekinthető. „Ez nem feltétlenül a biztonsággal kapcsolatos aggodalom” – mondta Oatley. „Hanem az a felfogás, hogy hogyan fogunk valami olyasmit a tányérra tenni, ami genetikailag módosítottnak tekinthető? De már most is ezt tesszük. Már évezredek óta szelektív tenyésztés révén genetikailag módosítjuk az állatokat és a növényeket. Ez csak egy másik eszköz.”

A génszerkesztés során egyetlen faj genomján belül dolgoznak, hogy olyan változásokat hozzanak létre egy állatban vagy növényben, amelyek természetes módon is előfordulhatnak. Gyakran tévesen összemossák a génmódosítási módszerekkel, amelyek idegen fajból származó DNS-t juttatnak be a tenyésztett fajba.

A leggyakoribb kérdések, amelyeket Oatley Európában kapott, a termékek címkézésének esetleges szükségességére, a génszerkesztésnek az állatok jólétére gyakorolt lehetséges hatásaira, valamint arra vonatkoztak, hogyan lehetne növelni a közvélemény bizalmát a tudomány iránt. Az Oatley nem hisz abban, hogy szükség lenne a génszerkesztett állatokból származó hús címkézésére, ha az már átment a biztonsági teszteken, mivel annak ugyanolyan szinten kellene állnia, mint a szelektíven tenyésztett állatokból származó húsnak.