A ribonukleinsav (RNS) vakcinák áttörést jelenthetnek a vakcinatechnológiában, és gyors választ adhatnak a kórokozókra a baromfiiparban. A hagyományos vagy a vektorvakcinákkal ellentétben az RNS-vakcinák, amelyeket a DNS-vakcinákkal együtt nukleinsav-vakcináknak nevezünk, a kórokozó genetikai anyagának egy kis darabját használják fel az immunválasz kiváltására.

A baromfitenyésztők és az állatorvosok azonban kihívásokkal találják szemben magukat az RNS-vakcinák iparági bevezetése során. E kihívások közé tartozik az engedélyezési folyamat, amelyen keresztül az RNS-vakcinákat jóvá kell hagyni.

„Jelenleg 3–7 évig tart egy baromfivakcina engedélyeztetése. Ha az RNS-technológia platformengedélyét először az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) engedélyezésén keresztül szerzik meg, akkor a vakcináknak az adaptálása már nem éveket, hanem csak heteket, vagy hónapokat vehet igénybe” – magyarázta Dr. John El-Attrache, a Ceva Animal Health globális tudományos és innovációs igazgatója a 2023-as Poultry Tech Summit konferencián.

Az RNS-vakcinák létrehozásakor a fejlesztőknek a genetikai szekvenciát egy elszigetelt helyről kell venniük.

„Az integrált RNS-vakcinafejlesztéshez a vállalatoknak szükségük van arra, hogy a termelők teszteket és információkat szolgáltassanak a vakcina fejlesztőinek, hogy a klinikai és betegségdiagnosztika elvégezhető legyen. Kritikus fontosságú azonban, hogy az információk gyűjtése szabványosított módon történjen” – magyarázta El-Attrache. 

A metaadatok elemzése olyan eszköz, amely támogathatja az RNS-vakcina előállítását, azonban a termelésirányítók számára nehézséget jelenthet ezen adatok összegyűjtése a gazdaságokban. „Ahhoz, hogy metaadatokhoz jussunk, meg kell könnyítenünk a termelésirányítók és az állatorvosok számára az információk megszerzését, hogy azokat egy alkalmazásban tudják rögzíteni” – jelentette ki El-Attrache.

„Az állatgyógyászok jól ismerik a különböző vakcinatípusok közötti különbségeket, és tudják, hogyan használhatják őket a biztonság és a hatékonyság érdekében. Az RNS-vakcinák egy újabb rendelkezésre álló eszközzé válnak, amely tovább optimalizálja ezt az egyensúlyt.”

El-Attrache úgy véli, hogy a jövő baromfivakcinái között mindhárom vakcinatípus megtalálható lesz majd, és hogy az olyan technológiák, mint a genomszekvencia-elemzés és a mesterséges intelligencia segíthetnek az iparág számára a biztonságosabb és hatékonyabb vakcinák előállításában.

A növényi eredetű – azaz fitogén – szaponinok és polifenolok tojótyúkokkal és jércékkel való etetése nincs negatív hatással a teljesítményre vagy a tojásminőségre – derült ki az Észak-Karolinai Állami Egyetemen (NCSU) végzett validációs kísérletből. A legújabb kutatások szerint a fitogén takarmány-adalékanyagok javíthatják a baromfi bélrendszerének egészségét, és védelmet nyújthatnak számos betegség ellen. Különösen a Quillaja saponaria és Yucca schidigera növények biomasszájából származó szaponinok és polifenolok kombinációja előnyös a kokcidiózis és az elhalásos bélgyulladás fertőzések ellen.
Az eredmények azt mutatták, hogy a fitogén takarmány-adalékanyagot tartalmazó tápot kapott madarak jércekorukban kevesebb takarmányt fogyasztottak, és a kontrollcsoporttal összehasonlítva azonos testtömegűek voltak. „Nem tudjuk, hogy miért, mert nem végeztük el a bél szövettani vizsgálatát, de úgy gondoljuk, hogy azért, mert a bél jobban fel tudta szívni a szükséges tápanyagokat” – mondta el a 2024-es International Poultry Scientific Forum (IPSF) konferencián a kutatást ismertető Dimitri Malheiros.
Ezenkívül a tojótyúkok teljesítményében, illetve a tojások méretében, osztályában vagy minőségében nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a kontrollcsoporthoz képest. Malheiros megjegyezte, hogy a kísérletben részt vevő tyúkokat nem fertőzték meg szándékosan kokcidiózissal vagy más betegségekkel.” A kutató szeretné, ha a kísérletet nagy léptékben, fertőzéses formában is elvégeznék” – tette hozzá.

