A hús régóta fontos táplálékforrás, mivel számos értékes könnyen felvehető tápanyagot biztosít szervezetünk számára.

Más állati eredetű élelmiszerekkel, például a hallal, a tojással és a tejjel együtt számos európai kulturális hagyományban és konyhában fontos szerepet játszik. Az emberek biológiailag alkalmazkodtak a húst tartalmazó étrendhez, ami fontos az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás szempontjából. A húsban és más állati eredetű élelmiszerekben található tápanyagok beszerzése nem könnyű, mivel növényi eredetű élelmiszerekből nem juthatunk hozzájuk.

A húsban rengeteg vitamin, ásványi anyag és a szervezet által könnyen hasznosítható mikrotápanyag található. 100 gramm vöröshúsban például a riboflavin, a niacin, a B5- és B6-vitaminok ajánlott napi szükségletének mintegy 25%-a megtalálható, míg a B12-vitaminszükséglet kétharmadát biztosítja. Az állati eredetű élelmiszerekben szegény étrend tápanyaghiányt okozhat. Tanulmányok kimutatták, hogy a kevés húst tartalmazó étrend kockázatot jelenthet az agy és a reproduktív rendszer fejlődésére. Közismert tény, hogy az állati eredetű élelmiszerek nélkülözhetetlenek a csecsemők számára életük első 1000 napja során, illetve a serdülőkori csontozat és agy megfelelő fejlődéséhez.

A húsban és a feldolgozott húskészítményekben számos fontos bioaktív vegyület található, például B1-vitamin, vas, cink, kolin, L-karnitin, konjugált linolsav (CLA), glutation, taurin és kreatin, amelyek igazolt élettani tulajdonságokkal rendelkeznek. A konjugált linolsav például jelentős figyelmet kapott az elmúlt két évtizedben, biológiailag kedvező hatásai miatt. A CLA modulálja az immun- és gyulladásos válaszokat, valamint javítja a csonttömeget, míg a karnozin erős antioxidáns és antigenotoxikus hatással rendelkezik, beleértve a sejtek öregedésgátlását is.

Az ember evolúciós szempontból mindenevőként fejlődött ki, és a hús évmilliók óta étrendünk központi eleme. A hús egészségügyi veszélyeiről szóló állítások nemcsak valószínűtlenek evolúciótörténeti szempontból, de azokat korántsem támasztják alá szilárd tudományos bizonyítékok. A vörös hús és feldolgozott húskészítmények fogyasztását a vastagbélrákkal és a kóros megbetegedésekkel kapcsolatba hozó bizonyítékok többsége olyan megfigyeléseken alapul, amely jelentős mértékben meghaladta a legtöbb európai ország átlagos húsbevitelét.

Érdekes módon egy brit tanulmány szerint a vegetáriánusok és a húsevők körében hasonló arányban fordult elő bél- és vastagbélrák, ami arra utal, hogy nem a húsfogyasztás a betegség fő oka. Az élelmiszerek, a húsok és a rák közötti összefüggést nagyon nehéz vizsgálni, mivel számos olyan valós vagy vélt elem van, amely kedvezhet a rák kialakulásának és fejlődésének. A nemzeti hatóságok az ajánlásokat a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) által kidolgozott tanulmányokra alapozzák, amelyek kiemelik és osztályozzák a rák kialakulásáért biztosan, vagy feltehetően felelősnek tartott hozzávalókat.

A „rákkeltő” kifejezést olyan dolgokra használják, amelyek rákot okozhatnak. A probléma a nyilvánossággal való kommunikáció szempontjából az „okoz/okozhat” kettőségben rejlik. Ebben az esetben nem lehet határozott ok-okozati összefüggéssel szolgálni. Más szóval, nem lehet azt mondani, hogy „ha feldolgozott húst eszel, akkor biztosan vastagbélrákos leszel.” Ugyanígy nem lehet azt mondani, hogy ha valaki ki van téve egy rákkeltő anyagnak, akkor biztosan rákos lesz. A tudósok úgy gondolják, hogy a „rákkeltő” anyag valami olyasmi, ami bizonyos dózisban és bizonyos ideig fogyasztva növelheti egy bizonyos típusú rák kialakulásának kockázatát az életünk során. Amikor azonban ezeket az információkat megosztják a nagyközönséggel, az értelmezés gyakran az, hogy ha egy anyag vagy élelmiszer rákkeltő, akkor az egészen biztosan rákot is fog okozni.

Ennek a félreértésnek a következménye az, hogy egyesek azt hiszik, hogy ha nem eszünk bizonyos élelmiszereket, sem pedig rákkeltő anyagot, akkor biztonságban vagyunk a betegséggel szemben. Sajnos ez nem igaz. Kialakulhat tüdőrák akkor is, ha nem dohányzunk, és vastagbélrák akkor is, ha szigorúan vegetáriánusok vagyunk. Senki sem tudja biztosan megmondani, hogy ha naponta feldolgozott húskészítményeket fogyasztunk, akkor valóban vastagbélrákot kapunk-e vagy sem. De ez nem jelenti azt, hogy egy bizonyos élelmiszer fogyasztása, vagy nem fogyasztása ugyanolyan kockázatnak tenné ki az emberi szervezetet.

