Hilda a skóciai Langhill szarvasmarhatelepén született. Ő az első borjú, amely in vitro megtermékenyítéssel (közismert nevén lombik eljárással) született, ami áttörést jelenthet a metánkibocsátást jelentősen csökkentő állattenyésztés terén.

Kifejezetten a metántermelés csökkentését célzó technológiákkal tenyésztették ki. Ez magában foglalja a DNS-alapú előrejelző rendszerek használatát, a korai petesejtkivételt és a szexált spermát, hogy stratégiailag kiválasszák az alacsonyabb metánkibocsátást elősegítő tulajdonságokat.

Mike Coffey egy fenntarthatóságot kiemelten fontosnak tartó főiskola, a Scotland’s Rural College munkatársa elmagyarázta, hogy e technológiák kombinálása hogyan teszi lehetővé a tehenek gyorsított szelekcióját, amely egyszerre egy borjú esetében minimalizálja a metánkibocsátást. A cél végső soron egy olyan állomány létrehozása, amely jelentősen csökkenti a metánkibocsátást.

Hagyományosan a tej- és hústermelési tulajdonságok évente körülbelül 1 százalékkal segítettek csökkenteni a kibocsátást. A technológiai újítások alkalmazásával azonban a becslések szerint a metánkibocsátás 30 százalékkal csökkenhet a következő két évtizedben.

Az ilyen innovációk gazdasági megvalósíthatósága továbbra is kihívást jelent. Jelenleg egy Hildához hasonló tehén előállítási költsége nagyjából kétszerese a tehén gazdasági értékének. A kormányzati politikák kulcsfontosságúak lehetnek a költséghatékonyság elérésében, hasonlóan az elektromos autók sikeréhez. Mindez egy olyan időszakban történik, amikor több ország is versenyben van az állattenyésztésből származó metánkibocsátás visszaszorításáért.

A Skóciában kibontakozó erőfeszítések jól tükrözik a metánkibocsátás gyors csökkentésére irányuló globális törekvéseket. Ezek a technológiailag vezérelt megoldások világszerte meghatározhatják a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok jövőjét.

A petefészekciszta a tejelő szarvasmarhák 5–60 százalékát érinti az Egyesült Királyságban. A betegség negatívan befolyásolja a tehenek szaporodásbiológiáját, és hatással van a gazdaság hatékonyságára és jövedelmezőségére egyaránt.

A betegség miatt az ellés és a megtermékenyülés között hosszabb idő telik el, ami csökkent tejtermeléshez és megnövekedett selejtezési arányhoz vezet. Ezek a tényezők együttesen befolyásolják a tejtermelő gazdaságok gazdasági fenntarthatóságát, hangsúlyozva a hatékony kezelési és kezelési stratégiák szükségességét.

Az állatorvosok és a gazdálkodók szoros együttműködését sürgetik a betegség hatásainak mérséklése érdekében, rendszeres egészségügyi ellenőrzés/monitoring és megfelelő orvosi beavatkozások révén. A petefészekciszta továbbra is kritikus jelentőségű a tejágazat számára, amely folyamatos kutatást és figyelmet igényel a szarvasmarhák jólétének és a tejtermelő üzemek életképességének biztosítása érdekében.

A száj- és körömfájás (FMD) járvány továbbra is csak egyetlen esetre korlátozódik Németországban. A vírus közel negyven év után jelent meg újra az országban, amikor is 2025 január elején egy Berlintől 20 kilométerre található farmon (a brandenburgi Hoppegartenben) 3 elpusztult vízibivaly tesztje lett pozitív. Elővigyázatosságból a biogazdaságban jelenlévő 11 másik vízibivalyt, valamint az 1 kilométeres körzetben található gazdaságok állatait (köztük 170 sertést) is leölték. Egy héttel később újból pánik tört ki az országban azzal kapcsolatban, hogy a vírus egy kecskefarmon is megjelenhetett, azonban a vizsgálatok negatívnak bizonyultak.

A járvány kitörésének helyszínétől mintegy 15 kilométerre, Barnim körzetében található hobbigazdaságban a kecskék száján hólyagokat találtak. Ezeket az állatokat rövidesen leölték. A német referencialaboratórium, a Friedrich Löffler Intézet azonban hamar megállapította, hogy az állatok nem hordozták a vírust, és nem rendelkeznek a száj- és körömfájás vírus elleni antitestekkel sem.

Cem Özdemir, Németország mezőgazdasági minisztere hangsúlyozta, hogy bár nem mutatkozott további terjedés, továbbra is ébernek kell lenni a helyzettel kapcsolatban. A Deutschlandfunk rádióállomásnak azt mondta: Németország nem mentes a száj- és körömfájástól. Ugyanakkor semmi akadálya annak, hogy a tej- és hústermékeket a korlátozás alá vont övezeteken kívül is értékesíthessék.

