A rovartermékeket tartalmazó állati takarmányok jelenleg viszonylag drágák a hagyományos takarmányokhoz képest, mivel a rovarokat jelenleg főként kedvtelésből tartott állatok eledelében és haltápokban dolgozzák fel. E két piacon nagyobb árrés érvényesíthető, és a fogyasztók hajlandóak magasabb árat fizetni, mint amennyit az állattenyésztők megengedhetnek maguknak. Christiaan Buitink, a ForFarmers baromfi termékmenedzsere és táplálkozási szakértője szerint a jogszabályok is továbbra is problémát jelentenek:
„A rovarok a törvény szerint ma azonos megítélés alá esnek a sertésekkel, baromfikkal és tehenekkel. Ennek következtében csak olyan takarmány alapanyagokkal szabad etetni őket, amelyek a többi állat számára is alkalmasak. Így rengeteg olyan maradék van, amely rovareledelnek alkalmas lehetne, mégsem minősül annak”.
Dr. Pattanapong Tiwasing, a Scotland’s Rural College kutatója felszólítja az Egyesült Királyság élelmiszeripari hatóságait, hogy sürgősen vezessenek be egy új, „Nagy-Britannia-specifikus átmeneti intézkedést”, hogy a rovarágazat fennmaradhasson az országban. Pattanapong, aki Thaiföldről származik, ahol a rovarok rágcsálnivalóként való fogyasztása mindennapos, elmondta:
„Az ehető rovartermékekre vonatkozó új és fejlődő uniós rendeletek bevezetése összezavarta a dolgokat, ami zavaros eljárásokhoz vezetett azok számára, akik ehető rovarokkal kívánnak kereskedni és exportálni. Ennek különösen nagy jelentősége volt a brexitet követően, nevezetesen az, hogy jelenleg nincsenek előírások az (emberi fogyasztásra szánt) ehető rovarok iparágára, és ezért az Egyesült Királyságban illegális emberi fogyasztásra szánt rovarokat értékesíteni. A politikai döntéshozóknak sürgős lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a rovarágazat Európában és az Egyesült Királyságban fennmaradhasson” – mondta el a kutató.
A fermentált takarmányok alkalmazása ma még nem elterjedt az intenzíven termelő brojlercsirkéknél. A baromfiágazatban (beleértve a brojler-, a tojótyúk- és a víziszárnyas-állományokat) több kutatásra lenne szükség ahhoz, hogy a fermentált alapanyagok vagy késztakarmányok a gyakorlatban is egyszerűen előállíthatók, tárolhatók, szállíthatók és etethetők legyenek.
A sertéssel ellentétben meglehetősen korlátozott a brojlercsirkékkel etetett fermentált takarmányokra vonatkozóan rendelkezésre álló szakirodalom. Az utóbbi időben azonban egyre nagyobb az érdeklődés az erjesztett takarmányok alkalmazása iránt, mivel az ilyen típusú takarmányösszetevők kedvező hatást gyakorolhatnak a baromfifélék bélegészségére olyan főbb jellemzőik miatt, mint a kis pH-érték, a nagy laktobacillusz-szám, illetve tejsav- és ecetsav-koncentráció, valamint a kis enterobaktérium-szám (Canibe és Jensen, 2003, 2012; Engberg és mtsai, 2009).
Fermentált takarmány-alapanyagok hatása
Egyre nagyobb a választási lehetőség a gazdasági haszonállatok (pl. brojlercsirke, tojótyúk, sertés stb.) takarmányozásában rendelkezésre álló új típusú alapanyagok (pl. hazai előállítású fehérjeforrások, ipari eredetű melléktermékek, rovarfehérje-liszt, alga stb.) között, de számos fontos kritériumnak kell megfelelniük ahhoz, hogy az ilyen típusú összetevők a gyakorlatban is alkalmazhatók legyenek. Ide tartozik pl. a rost- és nyersfehérje-tartalom, valamint az antinutritív (emésztési folyamatokra negatív hatású) anyagok jelenléte (pl. szója, borsó – proteáz inhibitorok és lektinek). Jelenleg a legegyszerűbben hőkezelési eljárásokkal (pl. extrudálás) lehet csökkenteni az adott takarmány-alapanyag antinutritívanyag-tartalmát.