Visszatérve az IARC írásához, a különböző anyagok osztályozása nem aszerint történik, hogy mennyire rákkeltőek, nem foglalkoznak az adott anyagnak való kitettség egyéni vagy kollektív kockázatának tényezőjével sem, csupán azt vizsgálják, hogy bekerült-e már a nyilvántartásba, mint rákkeltő anyag. Ez azt jelenti, hogy helytelen minden rákkeltő anyagot egyformán kezelni. Az az állítás, hogy „a feldolgozott hús olyan, mint a dohányzás vagy az azbeszt” mélységesen helytelen, és egyáltalán nem szolgálja a közvélemény és köztudat formálását. A rákkeltő anyagok különbözőek, de nem az IARC feladata, hogy ezt a szempontot osztályozza. Van egy érdekes pont az IARC által vizsgált fogyasztási mennyiségekkel kapcsolatban, amelyek napi 50 gramm feldolgozott húsnál vagy napi 100 gramm vörös húsnál húzzák meg a határt. Ez a fogyasztási szint sokkal magasabb, mint az európai fogyasztók vagy a világ többi része esetében. Mindezen okok miatt a hús és a feldolgozott húskészítmények az egészséges és kiegyensúlyozott étrend részeként biztonságosan fogyaszthatóak, de a legfontosabb, amit a hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy ezeket a fogalmakat világosan és megfelelően kommunikálják az emberek felé.

Iráni tudósok egy csoportja kifejlesztett egy eljárást a lignocellulóz hulladék nitrogénben gazdag állati takarmányként való feldolgozására. Állításuk szerint ez az első ilyen technológia a globális takarmányiparban. Iránban évente mintegy 21,5 millió tonna szalmából származó lignocellulóz-hulladék keletkezik – mondta Dr. Kian Mehr, a kutatás egyik vezetője. Ezek olcsó és bőséges rostforrások, bár a takarmányipari felhasználásukat hagyományosan az alacsony emészthetőség korlátozta. Ennek a problémának a megoldása óriási gyakorlati jelentőséggel bír Irán számára, amely jelenleg nagymértékben függ a takarmányimporttól.

A tudósok elmondták, hogy a lignocellulóz biomassza emészthetőségének javítására nitrogénnel dúsítást és oxidációt alkalmaztak, bár további részleteket nem közöltek. Egy sor előzetes kísérlet azt mutatta, hogy a kifejlesztett technológiával feldolgozott biomassza a szarvasmarha-takarmányhoz adva 67%-kal csökkenti a metánkibocsátást is. A feldolgozás kevés időt vesz igénybe, környezeti hőmérsékletet és nyomást igényel, és a biomassza széles skáláján alkalmazható szilárd állapotban, anélkül, hogy előzetesen vegyszereket kellene kivonni – mondta Dr. Mehr a kifejlesztett módszer előnyeiről szólva. Emellett szinte hulladékmentes, és nem jár mérgező melléktermékek keletkezésével. A lignocellulóz-hulladék takarmánypellet előállítására is alkalmas, köszönhetően a magas lignintartalomnak, amely természetes kötőanyagként szolgál.

Elméletileg, a tudósok szerint a lignocellulóz hulladék takarmánykomponensként való felhasználásával a takarmánygyártók energiaköltségeket takaríthatnának meg, és kevesebb kötőanyagra lenne szükségük. Másrészről viszont úgy tűnik, hogy a technológia még messze van a kereskedelmi forgalomba hozataltól. A lignocellulóz hulladék feldolgozása eddig csak laboratóriumi körülmények között történt. A kutatók úgy vélik, még ki kell alakítaniuk módszerüket, mielőtt azt tömeggyártásra kínálnák.

A Rabobank elemzői az izraeli konfliktus élelmiszer-, energia- és műtrágyapiaci folyamatokra gyakorolt hatását értékelve egy podcastban elmondták, hogy ha a konfliktus Izraelre és a Gázai övezetre korlátozódik, akkor nem valószínű, hogy az energia-, nyersanyag- és állattenyésztési árakat túlságosan megmozgatja. Mike Every, a Rabobank globális stratégája és geopolitikai szakértője, valamint Stefan Vogel, a RaboResearch ausztráliai és új-zélandi vezérigazgatója egy podcastben szélesebb körű konfliktusra vonatkozó forgatókönyveket is fontolóra vettek. Ha azonban Izrael bevonul a Gázai övezetbe, és szárazföldi offenzívát indít, akkor nagyon nagy a valószínűsége, hogy az Irán által támogatott és finanszírozott milícia, a dél-libanoni székhelyű Hezbollah északról tüzet nyit Izraelre, és kétfrontos háború veszi kezdetét – folytatta (ez a két lépés már megtörtént – a szerk.).

