Az Európai Unió két országában – Németországban és Franciaországban – található az összes tejelő tehén több mint egyharmada. Az Eurostat adatai szerint 2022-ben a 20,1 millió tehénből több mint 7 millió tehenet tartottak a két országban. Az EU-n belül Németországban volt a legnagyobb a tejhasznú tehenek száma, 3,8 millió állatot jegyeztek fel, ami az EU teljes tejelő tehénállományának 17%-át tette ki.

Franciaországban 3,2 millió állatot tartottak, míg Lengyelországban volt a harmadik legnagyobb volt a nemzeti állomány, valamivel több mint 2 millió állattal. Az uniós országok többségében 2022-ben éves szinten csökkent a tehénállomány, a legnagyobb veszteséget Franciaországban regisztrálták, ahol 91.720-szal (2,7%-kal) kevesebb állatot tartottak, mint az előző évben. A tendenciával ellentétben Ausztria volt az egyik ország, amely tavaly az EU-n belül a legnagyobb bővülést könyvelhette el. Az állomány száma elérte az 551.000 állatot, ami 24.090-nel (4,6%-kal) több, mint 2021-ben.

A skála másik végén Málta áll, amely továbbra is a legkisebb tejtermelő ország volt az EU-n belül, 2022-ben mindössze 6.120 darabot regisztráltak. Idén valószínűleg további csökkenés várható a tehénállományban. Az Európai Bizottság rövid távú tejipari kilátásaiban 2023-ra a tejtermelés 0,2%-os csökkenését prognosztizálta. A vágások előre jelzett 1%-os növekedése mellett 2023-ban kevesebb tej áll majd rendelkezésre a csökkenő tejállomány miatt.

A magas tetrahidrokannabinol (THC) tartalmú kenderszilázzsal etetett tehenek szennyezett tejet adtak, és a mérgezés jeleit mutatták egy olyan vizsgálat során, amely a sajtóban úgy kapott figyelmet, hogy a tehenek a kendertől „betéptek”. A tanulmány azonban azt is kimutatta, hogy a kenderszilázs más formái nem váltották ki ugyanezt a hatást, ami arra utal, hogy a kannabinoidok, például a THC koncentrációja döntő fontosságú annak meghatározásakor, hogy mely kendertermékeket lehet engedélyezni takarmánycélú felhasználásra. A német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet kutatói által vezetett vizsgálatban a tejelő tehenek kezdetben olyan takarmányt kaptak, amelyben a kukoricaszilázs helyett részben a kendernövényből készült kenderszilázs volt. A kezdeti szilázs szándékosan úgy lett kiválasztva, hogy alacsonyabb THC-koncentrációt tartalmazzon, hogy a kutatók szerint a teheneknek „alkalmazkodási” időszakot biztosítsanak.

Ezt az alkalmazkodási időszakot követően a kutatók átállították a teheneket egy olyan takarmányra, amely kizárólag a kendernövény leveleiből, virágaiból és magvaiból álló kenderszilázsból állt. Ez a szilázs szándékosan magasabb koncentrációban tartalmazta a THC-t, azt a kannabinoidot, amelyről ismert, hogy a kannabisz bódító hatásainak nagy részéért felelős, és a kutatók becslése szerint a tehenek akár 86-szor több THC-t vettek magukhoz, mint amennyi az emberekben negatív egészségügyi hatások kiváltásához szükséges lenne. A teheneknél olyan tünetek jelentkeztek, mint a fokozott nyálelválasztás és orrváladékozás, miután elkezdték a magas THC-tartalmú étrendet fogyasztani. A vizsgálat azt is megfigyelte, hogy a takarmányfelvétel és ezáltal a tejtermelés két nappal a magas THC-tartalmú szilázs beadása után jelentősen csökkent. A kutatók szerint ezek a tünetek a magas THC-tartalmú takarmány etetésének befejezését követően megszűntek, és nem jelentkeztek a kezdeti alkalmazkodási időszakban sem.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy a vizsgálatban részt vevő tehenek teje több kannabinoid, köztük a THC, kimutatható szintjét tartalmazta mind az alacsony, mind a magas THC-tartalmú takarmány esetén. A THC mennyisége a tejben meghaladta azt az akut referenciadózist, amelynél az embernél negatív egészségügyi hatások jelentkezhetnek. A kutatók azonban megjegyezték, hogy az akut referenciadózis egy hipotetikus határérték, és a vizsgálat nem vizsgálta, hogy a tejnek van-e tényleges hatása az emberekre. A tanulmány eredményei azt jelzik, hogy „az állattenyésztőknek csak olyan kereskedelmi forgalomban kapható kendernövény-összetevőt szabad felhasználniuk, amelyet takarmányként vagy takarmány-alapanyagként engedélyeztek” – közölte a német Szövetségi Kockázatkezelési Intézet szóvivője.

A tejtermelők mostantól minden fejés után megkaphatják a szomatikus sejtszámra és a klinikai tőgygyulladásra vonatkozó eredményeket a Mastitis Pattern Analysis Tool (MPAT) segítségével. Az MPAT elemzi az egyedi állományadatokat annak megállapítására, hogy a laktációs vagy szárazonállási időszakban a fertőzés környezeti vagy fertőző jellegű-e, valamint a fertőzés szezonalitását és az üszők fertőzését.

