A terményárak hatalmas csökkenése és a termelési költségek növekedése várhatóan redukálja az Egyesült Államok nettó mezőgazdasági jövedelmét idén, bár az infláció elfedheti az ár- és jövedelemcsökkenés mértékét az elmúlt évekhez képest. Az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium (USDA) a múlt héten 116 milliárd dolláros nettó mezőgazdasági bevételt prognosztizált a 2024-es évre, ami a 2023-as 156 milliárd dollárhoz és a 2022-es rekordösszegű 186 milliárd dollárhoz képest csökkenést jelent. Ugyanakkor még így is ez lenne az ötödik legmagasabb eredmény az elmúlt három évi és a 2013-as értékeket követően.

Az inflációval kalkulált 2024-es előrejelzés azonban 4%-kal marad el a 20 éves átlagtól, és 41%-kal kevesebb, mint 2022-ben volt. Ez a nettó mezőgazdasági jövedelem legmagasabb kétéves csökkenését jelentené 1983 óta, amikor is az Egyesült Államok mezőgazdasága súlyos válságba került. Azaz a 2024-ben elért 116 milliárd dolláros nettó mezőgazdasági bevétel 27%-kal maradna el az inflációval kiigazított előző évi összbevételtől és 2006 óta a legnagyobb éves csökkenést jelentené.

Több inflációval korrigált nyersanyagár nem sokkal marad el a 2020-as alacsony szintektől, és 2020 rendkívül nehéz év lett volna a gazdák számára a hatalmas kormányzati támogatások nélkül a kereskedelmi háború és a világjárvány közepette. A közvetlen kormányzati kifizetések az amerikai nettó mezőgazdasági jövedelem mintegy 48%-át tették ki 2020-ban, ami 1983 óta a legmagasabb arány volt. A kormányzati kifizetések nélkül számítva a teljes, inflációval kiigazított nettó mezőgazdasági jövedelem 2002 óta 2020-ban volt a legalacsonyabb.

A kereskedelmi háború dollárjai 2025-ben ismét aktuálissá válhatnak a későbbi amerikai elnökválasztás kimenetelétől függően, mivel a korábbi elnök, Donald Trump február elején ígéretet tett arra, hogy megválasztása esetén rendkívüli vámokat vet ki a kínai árukra. Az USDA előrejelzése szerint a 2024-es közvetlen kormányzati kifizetések a nettó mezőgazdasági bevételek közel 9%-át teszik ki, ami hároméves csúcs, de jóval az átlag alatti és a kereskedelmi háború előtti szinten van.

Az ukrán mezőgazdasági ágazat az Európai Unióba történő integrációjának feltételeit tárgyalások során fogják meghatározni – jelentette ki két miniszter is február közepén, tagadva ezáltal, hogy Kijev az EU zöld megállapodás enyhítését fontolgatná. Ugyanakkor korábban egy magas rangú tisztviselő azt mondta a Reuters hírügynökségnek, hogy Ukrajna a márciusban kezdődő csatlakozási tárgyalások során fontolóra veheti az EU agrártámogatásáról való lemondást a zöld megállapodás enyhítéséért cserébe.

„Ukrajna mezőgazdasági ágazatának az EU közös agrárpolitikájához (KAP) való csatlakozásának feltételeit a tárgyalási folyamat során határozzák meg” – jelentette ki Olha Sztefanyisina miniszterelnök-helyettes és Mikola Szolszkij mezőgazdasági miniszter külön nyilatkozatban. „Nem lehet szó a támogatások és segélyek mellőzéséről, mivel a szabályoknak mindenkire ugyanúgy kell vonatkozniuk” – közölték.

A több százmillió ember élelmezésére képes és hatalmas agrárkomplexummal rendelkező Ukrajna tavaly meghívást kapott az EU-hoz való csatlakozásra, a csatlakozási tárgyalások pedig márciusban fognak elkezdődni, hogy az ország jogszabályait összehangolják az uniós követelményekkel. Ukrajna hatalmas mezőgazdasági ágazatának – amely a 2022-es orosz támadás előtt a világ negyedik legnagyobb gabonaszállítója volt – integrálása az EU-ba vélhetőleg mind politikai, mind gazdasági szempontból rendkívül érzékeny kérdés lesz. Kijev hét év alatt 96,5 milliárd euró támogatásra lehet jogosult az EU közös agrárpolitikájából, ha a jelenlegi szabályokat alkalmazzák az Ukrajnával kibővített unióra.