Több tanulmányban is megállapították, hogy a szójában található antinutritív anyagok – mint például a tripszin inhibitorok – káros hatással vannak az állatok emésztőrendszerének morfológiájára és működésére (Dunsford és mtsai, 1989; Li és mtsai, 1991). Fermentált takarmány etetésekor a bél morfológiai állapotának javulása leginkább a tripszininhibitor eliminációjának és a fermentálás hatására a szójában végbemenő nagyméretű fehérjelebomlásának tudható be. Jól ismert, hogy a tripszin inhibitor zavarja a tripszin és kimotripszin megfelelő működését, amely rendellenes emésztéshez és bélmorfológiához vezet (Liener és Kakade, 1993).
Azt is kimutatták, hogy a fermentált szója alkalmazása az emésztőrendszer aktivitása és a bél morfológiája szempontjából kedvezőbb az indító, mint a nevelő szakaszban. Ennek oka az lehet, hogy a fiatalabb madarak érzékenyebbek a szójában található antinutritív anyagokra (Perez-Maldonado és mtsai, 2003). A fermentálásnak több jótékony hatása van a szójabab és a -származékok táplálóértékére. Az elvégzett kísérletek nyomán megállapították, hogy a fermentált szója alkalmazása növeli a bélbolyhok magasságát és csökkenti a kripták mélységét a jejunum (éhbél) szakaszban. Megnő az ún. bélhossz index, a bélbolyhok magassága, valamint az ileum (csípőbél) kriptamélysége a brojlercsirkék vékonybelében (Zhang és mtsai, 2016; Missotten és mtsai, 2013). Egy másik tesztben úgy találták, hogy az Aspergillus oryzae-val végzett fermentáció javíthatja a szójadara táplálóanyagainak emészthetőségét, és így csökkentheti, vagy megszüntetheti a szójában található antinutritív anyagok brojlerekre gyakorolt negatív hatását (Feng és mtsai, 2007).
Fermentáció módszerei
Az erjedés mikroorganizmusok, szubsztrátumok és környezeti feltételek közreműködésével zajló dinamikus folyamat, melynek végeredményeként a komplex takarmányösszetevők egyszerűbb vegyületekké alakulnak át (Niba és mtsai, 2009). A gyakorlatban ismert fermentációs technikák közé tartozik a szilárd fázisú fermentáció (SSF, Solid-State Fermentation) és a szubmerz fermentáció (SmF, Submerged Fermentation) (Couto és Sanroman, 2006; Subramaniyam és Vimala, 2012). Az 1. táblázat szemlélteti a szilárd fázisú fermentáció (SSF) előnyeit és hátrányait a szubmerz fermentációhoz (SmF) képest.
Sugiharto és Ranjitkar 2019-ben összegyűjtötte, hogy a baromfikísérletekben melyik módszereket és milyen takarmány-alapanyagoknál alkalmazzák a leggyakrabban. Az SSF olyan szubsztrátokra alapozható, mint pl. egész szemű vagy dercés, ill. finom dara formájú gabonamagvak, rizs és korpák, amelyek hozzáadhatók takarmánykeverékhez. A kis nedvességtartalom miatt az SSF fermentációt csak korlátozott számú mikrobával lehet megvalósítani. Ellentétben az SmF-fel, ahol jól keverhető folyékony szubsztrátokra van szükség, mint például a melasz vagy a tejsavó. Legtöbb esetben ezt alkalmazzák a nedves takarmányok előállítására, ahol az összetett takarmányt fermentálják, miután összekeverik vízzel és/vagy folyékony ipari melléktermékekkel. Az SmF módszert alkalmazzák általában az ipari probiotikumok szaporításához is. Mindkét módszerre vonatkozóan vannak kutatások, az SSF azonban nagyobb érdeklődést váltott ki, mivel jobb termelési eredményeket produkált, mint az SmF. Az SmF módszerrel készített erjesztett takarmányok nagy víztartalma egyelőre kihívást jelenthet a brojlercsirkék gyakorlati takarmányozása és az alom minősége szempontjából (Engberg és mtsai, 2009). Az alom minőségének romlása pedig a talpfekély előfordulási gyakoriságát is növelheti, ami egyben hajlamosító tényező lehet különböző betegségek kialakulására.
