Teljes cikk! – Küzdelem a borjúkokcidiózis ellen (nem csak) kokcidiosztatikumokkal

A kokcidiózis egy egysejtű paraziták okozta bélbetegség, amely általában a fiatal tej- vagy húshasznú borjaknál 3 hetes és 6 hónapos között jelentkezik. Bár ritkán halálos kimenetelű, kiterjedt bélkárosodást és növekedési zavarokat okozhat, és általában intenzív tartási körülmények között, magas állománylétszám mellett fordul elő.

Az őszi születésű borjak nagyobb veszélynek vannak kitéve, mivel a kokcídiumok szeretik a meleget és a nedvességet. A csapadékos szeptember és október növeli a fertőzés kockázatát, mivel a környezet kedvezőbbé válik az oociszták (peték) borjúról borjúra történő terjedése szempontjából.

A Murray Direct állatorvos szakemberei szerint a borjak a legelőről, takarmányból, hulladékból és alomból származó kokcídium-peték fogyasztásával, illetve a fertőzött borjak nyalogatásával fertőződnek meg. A parazita akár hónapokig is túlélhet az állatok környezetében, és a betegség elleni védekezés elmulasztása befolyásolhatja a jövőbeli termelékenységi szinteket, beleértve a növekedési rátát, valamint késleltetheti az ivarérés kezdetét, ami tejhasznú borjak esetén a tejtermelés csökkenéséhez vezethet.

A harmadik generációs tejtermelő, Darren Coombes, aki fiával, Timmel együtt 890 hektáron gazdálkodik az Egyesült Királyságban, a somerseti Bridgwater közelében, úgy véli, hogy a tejelő borjak kokcidiosztatikummal való etetése segíthet a betegség megfékezésében. A közelmúltban borjainak egyötödét érintő járvány tört ki nála.

Coombes 425 tehenet – egész évben ellő Holstein-frízeket – tart, amelyek a Muller és a Sainsbury’s számára szállítanak tejet. Az állatokat naponta kétszer fejik, és 10 500 liter tejet adnak 4,3% zsír- és 3,25% fehérjetartalom mellett.

„Borjat egyet sem vesztettünk el, sok növekedést viszont igen, és a borjaknak sok időbe telt, mire felépültek” – mondta.

Az állatorvos javaslatára a borjakat a Deccox nevű termékkel etették, amely a jobb tisztaság mellett segített a járvány felszámolásában.

Coombeséknál az újszülött borjak az első három napban kolosztrumot kapnak. A borjakat az első héten borjúnevelőkben tartják, ahol a negyedik napon állnak át a tejpótló tápszerre, amelyből naponta kétszer három liternyit kapnak cumisüvegből. A borjak születésüktől kezdve szabad hozzáférést kapnak a tiszta ivóvízhez és a friss szalmához, valamint a Mole Valley Farmers NSP NPP Calf Rearer 18+ Deccox nevű termékéhez, amely egy 18%-os fehérjetartalmú, kokcidiosztatikummal kiegészített táp, amely segít a kokcidiózis kezelésében és kezelésében.

„Ez egy nagyon homogén és ízletes termék, a borjak is szeretik. A borjak hét nap elteltével átkerülnek a 2 Forster-Technik automata etetőgép egyikére, ahol 30 fős csoportokban tartják őket. A borjakat naponta négyszer etetik, és 24 óra alatt legfeljebb 8 liter tejet kaphatnak. A 49. naptól kezdve fokozatosan csökkentik a tej mennyiségét, majd az 56. napon elválasztják őket.”

A borjak hat hónapos korukig ugyanabban a csoportban maradnak. Öt hónapos koruk után 1 kg házi termesztésű, hengerelt árpát és ad lib. fűszilázst kapnak, a nevelőtápot pedig napi 1 kg-ra fogják vissza. A Deccoxot 9–10 hónapos korban vezetik az állatok étrendjéből. „A kokcidiózist teljesen távol tartotta” – jegyezte meg Coombes. „Különböző dolgokat próbáltunk ki, és soha nem tudtunk igazán a végére járni a dolognak, amíg be nem vezettük a Deccoxot”.

Emellett azonban a higiénia is kulcsfontosságú. A borjúnevelőket fertőtlenítik és gőzzel tisztítják az egyes csoportok cserélődésénél, és a szalmaágyat is bőségesen pótolják, hogy a borjak szárazon maradjanak.

Andy Adler, a Molecare Farm Vets állatorvosa szerint a kokcidiózis megfékezésében kulcsfontosságú az ivóvizes és a takarmányvályúk bélsárral való szennyeződésének megakadályozása. „A vályúk megemelt kialakítása a rendszeres tisztítás mellett nagyon fontos a bélsár szájon keresztüli átvitelének megelőzése érdekében. A szalmás almot igen gyakran kell pótolni, hogy a borjak csak friss, tiszta szalmát egyenek”.