Iráni tudósok egy csoportja kifejlesztett egy eljárást a lignocellulóz hulladék nitrogénben gazdag állati takarmányként való feldolgozására. Állításuk szerint ez az első ilyen technológia a globális takarmányiparban. Iránban évente mintegy 21,5 millió tonna szalmából származó lignocellulóz-hulladék keletkezik – mondta Dr. Kian Mehr, a kutatás egyik vezetője. Ezek olcsó és bőséges rostforrások, bár a takarmányipari felhasználásukat hagyományosan az alacsony emészthetőség korlátozta. Ennek a problémának a megoldása óriási gyakorlati jelentőséggel bír Irán számára, amely jelenleg nagymértékben függ a takarmányimporttól.

A tudósok elmondták, hogy a lignocellulóz biomassza emészthetőségének javítására nitrogénnel dúsítást és oxidációt alkalmaztak, bár további részleteket nem közöltek. Egy sor előzetes kísérlet azt mutatta, hogy a kifejlesztett technológiával feldolgozott biomassza a szarvasmarha-takarmányhoz adva 67%-kal csökkenti a metánkibocsátást is. A feldolgozás kevés időt vesz igénybe, környezeti hőmérsékletet és nyomást igényel, és a biomassza széles skáláján alkalmazható szilárd állapotban, anélkül, hogy előzetesen vegyszereket kellene kivonni – mondta Dr. Mehr a kifejlesztett módszer előnyeiről szólva. Emellett szinte hulladékmentes, és nem jár mérgező melléktermékek keletkezésével. A lignocellulóz-hulladék takarmánypellet előállítására is alkalmas, köszönhetően a magas lignintartalomnak, amely természetes kötőanyagként szolgál.

Elméletileg, a tudósok szerint a lignocellulóz hulladék takarmánykomponensként való felhasználásával a takarmánygyártók energiaköltségeket takaríthatnának meg, és kevesebb kötőanyagra lenne szükségük. Másrészről viszont úgy tűnik, hogy a technológia még messze van a kereskedelmi forgalomba hozataltól. A lignocellulóz hulladék feldolgozása eddig csak laboratóriumi körülmények között történt. A kutatók úgy vélik, még ki kell alakítaniuk módszerüket, mielőtt azt tömeggyártásra kínálnák.

A Rabobank elemzői az izraeli konfliktus élelmiszer-, energia- és műtrágyapiaci folyamatokra gyakorolt hatását értékelve egy podcastban elmondták, hogy ha a konfliktus Izraelre és a Gázai övezetre korlátozódik, akkor nem valószínű, hogy az energia-, nyersanyag- és állattenyésztési árakat túlságosan megmozgatja. Mike Every, a Rabobank globális stratégája és geopolitikai szakértője, valamint Stefan Vogel, a RaboResearch ausztráliai és új-zélandi vezérigazgatója egy podcastben szélesebb körű konfliktusra vonatkozó forgatókönyveket is fontolóra vettek. Ha azonban Izrael bevonul a Gázai övezetbe, és szárazföldi offenzívát indít, akkor nagyon nagy a valószínűsége, hogy az Irán által támogatott és finanszírozott milícia, a dél-libanoni székhelyű Hezbollah északról tüzet nyit Izraelre, és kétfrontos háború veszi kezdetét – folytatta (ez a két lépés már megtörtént – a szerk.).

Ha ez megtörténne, akkor rendkívül valószínű, hogy más, Irán által támogatott erők, például a jemeni, iraki és szíriai milíciák is megindulnának a határ felé, és bármilyen rakétaerővel tüzet nyitnának. [Egy ilyen forgatókönyv esetén] naivitás lenne azt gondolni, hogy Irán nem próbálkozna meg a rendelkezésére álló összes eszközzel, amelyek közé tartozna az is, hogy megpróbál felkelést szítani Ciszjordániában és akár még az izraeli arabok körében is. Végül a konfliktus még tovább terjedhet, és széles körű regionális háborúvá alakulhat, amelynek nem lesz könnyű megoldása a világ fő energiatartalékainak tetején. A konfliktus ilyen eszkalálódása esetén a gázolaj és a gázolaj ára az egekbe szökne, és az olaj hordónként akár 150 dollárba is kerülhetne.

„Dióhéjban, ha belemegyünk ebbe a forgatókönyvbe, az ahhoz hasonlít, amit az 1970-es években láttunk a Jom kippuri háború után, amikor az arab országok úgy döntöttek, hogy korlátozzák az olaj áramlását az USA-ba, majd 1979-ben, az iráni forradalom és a túszválság után, amikor Irán ugyanezt tette. A gazdasági hatások mélyek, fájdalmasak és világszerte érezhetőek lennének” – figyelmeztetett Every. A geopolitikai szakértő aggódik amiatt, hogy a dominók sokkal gyorsabban hajlamosak felborulni, mint ahogy azt a kommentátorok jelenleg jósolják, mivel az Izrael biztonságával kapcsolatos félelem gyorsan növekszik. Azt is felvázolta, hogy más globális hatalmak, például Kína és Oroszország számára is ösztönző lehet, hogy támogassák Iránt, és megpróbálják megalázni az Egyesült Államokat és Izraelt a közel-keleti térségben, hogy egy nagy háborúban tartsák őket, és eltereljék az USA figyelmét Ukrajnáról, valamint a Tajvan védelmét célzó kelet-ázsiai katonai építkezésről is. „Ez persze nem egy előrejelzés, hanem egy aggasztóan logikus gondolatkísérlet, amely, ha bekövetkezne, gyorsabban történne, mint gondolnánk”. A háború ilyen eszkalálódásának következményei nyilvánvalóan igen pusztítóak lennének az élelmiszer-, mezőgazdasági és energiapiacokra nézve.