„Úgy tűnik számomra, hogy az ideális tárgyalási stratégia (az ukrán gazdák számára) az, hogy kevesebb korlátozást érjünk el a kereskedelemben és a környezetvédelemben, és mi hajlandóak leszünk mindezeket megtenni támogatásokért cserébe” – jelentette ki egy névtelenségét kérő hivatalnok. Az Európai Bizottság szóvivője egyelőre nem reagált a Reuters megkeresésére.

A tárgyalásokra nehéz időszakban fog sor kerülni, mivel február elején a gazdák Európa-szerte az utcára vonultak, hogy tiltakozzanak az EU-s zöld megállapodásra vonatkozó állatjóléti és növényvédőszer-használati szabályozások, valamint a mezőgazdasági területek 4 százalékának parlagon hagyása ellen. A Kijev számára fizetett támogatások a meglévő tagállamok mezőgazdasági támogatásainak mintegy 20 százalékos csökkenését is előidézheti – írta a Financial Times folyóirat 2023 őszén. Az EU azon döntése, miszerint 2022-ben minden ukrán élelmiszerre kivetendő importvámot eltörölt, máris tiltakozásokat váltott ki a szomszédos tagállamokban, mivel a gazdák az olcsóbb ukrán mezőgazdasági termékekkel való versenyben hátrányokat szenvedhetnek el.

Az Európai Bizottság idén januárban közölte, hogy meghosszabbítja az ukrán exportra kivetett importvámok felfüggesztését. Ugyanakkor intézkedéseket javasolt az Ukrajnából származó mezőgazdasági import korlátozására és a parlagon hagyott földterületekre vonatkozó szabályok rugalmasabbá tételére, hogy ezzel próbálja megfékezni a franciaországi és más EU-tagállamok feldühödött mezőgazdasági termelőinek tiltakozását.

Miközben az Európai Unióban a gazdák tiltakozása egyre fokozódik, az Európai Bizottság megtört és engedményeket tett annak érdekében, hogy enyhítse a helyzetet. Az év eleji németországi tüntetéseket követően több ezer gazda zárta el traktorjaival a franciaországi főutakat. Február első napjaiban pedig több ezer belga gazdálkodó nagyjából 1300 traktorral állta el az utat az Európai Parlament előtt Brüsszelben. A legutóbbi tiltakozások során több tucat franciaországi gazdát tartóztattak le, akik megpróbálták elzárni az ország 12 millió embert ellátó fő nagybani piacához, a Rungishoz vezető utakat. A francia kormány korábban figyelmeztette a gazdákat, hogy a Rungisnál történő bármilyen zavargás a karhatalmi szervek beavatkozását vonja maga után. Brüsszelben a gazdák tojásokkal dobálták meg a Parlament épületeit, és számos helyen tüzet is gyújtottak a régióban. Franciaországban és Belgiumban az Európai Parlament számos épületére hígtrágyát és istállótrágyát szórtak. A gazdák amiatt dühösek, hogy az Európai Bizottság tovább csökkenti a Közös Agrárpolitika mezőgazdasági támogatását, amelynek legfőbb célja, hogy megvédje a gazdákat a csökkenő áraktól és az olcsó importtól. Felháborítónak tarják, hogy egyre több környezetvédelmi előírást vezetnek be, amelyeket szerintük lehetetlen betartani, miközben a világ gyorsan növekvő népessége számára próbálnak élelmiszert termelni.

Isabel Proost flandriai gazdálkodó a következőket mondta: „Azért vagyunk itt, hogy megvédjük mezőgazdaságunkat. Már három éve sikertelenül próbáljuk felhívni a belga kormány figyelmét a problémáinkra. Ideje felébrednünk, hiszen egész Európával együtt harcolnunk kell egy közös ügyért: azért, hogy mi és a gyermekeink számára lehetővé váljon a mezőgazdasági szakma, mint foglalkozás.” A gazdák egyik fő vitájának sarokpontja az európai zöld megállapodás, amelynek lényege, hogy Európa 2050-re karbonsemlegessé váljon, valamint a természet helyreállításáról szóló törvény, amelynek célja „a biológiai sokféleség növelése a mezőgazdasági ökoszisztéma által.” Egy másik brüsszeli tiltakozó, Bart van Rooyen elmondása szerint: „A KAP célja, hogy anyagilag támogasson minket, hogy továbbra is olyan élelmiszereket termelhessünk, amelyek a fogyasztók számára megfizethetőek. Az Európai Bizottság azonban a támogatások csökkentésével továbbra is a mi zsebünket sújtja, lehetetlenné téve számunkra, hogy versenyezzünk az olcsóbb importtal. Ezek a tényezők, valamint a végeláthatatlan környezetvédelmi előírások, a még több bürokrácia és a gazdák folyamatos sanyargatása azt jelenti számunkra, hogy határozott lépéseket kell tennünk. Elég volt. A Bizottságnak meg kell hallgatnia minket.”

