A szintetikus szarvasmarha-vizelet használata a malária elleni küzdelemben

Évente több mint 200 millió ember szenved maláriában világszerte, és minden második percben meghal egy gyermek a betegségben. A betegség a szegény területeken a leggyakoribb, és maga is hozzájárul a szegénységhez: a beteg ember nem tudja ellátni napi munkáját, ami a háztartás bevételkieséséhez vezethet. Társadalmi szinten az egészségügyi rendszer és a gazdaság is komolyan érintett azon országokban, ahol a malária jelen van.

A Svéd Agrártudományi Egyetemen (SLU) a malária elleni harcot a malária parazitáját hordozó szúnyogok kontrollálására és csapdába ejtésére irányuló újszerű kutatásokkal folytatják. Mivel jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony vakcina a malária megelőzésére, a parazitát terjesztő szúnyogok ellenőrzése elengedhetetlen a betegség terjedésének megakadályozásához. A maláriaszúnyogok elleni beltéri védekezésre vannak meglévő technikák, azonban ezek is próbára vannak téve a szúnyogpopulációk peszticidekkel szembeni rezisztenciájának kialakulása és a szúnyogok viselkedésbeli változásai miatt. Ennek eredményeképpen ma már több embert csípnek meg a fertőzést hordozó szúnyogok a szabadban. Ezért sürgősen szükség van olyan innovatív védekezési módszerekre, amelyek kiegészítik a jelenlegi stratégiákat, és kifejezetten a szabadban aktív szúnyogokra összpontosítanak. A szabadtéri csapdák lényegesen hatékonyabbak lehetnek, ha szintetikus emberi és állati szagokat használnak „csaliként”. Kimutatták például, hogy a szarvasmarhák vizelete számos vérszívó rovart vonz, köztük különböző szúnyogfajokat.

A kifejlett nőstény maláriaszúnyogok a vizeletet nitrogénben gazdag kiegészítő táplálékként használják, ami fokozza repülési mozgékonyságukat, a túlélésüket és a szaporodási tulajdonságaikat. A SLU kutatói ezt vették figyelembe, amikor kezdetben szintetikus szarvasmarhavizelet-szagot fejlesztettek ki a maláriaszúnyogok csapdákba csalogatására. A kutatók egy éven keresztül szezonális információkat gyűjtöttek a maláriaszúnyogfajok populációiról, valamint adatokat gyűjtöttek a malária jelenlétéről és gyakoriságáról a szúnyogokban és az emberekben. A második év kezdetén az egyik tanzániai faluban 50, szintetikus szarvasmarhavizelet szagával csalizott, napelemekkel működtetett csapdát helyeztek el, és folytatták az entomológiai és parazitológiai adatok gyűjtését. A tömeges csapdázással akár 70 százalékkal is csökkenteni tudták a maláriaszúnyogok populációját és 60 százalékkal a malária előfordulását, annak ellenére, hogy a régiót jelentős maláriajárvány sújtotta -ismertette az eredményeket Rickard Ignell professzor, a SLU Biológiai Növényvédelmi Tanszékének munkatársa.