Saját bevezető vizsgálatok
Fermentált borsó–búza keverék etetésének hatása brojlercsirkék termelési eredményeire
A vizsgálat célja az volt, hogy megfigyeljük, a brojlercsirkék félintenzív, teljes értékű takarmánykeverékek etetése mellett mennyire fogyasztják szívesen a nedvesített, fermentált takarmányt. Kísérletünket a Széchenyi István Egyetem (SzE) Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karának (AKMK) baromfikísérleti telepén végeztük el, 100 db Ross 308-as kakassal, mélyalmos tartási körülmények között.
A napi várható takarmányfelvételt az Aviagen által közölt Ross 308-as technológia (2019) alapján számítottuk ki. A kukorica, búza és extrahált szójadara alapú indító és nevelő–befejező takarmánykeverékek fontosabb számított paramétereit a 2. táblázatban foglaltuk össze.
A borsó–búza fermentált takarmányokat hetente állítottuk elő a SzE-AKMK Élelmiszer-tudományi Tanszékének Solaris modellfermentáló rendszerében (Solaris Biotech Solutions IND, Porto Mantovano, Olaszország) és a telepi felhasználásig hűtőszekrényben tároltuk, 5±3°C-on. Az alkalmazott tejsavbaktérium-kultúra összetétele a következő volt: Lactiplantibacillus plantarum DSM 3676 [5,0 × 107 telepképző egység (TKE)/g], Lactiplantibacillus plantarum DSM 3677 (5,0 × 107 TKE/g), Enterococcus faecium NCIMB 11181 (1,0 × 108 TKE/g). Az összes baktériumszám elérte, ill. meghaladta a 2,0 × 108 TKE/g nagyságrendet. Az etetési tesztben a madarak (n=50/kezelés) 97%-ban a 2. táblázatban közölt beltartalmú kukorica, búza és extrahált szójadara alapú takarmánykeveréket fogyasztották 3% borsó–búza keverékkel (kontroll: fermentálás nélkül, illetve kísérleti: fermentált formában), egységesen 7% csapvíz-kiegészítéssel, melyet mindkét esetben naponta kevertünk össze és juttattunk ki a madarak elé, morzsázott (indító), illetve granulált (nevelő–befejező) formában. A két csoporttal etetett takarmánykeverékek összetétele megegyezett és szárazanyag-tartalmuk kb. 80-81% volt. A kémiai összetételt és a mikrobiológiai minőségét folyamatosan értékeltük. A 42. életnapig történő vizsgálatban a madarakat hetente lemértük, a takarmányfogyasztási és elhullási adatokat pedig csoportszinten, naponta nyomon követtük.
A statisztikai értékeléshez az SPSS 26.0. (IBM, Armonk, NY, USA) programot használtuk. A kezelések számának megfelelően (kontroll, kísérleti) a két csoportot az adatok eloszlásától függően kétmintás t-próbával, vagy Kruskal-Wallis teszttel értékeltük. A választott szignifikancia szint valamennyi esetben min. p≤0,05 volt.
Eredmények
A madarak élősúlyára vonatkozó adatokat a 3. táblázatban foglaltuk össze. Látható, hogy a fermentált borsó–búza etetése szignifikánsan növelte az élősúlyt az etetési teszt 14., 35. és 42. napján. A vizsgálat végén (42. életnap) a kontroll (2,45 kg) és a kísérleti madarak élősúlyában (2,62 kg) 0,17 kg eltérés volt, ami gyakorlati szempontból is már értékelhető különbségnek számít.