Az Európai Bizottság azonban úgy véli, hogy már meghallgatta őket és engedményeket is tett a gazdáknak, például engedélyezte számukra, hogy a környezetvédelmi okokból parlagon hagyott földterületeket újra termelésbe vonják. A nyomásgyakorlás következtében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kiemelte, hogy az uniós miniszterek soron következő ülésén javaslatot tesznek az adminisztratív terhek csökkentésére. Janusz Wojciechowski, az EU mezőgazdaságért felelős biztosa a következőket mondta: „Ezzel az ideiglenes csökkentéssel a Bizottság rugalmasságot tanúsít és szolidaritást vállal az európai mezőgazdasági termelőkkel a rendkívüli nehézségek közepette. Azáltal, hogy lehetővé teszi a nitrogénmegkötő növények és a köztes növények termesztését növényvédő szerek használata nélkül, ez a csökkentés egyensúlyt teremthet rövid távon a gazdálkodók támogatásában, hosszú távon pedig az éghajlat, a talaj egészsége és a biológiai sokféleség védelme között.”

Február elején a közös mezőgazdasági érdekcsoportok nevében a Copa-Cogeca levelet küldött Von der Leyennek, amelyben felvázolták a Bizottság hibáit. Ebben a levélben a következőket írták: „Hallgatnunk kell a hangokra, amelyeket a vidék visszhangoz Európa nyugati részétől egészen a keleti végekig. A gazdálkodó közösségek óriási kihívásokkal és nyomással néznek szembe, amelyek az elmúlt években egyre inkább felhalmozódtak. A gazdasági terhek és a bürokrácia EU-szerte fojtogatja a mezőgazdasági termelőket. Az éghajlati és geopolitikai válságok következményei jelentős mértékben érintik gazdaságainkat. És, mindeközben úgy érezzük, hogy még több megszorítás és európai szabályozás fog nehezedni ránk, ami súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel jár a termelésre, a jövedelemre, valamint a környezetvédelmi és szociális normáknak kevésbé megfelelő importtermékek növekedésére nézve. „Az elmúlt években erőteljesen felszólaltunk, de nem hallgattak meg minket! Ennek eredményeképpen a helyzet számos tagállamban nagyon feszült, a gazdák az utcára vonulnak, mivel a ma ismert európai családi gazdaságok fennmaradása veszélybe került.” Minden szem a politikusokra fog szegeződni a közeljövőben, mivel idén júniusban tartják az európai parlamenti választásokat. A képviselők attól tartanak, hogy a több gazdálkodót vonzó szélsőjobboldali pártok győzelmet arathatnak a szavazások során.

A hús régóta fontos táplálékforrás, mivel számos értékes könnyen felvehető tápanyagot biztosít szervezetünk számára.

Más állati eredetű élelmiszerekkel, például a hallal, a tojással és a tejjel együtt számos európai kulturális hagyományban és konyhában fontos szerepet játszik. Az emberek biológiailag alkalmazkodtak a húst tartalmazó étrendhez, ami fontos az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás szempontjából. A húsban és más állati eredetű élelmiszerekben található tápanyagok beszerzése nem könnyű, mivel növényi eredetű élelmiszerekből nem juthatunk hozzájuk.

A húsban rengeteg vitamin, ásványi anyag és a szervezet által könnyen hasznosítható mikrotápanyag található. 100 gramm vöröshúsban például a riboflavin, a niacin, a B5- és B6-vitaminok ajánlott napi szükségletének mintegy 25%-a megtalálható, míg a B12-vitaminszükséglet kétharmadát biztosítja. Az állati eredetű élelmiszerekben szegény étrend tápanyaghiányt okozhat. Tanulmányok kimutatták, hogy a kevés húst tartalmazó étrend kockázatot jelenthet az agy és a reproduktív rendszer fejlődésére. Közismert tény, hogy az állati eredetű élelmiszerek nélkülözhetetlenek a csecsemők számára életük első 1000 napja során, illetve a serdülőkori csontozat és agy megfelelő fejlődéséhez.

A húsban és a feldolgozott húskészítményekben számos fontos bioaktív vegyület található, például B1-vitamin, vas, cink, kolin, L-karnitin, konjugált linolsav (CLA), glutation, taurin és kreatin, amelyek igazolt élettani tulajdonságokkal rendelkeznek. A konjugált linolsav például jelentős figyelmet kapott az elmúlt két évtizedben, biológiailag kedvező hatásai miatt. A CLA modulálja az immun- és gyulladásos válaszokat, valamint javítja a csonttömeget, míg a karnozin erős antioxidáns és antigenotoxikus hatással rendelkezik, beleértve a sejtek öregedésgátlását is.

