Egyes országokban a védőoltás a madárinfluenza elleni védekezés leggyakrabban alkalmazott stratégiája. A H9N2 madárinfluenza altípus elleni vakcinázási programok többsége azonban hatástalannak bizonyult a fertőzés és az átvitel ellen a telepi gyakorlatban, bár ezek a vakcinák a jelentések szerint laboratóriumban jól működtek a specifikus kórokozóktól mentes (SPF) csirkékben.

Ennek oka a hollandiai Wageningen University & Research sajtóközleménye szerint az, hogy anyai eredetű ellenanyagok (MDA) zavarhatják a csirkék oltásra adott immunválaszát, amelyek a tojáson keresztül kerülnek át a születendő csibékhez. Az MDA-k jelenléte lehet az egyik oka annak, hogy a legtöbb madárinfluenza elleni vakcinázási program a gyakorlatban hatástalannak bizonyult a baromfiknál. Ez az egyik következtetése annak a Kínában jelenleg elterjedt alacsony patogenitású H9N2 madárinfluenza-vírusra vonatkozó kutatásnak, amely Xue Pan PhD-disszertációjának témája volt.

Pan számos kínai baromfitelepre látogatott el, és több mint három hónapon keresztült végzett terepi járványügyi vizsgálatot. Ezután három csoport csirkét vizsgált a laboratóriumban. Az 1. csoportban minden csirkét a kikelést követő első napon beoltottak. A 2. csoport csirkéi ugyanezt a vakcinát 21 napos korukban kapták meg, a vállalat terepen alkalmazott vakcinázási eljárásának megfelelően. A 3. csoport volt a kontroll csoport, amelyben a csirkéket nem oltották be. Minden csoportban nyolc kereskedelmi forgalomban elérhető brojlercsirke és nyolc SPF csirke volt.

„A kísérleti eredmények határozottan arra utalnak, hogy az anyai antitestek (MDA-k) befolyásolhatják a csirkék humorális immunválaszát a vakcinázásra” – mondta Pan.

„Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a terepen nagyobb figyelmet kell fordítanunk a madárinfluenzavírus-vakcinák MDA-interferenciájára, ahelyett, hogy csak az antigén távolságot vizsgálnánk” – mondta Pan, hozzátéve: „Fontos, hogy új vakcinákat hozzunk létre az MDA interferenciájának leküzdésére a terepen”.

Kutatásai során Pan néhány új vakcinával állt elő, például egy új adjuvánssal a hagyományos H9N2 inaktivált vakcinához és a pulyka herpeszvírus vektorvakcinához a vakcinák hatékonyságának javítása érdekében. Pan emellett több olyan mechanizmust is feltárt, amely befolyásolja a vakcina hatékonyságát.

A H9N2 madárinfluenza-vírus a legelterjedtebb és legkártékonyabb alacsony patogenitású madárinfluenza-vírus a világon. Nemcsak az állattenyésztésben okoz súlyos károkat, hanem a közegészségügy számára is hatalmas kockázatot jelent. Egyes kutatók attól tartanak, hogy ez a vírus szikrája lehet a következő influenzajárvány kialakulásának, akár közvetlenül átterjedve az emberre, akár génjeinek egy részét átadva egy pandémiás vírusnak.

Az OECD/FAO legfrissebb mezőgazdasági kilátásai szerint a következő évtizedben továbbra is a baromfi lesz a leggyorsabban növekvő húsféle, és 2031-re a piac 47%-át fogja kitenni. A baromfi felé történő hosszú távú elmozdulás tendenciája tovább erősödik, részben a magas jövedelmű országok fehér húsok iránti preferenciájának köszönhetően. Ennek oka, hogy a baromfit könnyen elkészíthetőnek, egészségesebbnek és jobb választásnak tartják. A közepes és alacsony jövedelmű országokban a baromfit más húsok olcsóbb alternatívájának tekintik. Ennek eredményeképpen az előrejelzés szerint a baromfiból származó fehérje elérhetősége 2031-re 16%-kal fog növekedni, és addigra a húsforrásokból származó fehérje 47%-át fogja kitenni, amelyet a sertés-, a bárány- és a marhahús fog követni.

A baromfihús-fogyasztás gyakorlatilag minden országban és régióban nőtt, mivel a fogyasztók számára a kedvezőbb ár, a termék állandósága és adaptálhatósága, valamint a magasabb fehérje- és alacsonyabb zsírtartalom vonzó. A baromfihús-fogyasztás várhatóan 154 millió tonnára nő világszerte az előre jelzett időszakban, ami tükrözi, hogy a baromfihús jelentős szerepet játszik számos népes fejlődő ország, például Kína, Indonézia, India, Malajzia, Pakisztán, Peru, a Fülöp-szigetek és Vietnam nemzeti étrendjében.

Rövidebb távon a húsfogyasztásban a Covid-19 világjárvány idején bekövetkezett elmozdulás az éttermi fogyasztástól az otthoni főzés felé várhatóan rövid távú marad, és a fogyasztók a korlátozások feloldásával visszatérnek a korábbi vásárlási szokásaikhoz.

A magas jövedelmű országokban azonban, ahol az egy főre jutó fogyasztás már most is magas, a kereslet várhatóan stagnálni vagy csökkenni fog, tekintettel a népesség elöregedésére és a fehérjeforrások változatosabbá tételére irányuló törekvésekre. Az alacsonyabb jövedelmű országokban mind a népesség, mind a jövedelem növekedése ösztönözni fogja a fogyasztást, bár egy sokkal alacsonyabb egy főre jutó kiindulási szintről.

A globális húskínálat a növekvő kereslet kielégítése érdekében bővülni fog, és 2031-re eléri a 377 millió tonnát, de ez már lassabb bővülés lesz, mint az elmúlt évtizedben. Az állományok globális bővülése azt jelenti, hogy az előrejelzések szerint a hústermelés növekedésének legnagyobb része Kínára hárul majd, amelyet az Egyesült Államok, Brazília és India követ. Ezzel szemben az Európai Unióban a hústermelés várhatóan csökkenni fog ebben az időszakban a növekvő hazai és környezeti költségek, valamint a csökkenő exportlehetőségek miatt.

A globális hústermelés növekedését elsősorban a baromfiágazat növekedése befolyásolja, a baromfiállomány 31 milliárd darabra emelkedik. Ennek eredményeképpen a húságazat üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2031-ig várhatóan 9%-kal emelkedik, ami kisebb mértékű, mint a hústermelés 15%-os növekedése, tekintettel a baromfi növekvő arányára és a termelékenység növekedésére, amely magasabb egy állatra jutó hústermelést eredményez, és így alacsonyabb az egy egységnyi hústermelésre jutó ÜHG-kibocsátás aránya. Fontos kivételt képez Afrika, ahol a kibocsátás 24%-kal fog növekedni, nagyrészt a termelés növekedésével párhuzamosan.