A napi átlagos takarmányfelvételre vonatkozó eredményeket az 1. ábra szemlélteti. A fermentált borsó–búza keverékkel etetett madarak takarmányfogyasztása a legtöbb napon nagyobb volt a kontroll madarakéhoz viszonyítva. Az egy madárra jutó összes takarmányfogyasztás 4,84 kg (kontroll), illetve 5,10 kg (kísérleti) volt.
Az elhullási adatokban nem volt különbség a kontroll és a kísérleti csoport között. A fajlagos takarmányértékesítés (FCR) (kontroll: 1,98 kg/kg vs. kísérleti: 1,95 kg/kg) és a számított brojlerindex (EPEF, European Production Efficiency Factor) (kontroll: 282,9 vs. kísérleti: 287,7) egyaránt a kísérleti csoportnál volt kedvezőbb.
Összefoglalás
Szakirodalmi adatokból ismert, hogy az erjesztett takarmányok alkalmazása bizonyítottan jótékony hatást gyakorol a bél ökoszisztémájára, morfológiájára, immunfunkcióira, valamint a madarak növekedési teljesítményére. A kis pH-értékű, nagy laktobacillusz- és tejsavtartalmú erjesztett takarmányok fontos szerepet játszanak a bélegészségben és pozitívan befolyásolják a brojlercsirkék teljesítményét; a fermentált takarmányok ezért stratégiai eszközként alkalmazhatók a brojlercsirkék emésztőrendszerében előforduló kórokozók kolonizációjának minimalizálására.
Az erjesztés hatékony technikának tűnik a nem hagyományos takarmányösszetevők takarmányozási értékének javításában is, így a helyben elérhető erjesztett takarmány-alapanyagok (pl. borsó, repce, búza) használata csökkentheti a takarmányozási költségeket, biztosítva a nyereséges brojlercsirke-előállítást. Az elvégzett, bevezető jellegű etetési tesztben megállapítottuk, hogy a fermentált borsó–búza alkalmazása a brojlercsirkék takarmányozásában kedvező hatású a madarak élősúlyára, takarmányértékesítésére és a napi takarmányfelvétel alakulására.
A vizsgálatok folytatásában – nagyobb állatlétszám és ismétlésszám mellett – értékelni kívánjuk a fermentálás hatását a madarak termelési, vágási, húsminőségi és bélegészségi paramétereire, valamint az etetett takarmányok és a brojlerhús mikrobiológiai minőségére vonatkozóan.
A közlemény elkészítését a GINOP-2.2.1-18-2020-00024 projekt támogatta.
Molnár Jázmin1,2 – Dr. Tóth Tamás2 – Csizmazia Dániel1,2 – Dr. Zsédely Eszter2 – Alpár Botond1,2 – Bana Bernadett2 – Dr. Ásványi Balázs2 – Dr. Lakatos Erika2 – Berczi Edit1 – Prof. Dr. Varga László2
Az audioanalitika, az érzékelők és más új eszközök értékelik a madarak viselkedését és hangját, hogy korai figyelmeztetést adjanak a brojlerek egészségével és jólétével kapcsolatos lehetséges problémákra – magyarázta Tom Darbonne, az AudioT Inc. vezérigazgatója az Atlantában megrendezett International Production & Processing Expo (IPPE) kiállításon az AudioT technológiáját.
A hangok megfigyelése a brojlerek egészségének és jólétének nyomon követésében nem újdonság, csak régen a gazdáknak még ott kellett hozzá ülni az istállóban és hallgatózni. A hangalapú értékelési rendszerek segítenek automatizálni ezt a folyamatot. „Ez nem egy teljes megoldás, de a megoldás egy része” – tette hozzá Darbonne. „A két technológia, amely igazán jól követi a viselkedést, a vizuális és a hangalapú”. A rendszer az akusztikus jelfeldolgozási technikák és a gépi tanulás kombinációját használja a baromfi istállókban hallható hangok követésére és elemzésére.