Úttörő eredmény, hogy egy kutatócsoport a Nebraska-Lincoln Egyetem kutatója, James Schnable vezetésével sikeresen feltérképezte a kukorica teljes genetikai állományát. A mérföldkőnek számító felfedezés a mezőgazdaság jövőjének forradalmi átalakításának ígéretét hordozza, mivel felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújt a növények egészségébe, ellenálló képességébe és termelékenységébe. A Nature Genetics című tekintélyes folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány jelentős előrelépést jelent a genetika területén, és az emberi genom alig egy évvel ezelőtti teljes feltérképezését követi. A kukorica genomja, pusztán mérete és összetettsége miatt, régóta komoly kihívást jelentett a genetikai felépítésének megfejtésére törekvő tudósok számára.

Az évek során a technológia előrelépést tett ezen a területen, és 2009-ben elkészült a kukorica genomjának első vázlata. Azonban ebben még számos hiányosság volt, több mint 100 ezer homályos genetikai szekvencia. James Schnable professzor kifejtette: „Csapatunk a legújabb technológiára, valamint az egyes csapattagok különleges szakértelmére támaszkodott, és ez végül lehetővé tette a teljes kukoricagenom feltérképezését”. Ennek az eredménynek egyik jelentős aspektusa a közel azonos paralógokat – vagyis olyan géneket, amelyek annyira hasonlóak, hogy korábban megkülönböztethetetlenek voltak – tartalmazó összetett genetikai régiók felbontása volt. A kukorica genetikai ismétlődése rendkívüli kihívást jelent, mivel a genetikai anyag hatalmas szakaszai keverednek egymással, ami megnehezíti az egyes gének funkcióinak pontos meghatározását.

A kukorica genetikai állományának teljes szekvenálása óriási lehetőségeket rejt magában a jobb kukoricafajták kifejlesztésében, mivel jobban megérthetővé válik, hogy a genetikai különbségek hogyan befolyásolják a tulajdonságokat. Schnable kifejtette: „Ahelyett, hogy szelekciót folytatnánk, lehetőségünk lesz arra, hogy olyan kukoricafajtákat tervezzünk, amelyek alkalmazkodnak a változó éghajlathoz és korlátozottabb nitrogénviszonyok között is termeszthetők”. Most, hogy a kukorica genomja teljes mértékben fel van térképezve, a tudósok megkezdhetik az alapvető fontosságú nyomon követési kutatásokat, hogy tanulmányozzák és megértsék az egyes, korábban nem azonosított gének működését. Schnable hangsúlyozta az egyetem előnyét ebben a törekvésben, tekintettel az erős kutatási és kiterjesztési hálózatára, valamint arra, hogy a kukoricafajtákat a legkülönbözőbb környezetekben termesztheti.

A European Soy Monitor 2021 című kiadványban közzétett eredmények szerint a teljes európai szójafelhasználás szójadara-egyenértékének 40 százalékát az Európai Takarmánygyártók Szövetsége (FEFAC) szójabeszerzési irányelvei szerint szerezték be, 24 százalék pedig erdőirtásmentes tanúsítvánnyal is rendelkezik. A jelentés hivatkozik a FEFAC kezdeti kockázatértékelésére is, amely az uniós kereskedelmi statisztikák és ágazati szakértői értékelések alapján úgy becsüli, hogy az EU szójaimportjának valamivel kevesebb mint 94 százaléka származik alacsony erdőirtási kockázatú régiókból. A számok azt mutatják, hogy továbbra is jó az irány. A 2018-as első European Soy Monitor közzététele óta a 2021-re vonatkozó előzetes adatok azt mutatják, hogy a FEFAC-tagok az elmúlt 3 év során 21 százalékos növekedést értek el. A 40 százalékos érték azonban valamivel alacsonyabb, mint a 2020-ban mért 43,8 százalék. Pedro Cordero, a FEFAC elnöke üdvözölte a legújabb adatokat: „Örülök annak a folyamatos pozitív tendenciának, amelyet az európai takarmányágazat és ellátási láncbeli partnerei a felelős szója ipari felhasználását illetően felmutatni tudtak. A FEFAC belső becslései szerint az EU-ban 2021-ben felhasznált szója jelentős része alacsony erdőirtási kockázatú régiókból származik, többek között az EU-ból, az Egyesült Államokból, Kanadából és Ukrajnából. Ezek a források „mentesek az erdőirtástól”, bár hivatalos tanúsítvánnyal nem rendelkeznek. Maga a szójakereskedelem viszonylag érintetlen maradt. Brazília és az Egyesült Államok továbbra is a világ legnagyobb termelői, Kína pedig messze a legnagyobb szójafogyasztó ország. Az európai szójatermelés a 2020-as 2,68 millió tonnáról 2021-ben 2,71 millió tonnára nőtt.