Ha ez megtörténne, akkor rendkívül valószínű, hogy más, Irán által támogatott erők, például a jemeni, iraki és szíriai milíciák is megindulnának a határ felé, és bármilyen rakétaerővel tüzet nyitnának. [Egy ilyen forgatókönyv esetén] naivitás lenne azt gondolni, hogy Irán nem próbálkozna meg a rendelkezésére álló összes eszközzel, amelyek közé tartozna az is, hogy megpróbál felkelést szítani Ciszjordániában és akár még az izraeli arabok körében is. Végül a konfliktus még tovább terjedhet, és széles körű regionális háborúvá alakulhat, amelynek nem lesz könnyű megoldása a világ fő energiatartalékainak tetején. A konfliktus ilyen eszkalálódása esetén a gázolaj és a gázolaj ára az egekbe szökne, és az olaj hordónként akár 150 dollárba is kerülhetne.

„Dióhéjban, ha belemegyünk ebbe a forgatókönyvbe, az ahhoz hasonlít, amit az 1970-es években láttunk a Jom kippuri háború után, amikor az arab országok úgy döntöttek, hogy korlátozzák az olaj áramlását az USA-ba, majd 1979-ben, az iráni forradalom és a túszválság után, amikor Irán ugyanezt tette. A gazdasági hatások mélyek, fájdalmasak és világszerte érezhetőek lennének” – figyelmeztetett Every. A geopolitikai szakértő aggódik amiatt, hogy a dominók sokkal gyorsabban hajlamosak felborulni, mint ahogy azt a kommentátorok jelenleg jósolják, mivel az Izrael biztonságával kapcsolatos félelem gyorsan növekszik. Azt is felvázolta, hogy más globális hatalmak, például Kína és Oroszország számára is ösztönző lehet, hogy támogassák Iránt, és megpróbálják megalázni az Egyesült Államokat és Izraelt a közel-keleti térségben, hogy egy nagy háborúban tartsák őket, és eltereljék az USA figyelmét Ukrajnáról, valamint a Tajvan védelmét célzó kelet-ázsiai katonai építkezésről is. „Ez persze nem egy előrejelzés, hanem egy aggasztóan logikus gondolatkísérlet, amely, ha bekövetkezne, gyorsabban történne, mint gondolnánk”. A háború ilyen eszkalálódásának következményei nyilvánvalóan igen pusztítóak lennének az élelmiszer-, mezőgazdasági és energiapiacokra nézve.

Úttörő eredmény, hogy egy kutatócsoport a Nebraska-Lincoln Egyetem kutatója, James Schnable vezetésével sikeresen feltérképezte a kukorica teljes genetikai állományát. A mérföldkőnek számító felfedezés a mezőgazdaság jövőjének forradalmi átalakításának ígéretét hordozza, mivel felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújt a növények egészségébe, ellenálló képességébe és termelékenységébe. A Nature Genetics című tekintélyes folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány jelentős előrelépést jelent a genetika területén, és az emberi genom alig egy évvel ezelőtti teljes feltérképezését követi. A kukorica genomja, pusztán mérete és összetettsége miatt, régóta komoly kihívást jelentett a genetikai felépítésének megfejtésére törekvő tudósok számára.

Az évek során a technológia előrelépést tett ezen a területen, és 2009-ben elkészült a kukorica genomjának első vázlata. Azonban ebben még számos hiányosság volt, több mint 100 ezer homályos genetikai szekvencia. James Schnable professzor kifejtette: „Csapatunk a legújabb technológiára, valamint az egyes csapattagok különleges szakértelmére támaszkodott, és ez végül lehetővé tette a teljes kukoricagenom feltérképezését”. Ennek az eredménynek egyik jelentős aspektusa a közel azonos paralógokat – vagyis olyan géneket, amelyek annyira hasonlóak, hogy korábban megkülönböztethetetlenek voltak – tartalmazó összetett genetikai régiók felbontása volt. A kukorica genetikai ismétlődése rendkívüli kihívást jelent, mivel a genetikai anyag hatalmas szakaszai keverednek egymással, ami megnehezíti az egyes gének funkcióinak pontos meghatározását.

A kukorica genetikai állományának teljes szekvenálása óriási lehetőségeket rejt magában a jobb kukoricafajták kifejlesztésében, mivel jobban megérthetővé válik, hogy a genetikai különbségek hogyan befolyásolják a tulajdonságokat. Schnable kifejtette: „Ahelyett, hogy szelekciót folytatnánk, lehetőségünk lesz arra, hogy olyan kukoricafajtákat tervezzünk, amelyek alkalmazkodnak a változó éghajlathoz és korlátozottabb nitrogénviszonyok között is termeszthetők”. Most, hogy a kukorica genomja teljes mértékben fel van térképezve, a tudósok megkezdhetik az alapvető fontosságú nyomon követési kutatásokat, hogy tanulmányozzák és megértsék az egyes, korábban nem azonosított gének működését. Schnable hangsúlyozta az egyetem előnyét ebben a törekvésben, tekintettel az erős kutatási és kiterjesztési hálózatára, valamint arra, hogy a kukoricafajtákat a legkülönbözőbb környezetekben termesztheti.