A SetCare, a holland HatchTech Incubation Technology vállalat által kifejlesztett új keltetőgép segítségével a tojásokat a hagyományos 21 nap helyett 24 napig keltetik. Ez 3 százalékkal alacsonyabb embrióhalandóságot eredményez, ami automatikusan jobb keltetési teljesítményt jelent. A kikelt csibék összességében jobb csibeminőséget mutatnak.
A SetCare a HatchTech többéves kutatásaira épül az inkubációs időszak kezdetére vonatkozóan, amikor az embriók mortalitása viszonylag magas. Ezt sokáig a keltetés elkerülhetetlen részeként fogadták el, de a mélyrehatóbb kutatás és a természetes keltési folyamat közelebbi vizsgálata feltárta, hogy az iparági szabvány szerinti 21 napos keltetési folyamat nem optimális. Az embriósejtek túlélésének elősegítése és a legjobb kelési eredmény elérése érdekében 24 napos keltetésre van szükség, a tojás hőmérsékletének fokozatosabb emelésével.
„A SetCare megfelel a kiváló minőségű csibék biztosítására vonatkozó ígéretünknek” – mondta el Joost Ter Heerdt, a HatchTech Group kereskedelmi igazgatója. „A SetCare csökkenti az embrióhalandóságot, ami a keltethetőség legalább 3 százalékos növekedését eredményezi. Emellett összességében nő az első osztályú csibék száma, az átlagos csibehossz és -minőség, valamint javul az FCR, míg a kisebb keltetési ablak nagyobb egyenletességet biztosít.
A SetCare keltetési környezet egyedülálló precíziós vezérlésű beállítása lehetővé teszi a következetes, rendkívül lassú felmelegedési folyamatot (+0,1 °C óránként). A gondosan szabályozott páratartalom és CO2 szintekkel kombinálva ez egyenletes és optimális inkubációs környezetet biztosít mind a tojótyúk-, mind a brojlertojások esetében.

Amikor a brojlercsirkék az egysejtű paraziták okozta fertőzés, a kokcidiózis ellen küzdenek, nem képesek megfelelően hasznosítani a tápanyagokat, és energiát fordítani a növekedésre. A hagyományos gyógyszeres megoldások mellett az Illinois-i Urbana-Champaign Egyetem új kutatása szerint a takarmányozás megváltoztatása is segíthet.

A Poultry Science szaklapban megjelent tanulmányban ismertetett kísérletben az egyetem kutatócsoportja kokcidiózissal fertőzte meg a csirkéket, majd megváltoztatta a takarmányt, hogy megértse a különböző összetevők szerepét. A kísérletben módosították a klasszikus brojlertakarmány keményítő-, olaj- és aminosavtartalmát, és figyelemmel kísérték a testtömeg-gyarapodást és a takarmányhasznosítási arányt.

„Képzeljünk el egy háromszöget, amelynek a három csúcsa a keményítő-, olaj- és aminosavtartalom legnagyobb arányait jelenti a takarmányban” – magyarázta Julianna Jespersen doktori hallgató. „E három összetevő különböző arányait használtuk 10 kísérleti táp összekeveréséhez, amelyek közül az egyik egy kontrolltáp volt, amely mindegyik összetevő azonos arányát tartalmazta.”

Az optimális takarmánykeverék – vagyis a kokcidiózissal fertőzött madaraknál a legnagyobb testtömeg-gyarapodáshoz vezető étrend – a kontrolltáphoz képest 35,8 százalék keményítőt, 8,9 százalék olajat és az ajánlott aminosavak 101,3 százalékát tartalmazta.

A kutatók elismerik, hogy a 9 százalékos olajtartalom jóval meghaladja az iparági gyakorlatban alkalmazott szinteket. „Ezt az olajtartalmat a termelők nehezen fogják elhinni. De a laboratóriumunk korábbi kutatásai kimutatták, hogy ez a parazita csökkenti a lipidek felszívódását az emésztőrendszerben, így a madarak nem tudnak elegendő energiát vagy lipidkomponenst felvenni a takarmányból” – mondta Ryan Dilger kutatásvezető professzor. „Úgy gondoljuk, hogy ezért találtuk meg az optimális eredményt 9 százaléknál. A termelők talán nevetnek, ha meglátják ezt a számot, de a madarak szervezete azt árulta el nekünk, hogy erre van szükség a betegséggel küzdő madarak eredményeinek optimalizálásához”.

Jespersen szerint, ha nem is kivitelezhető az olajtartalom 9 százalékos szintjének biztosítása, az eredmények azt mutatják, hogy az olajtartalom bármilyen, a szokásos 1 százalék feletti szintre emelése előnyös lehet.