Ez lehetővé teszi a gazdálkodók és az állatorvosok számára, hogy együtt dolgozzanak az állományukban a tőgygyulladás előfordulási mintázatának azonosításán, és a leghatékonyabb célzott védekezési intézkedéseket hozhassák meg. A tét nem kicsi, hiszen a tőgygyulladás nagyobb gazdasági veszteséget okoz, mint a tejelő szarvasmarhák bármely más termelést érintő betegsége. A Nottinghami Egyetemen, a Mezőgazdasági és Kertészeti Fejlesztési Testület (AHDB) kutatócsoportjának segítségével, jelentős állami támogatással kifejlesztett eszközről Jake Thompson, a VetPartners csoporthoz tartozó LLM Farm Vets állatorvosa elmondta:

„A nagyszerű dolog ebben az, hogy a gazdálkodónak és nekem is automatikusan jelentést küld minden egyes tejvizsgálatot követően. Ha a tőgygyulladás mintázata azt mutatja, hogy a laktáció elején nagyobb problémát jelentenek a szárazonállási időszak alatt a környezetből felvett fertőzések, akkor inkább a szárazonálló tehenek kockázatának csökkentésére irányuló intézkedéseket kell hatékonyabbá tenni, mint a fejőházi rutinokat megváltoztatni. Más gazdaságokban viszont lehet, hogy egészen más a fő probléma, amit kezelni kell.”

A Semex UK genetikai vállalat úgy véli, hogy 2050-ig 20-30%-kal csökkentheti a metánkibocsátást alacsonyabb metán-kibocsátású tehenek tenyésztésével. A vállalat a kanadai Lactanet tejvizsgáló és genetikai értékelő céggel és a Guelphi Egyetemmel együttműködve keresi a genetikai megoldást a metánkibocsátás csökkentésére. Az elmúlt 5 év során a kanadai tejvizsgáló szervezetek több mint 13 millió tejmintáról készítettek közép-infravörös (MIR) spektroszkópiai felvételeket, amelyből 700 ezret elemeztek a Lactanet genetikusai, hogy megjósolják a Kanada-szerte vizsgált tehenek metánkibocsátását. Az eredmények azt mutatták, hogy genetikai szelekcióval jelentősen csökkenthető a metánkibocsátás. A tudósok 85%-os korrelációt találtak a ténylegesen kibocsátott metán és a genetika alapján jósolt metánkibocsátás között, amiből az a következtetés vonható le, hogy van genetikai mód a metán csökkentésére. Ennek oka, hogy a tehén genetikája is hatással van a bendőben lévő metántermelésre és mikrobákra. Ez a genetikai jellemző 23%-ban öröklődik, ami a termeléshez és az immunválaszhoz hasonlóan 70-80%-os megbízhatóságú, a hozamra, illetve a zsír- és fehérjeszintre nincs hatással. Dr. Michael Lohuis, a Semex kutatási és innovációs alelnöke szerint a vizsgálat igen nagy jelentőséggel bír: „Eddig is tudtuk, hogy a genetikának nagy szerepe van a kibocsátás csökkentésében, mivel ez a fő módja annak, hogy a tejtermelők kevesebb ráfordítással és kevesebb kibocsátással több terméket állíthassanak elő. Ez a technológia azonban a genetika szerepét magasabb szintre emeli.” A Semex éves glasgow-i konferenciáján elhangzott, hogy 20-30%-kal csökkenthető a tehenek metántermelése 2050-ig, a szelekció intenzitásától függően.

Az amerikai Cornell Egyetem Állatorvosi Főiskolájának kutatói szerint a fogyasztók hajlandóak lennének olyan tehenektől származó tejet vásárolni, amelyeket csak akkor kezelnek antibiotikummal, ha az orvosilag indokolt – feltéve, hogy az ár nem sokkal magasabb, mint a hagyományos tejé. Kutatási eredményeik azt mutatják, hogy a hagyományos gazdálkodók potenciálisan nagy piacot tudnának kiaknázni az ilyen típusú tejtermékek számára, ha sikerül eltalálniuk a megfelelő árat, valamint, hogy a tejtermelő fogyasztók segíthetnek az antimikrobiális rezisztencia terjedésének lassításában. A tanulmányban a kutatók egy új, felelős antibiotikum-használatot (RAU, azaz Responsible Antibiotic Use) jelző címkét javasolnak a tejre, amely a fogyasztói preferenciákat kihasználva csökkentené az antibiotikum-használatot a tejgazdaságokban. A Dr. Renata Ivanek vezetésével működő kutatócsoport országosan reprezentatív felmérést végzett amerikai felnőttek körében, és azt találta, hogy a fogyasztók fele hajlandó lenne RAU-jelöléssel ellátott tejet vásárolni. Emellett randomizált, kísérleti aukciót is tartottak valódi pénzzel és tejjel, amely azt mutatta, hogy a vásárlók szintén hajlandóak voltak magasabb árat fizetni a RAU-címkézett tejért, de csak kicsivel többet, mint amennyit a címkézetlen dobozokért fizettek volna. A fogyasztók mégis erősen preferálták a RAU címkével ellátott tejet a címkével nem ellátott tej opcióval szemben. Ezért a kutatók feltételezik, hogy az új RAU-címke arra ösztönözné a gazdákat, hogy jobban csökkentsék az antibiotikumok használatát, mint a hagyományos, címkézetlen tej esetében.