Ha egy szokatlan esemény (pl. tüsszögés) vagy rendellenesség (pl. száraz csiga vagy ventilátor motorhiba) történik, a gazdálkodók riasztást kapnak. Darbonne elmondta, hogy az audiotechnológia a viselkedés, a jólét és az egészségi állapot értékelése mellett a potenciális környezeti problémákat is felismeri, beleértve a takarmányhiányt, az alvási ciklusok megzavarását, azt, ha a víznyomás túl alacsony a vezetékekben, ha a szellőzőrendszerek ventilátorai meghibásodnak, és egyéb láthatatlan vagy más módon nem észlelhető problémákat.
Egyes országokban a védőoltás a madárinfluenza elleni védekezés leggyakrabban alkalmazott stratégiája. A H9N2 madárinfluenza altípus elleni vakcinázási programok többsége azonban hatástalannak bizonyult a fertőzés és az átvitel ellen a telepi gyakorlatban, bár ezek a vakcinák a jelentések szerint laboratóriumban jól működtek a specifikus kórokozóktól mentes (SPF) csirkékben.
Ennek oka a hollandiai Wageningen University & Research sajtóközleménye szerint az, hogy anyai eredetű ellenanyagok (MDA) zavarhatják a csirkék oltásra adott immunválaszát, amelyek a tojáson keresztül kerülnek át a születendő csibékhez. Az MDA-k jelenléte lehet az egyik oka annak, hogy a legtöbb madárinfluenza elleni vakcinázási program a gyakorlatban hatástalannak bizonyult a baromfiknál. Ez az egyik következtetése annak a Kínában jelenleg elterjedt alacsony patogenitású H9N2 madárinfluenza-vírusra vonatkozó kutatásnak, amely Xue Pan PhD-disszertációjának témája volt.
Pan számos kínai baromfitelepre látogatott el, és több mint három hónapon keresztült végzett terepi járványügyi vizsgálatot. Ezután három csoport csirkét vizsgált a laboratóriumban. Az 1. csoportban minden csirkét a kikelést követő első napon beoltottak. A 2. csoport csirkéi ugyanezt a vakcinát 21 napos korukban kapták meg, a vállalat terepen alkalmazott vakcinázási eljárásának megfelelően. A 3. csoport volt a kontroll csoport, amelyben a csirkéket nem oltották be. Minden csoportban nyolc kereskedelmi forgalomban elérhető brojlercsirke és nyolc SPF csirke volt.
„A kísérleti eredmények határozottan arra utalnak, hogy az anyai antitestek (MDA-k) befolyásolhatják a csirkék humorális immunválaszát a vakcinázásra” – mondta Pan.
„Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a terepen nagyobb figyelmet kell fordítanunk a madárinfluenzavírus-vakcinák MDA-interferenciájára, ahelyett, hogy csak az antigén távolságot vizsgálnánk” – mondta Pan, hozzátéve: „Fontos, hogy új vakcinákat hozzunk létre az MDA interferenciájának leküzdésére a terepen”.
Kutatásai során Pan néhány új vakcinával állt elő, például egy új adjuvánssal a hagyományos H9N2 inaktivált vakcinához és a pulyka herpeszvírus vektorvakcinához a vakcinák hatékonyságának javítása érdekében. Pan emellett több olyan mechanizmust is feltárt, amely befolyásolja a vakcina hatékonyságát.
A H9N2 madárinfluenza-vírus a legelterjedtebb és legkártékonyabb alacsony patogenitású madárinfluenza-vírus a világon. Nemcsak az állattenyésztésben okoz súlyos károkat, hanem a közegészségügy számára is hatalmas kockázatot jelent. Egyes kutatók attól tartanak, hogy ez a vírus szikrája lehet a következő influenzajárvány kialakulásának, akár közvetlenül átterjedve az emberre, akár génjeinek egy részét átadva egy pandémiás vírusnak.