Az ember evolúciós szempontból mindenevőként fejlődött ki, és a hús évmilliók óta étrendünk központi eleme. A hús egészségügyi veszélyeiről szóló állítások nemcsak valószínűtlenek evolúciótörténeti szempontból, de azokat korántsem támasztják alá szilárd tudományos bizonyítékok. A vörös hús és feldolgozott húskészítmények fogyasztását a vastagbélrákkal és a kóros megbetegedésekkel kapcsolatba hozó bizonyítékok többsége olyan megfigyeléseken alapul, amely jelentős mértékben meghaladta a legtöbb európai ország átlagos húsbevitelét.

Érdekes módon egy brit tanulmány szerint a vegetáriánusok és a húsevők körében hasonló arányban fordult elő bél- és vastagbélrák, ami arra utal, hogy nem a húsfogyasztás a betegség fő oka. Az élelmiszerek, a húsok és a rák közötti összefüggést nagyon nehéz vizsgálni, mivel számos olyan valós vagy vélt elem van, amely kedvezhet a rák kialakulásának és fejlődésének. A nemzeti hatóságok az ajánlásokat a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) által kidolgozott tanulmányokra alapozzák, amelyek kiemelik és osztályozzák a rák kialakulásáért biztosan, vagy feltehetően felelősnek tartott hozzávalókat.

A „rákkeltő” kifejezést olyan dolgokra használják, amelyek rákot okozhatnak. A probléma a nyilvánossággal való kommunikáció szempontjából az „okoz/okozhat” kettőségben rejlik. Ebben az esetben nem lehet határozott ok-okozati összefüggéssel szolgálni. Más szóval, nem lehet azt mondani, hogy „ha feldolgozott húst eszel, akkor biztosan vastagbélrákos leszel.” Ugyanígy nem lehet azt mondani, hogy ha valaki ki van téve egy rákkeltő anyagnak, akkor biztosan rákos lesz. A tudósok úgy gondolják, hogy a „rákkeltő” anyag valami olyasmi, ami bizonyos dózisban és bizonyos ideig fogyasztva növelheti egy bizonyos típusú rák kialakulásának kockázatát az életünk során. Amikor azonban ezeket az információkat megosztják a nagyközönséggel, az értelmezés gyakran az, hogy ha egy anyag vagy élelmiszer rákkeltő, akkor az egészen biztosan rákot is fog okozni.

Ennek a félreértésnek a következménye az, hogy egyesek azt hiszik, hogy ha nem eszünk bizonyos élelmiszereket, sem pedig rákkeltő anyagot, akkor biztonságban vagyunk a betegséggel szemben. Sajnos ez nem igaz. Kialakulhat tüdőrák akkor is, ha nem dohányzunk, és vastagbélrák akkor is, ha szigorúan vegetáriánusok vagyunk. Senki sem tudja biztosan megmondani, hogy ha naponta feldolgozott húskészítményeket fogyasztunk, akkor valóban vastagbélrákot kapunk-e vagy sem. De ez nem jelenti azt, hogy egy bizonyos élelmiszer fogyasztása, vagy nem fogyasztása ugyanolyan kockázatnak tenné ki az emberi szervezetet.

Visszatérve az IARC írásához, a különböző anyagok osztályozása nem aszerint történik, hogy mennyire rákkeltőek, nem foglalkoznak az adott anyagnak való kitettség egyéni vagy kollektív kockázatának tényezőjével sem, csupán azt vizsgálják, hogy bekerült-e már a nyilvántartásba, mint rákkeltő anyag. Ez azt jelenti, hogy helytelen minden rákkeltő anyagot egyformán kezelni. Az az állítás, hogy „a feldolgozott hús olyan, mint a dohányzás vagy az azbeszt” mélységesen helytelen, és egyáltalán nem szolgálja a közvélemény és köztudat formálását. A rákkeltő anyagok különbözőek, de nem az IARC feladata, hogy ezt a szempontot osztályozza. Van egy érdekes pont az IARC által vizsgált fogyasztási mennyiségekkel kapcsolatban, amelyek napi 50 gramm feldolgozott húsnál vagy napi 100 gramm vörös húsnál húzzák meg a határt. Ez a fogyasztási szint sokkal magasabb, mint az európai fogyasztók vagy a világ többi része esetében. Mindezen okok miatt a hús és a feldolgozott húskészítmények az egészséges és kiegyensúlyozott étrend részeként biztonságosan fogyaszthatóak, de a legfontosabb, amit a hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy ezeket a fogalmakat világosan és megfelelően kommunikálják az emberek felé.