Az OECD/FAO legfrissebb mezőgazdasági kilátásai szerint a következő évtizedben továbbra is a baromfi lesz a leggyorsabban növekvő húsféle, és 2031-re a piac 47%-át fogja kitenni. A baromfi felé történő hosszú távú elmozdulás tendenciája tovább erősödik, részben a magas jövedelmű országok fehér húsok iránti preferenciájának köszönhetően. Ennek oka, hogy a baromfit könnyen elkészíthetőnek, egészségesebbnek és jobb választásnak tartják. A közepes és alacsony jövedelmű országokban a baromfit más húsok olcsóbb alternatívájának tekintik. Ennek eredményeképpen az előrejelzés szerint a baromfiból származó fehérje elérhetősége 2031-re 16%-kal fog növekedni, és addigra a húsforrásokból származó fehérje 47%-át fogja kitenni, amelyet a sertés-, a bárány- és a marhahús fog követni.
A baromfihús-fogyasztás gyakorlatilag minden országban és régióban nőtt, mivel a fogyasztók számára a kedvezőbb ár, a termék állandósága és adaptálhatósága, valamint a magasabb fehérje- és alacsonyabb zsírtartalom vonzó. A baromfihús-fogyasztás várhatóan 154 millió tonnára nő világszerte az előre jelzett időszakban, ami tükrözi, hogy a baromfihús jelentős szerepet játszik számos népes fejlődő ország, például Kína, Indonézia, India, Malajzia, Pakisztán, Peru, a Fülöp-szigetek és Vietnam nemzeti étrendjében.
Rövidebb távon a húsfogyasztásban a Covid-19 világjárvány idején bekövetkezett elmozdulás az éttermi fogyasztástól az otthoni főzés felé várhatóan rövid távú marad, és a fogyasztók a korlátozások feloldásával visszatérnek a korábbi vásárlási szokásaikhoz.
A magas jövedelmű országokban azonban, ahol az egy főre jutó fogyasztás már most is magas, a kereslet várhatóan stagnálni vagy csökkenni fog, tekintettel a népesség elöregedésére és a fehérjeforrások változatosabbá tételére irányuló törekvésekre. Az alacsonyabb jövedelmű országokban mind a népesség, mind a jövedelem növekedése ösztönözni fogja a fogyasztást, bár egy sokkal alacsonyabb egy főre jutó kiindulási szintről.
A globális húskínálat a növekvő kereslet kielégítése érdekében bővülni fog, és 2031-re eléri a 377 millió tonnát, de ez már lassabb bővülés lesz, mint az elmúlt évtizedben. Az állományok globális bővülése azt jelenti, hogy az előrejelzések szerint a hústermelés növekedésének legnagyobb része Kínára hárul majd, amelyet az Egyesült Államok, Brazília és India követ. Ezzel szemben az Európai Unióban a hústermelés várhatóan csökkenni fog ebben az időszakban a növekvő hazai és környezeti költségek, valamint a csökkenő exportlehetőségek miatt.
A globális hústermelés növekedését elsősorban a baromfiágazat növekedése befolyásolja, a baromfiállomány 31 milliárd darabra emelkedik. Ennek eredményeképpen a húságazat üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2031-ig várhatóan 9%-kal emelkedik, ami kisebb mértékű, mint a hústermelés 15%-os növekedése, tekintettel a baromfi növekvő arányára és a termelékenység növekedésére, amely magasabb egy állatra jutó hústermelést eredményez, és így alacsonyabb az egy egységnyi hústermelésre jutó ÜHG-kibocsátás aránya. Fontos kivételt képez Afrika, ahol a kibocsátás 24%-kal fog növekedni, nagyrészt a termelés növekedésével párhuzamosan.