Az ország válságtámogatást kér az EU-tól a mezőgazdasági termelők számára, és tárgyalásokat folytat a pénzügyminisztériummal is – mondta.

A sertésárak az országban stabilizálódtak, mivel az FMD vírus terjedésétől való félelem alábbhagyott, az EU pedig jelezte, hogy a német hús- és tejtermékek értékesítése a fertőzésnek otthont adó régión kívül folytatódhat.

Az emberre nem veszélyes, rendkívül fertőző betegség terjedésének korlátozására hozott sürgősségi intézkedéseket feloldották, de a karanténzónák továbbra is érvényben maradnak.

A betegség megfékezésére hozott intézkedések gyakran az érintett országokból származó hús- és tejtermékek behozatalának tilalmával járnak. Az Egyesült Királyság, Dél-Korea és Mexikó importtilalmat rendelt el Németországgal szemben, ezek közül kifejezetten a brit döntés érintette fájdalmasan a német állattenyésztési ágazatot.

A Friedrich Löffler Intézet szerint három hónapnak kell eltelnie új eset nélkül ahhoz, hogy Németországot az FMD-vírustól mentesnek lehessen nyilvánítani.

A Pennsylvaniai Állami Egyetem (Penn State) új kutatása szerint bizonyos orvosi eljárásokban már alkalmazott cukoroldat csökkentheti az antibiotikumok használatát és a kezelési költségeket a tejelő szarvasmarhák gyakori méhfertőzésének kezelésében. A vizsgálat során a kutatók a klinikai metritiszben szenvedő teheneket vagy a ceftiofur antibiotikummal kezelték, vagy a fertőzött méhváladékot leszívták, majd a méhet egy dextróz nevű cukoroldattal átöblítették. Adrian Barragan, a Penn State oktatója szerint mindkét kezelés egyformán hatásosnak bizonyult a fertőzés kezelésében, bár az antibiotikum a legsúlyosabb fertőzésben szenvedő tehenek esetében a dextrózhoz képest jobbnak bizonyult.

A kísérlet során a dextrózkezelés átlagos költsége állatonként körülbelül 60 dollár volt, míg az antibiotikumos kezelésé 340 dollárba került. A dextrózoldat, a glükóz egy formája, egy kereskedelmi forgalomban kapható termék, amelyet már használnak olyan állapotok kezelésére, mint a ketózis és a Downer-szindróma. A kutatók egy ideje már sejtették, hogy más felhasználási módjai is lehetnek – a kísérleti eredmények azonban eddig vegyesek voltak.

Egy 2016-os tanulmányban a dextróz ígéretesnek bizonyult a metritisz enyhébb, szubklinikai formáinak kezelésében. Barragan szerint az ilyen enyhe fertőzésben szenvedő tehenek általában maguktól meggyógyulnak. Ezért Barragan csoportja egy utóvizsgálatban megpróbálta a dextrózt megelőző kezelésként alkalmazni a metritisznek kitett tehenek esetében. Ebben az esetben a dextróz beadása növelte annak az esélyét, hogy a tehénben végül kialakuljon a fertőzés. Barragan szerint azoknál a teheneknél, amelyeknél még nem alakult ki fertőzés, a méh dextrózzal történő átöblítése hatékonyan táplálhatja a jelen lévő baktériumokat. Ez azért fordulhat elő, mert a méhben lévő egészséges folyadék megakadályozza, hogy a dextróz a kiszáradás révén a baktériumok elpusztításához szükséges koncentrációt érjen el – ahogyan az a legutóbbi vizsgálatban látható volt, ahol a dextróz aktív, klinikai szintű fertőzések ellen bizonyult hatékonyabbnak.

A dextróz más fertőzések, például a tőgygyulladás kezelésében is segíthet, de ez további vizsgálatokat igényel. Barragan megjegyezte, hogy bár az egyetemen nemrégiben végzett kísérlet eredményei meglepően ígéretesek voltak, ez nem jelenti azt, hogy a termelők minden esetben lemondhatnának az antibiotikumos kezelésekről. A vizsgálat mintaalanya kevés volt, és míg a mérsékeltebb tünetekkel küzdő tehenek teljesen felépültek, a legsúlyosabb tüneteket mutatók viszont a termelékenység csökkenésének jeleit mutatták, amikor csak dextrózzal kezelték őket.

Egyes kutatók a tehenek metánkibocsátásának csökkentésére szolgáló oltóanyagok kifejlesztésén dolgoznak.

Az amerikai New Scientist lap beszámolója szerint az Arkebio startup cég bemutatta a fejlesztés alatt álló vakcináját az Amerikai Állattudományi Társaságnak. A vakcina prototípusa úgy működik, hogy arra serkenti a tehén immunrendszerét, hogy a nyálban olyan antitesteket termeljen, amelyek a bendőben lévő metántermelő mikrobák ellen irányulnak.

A prototípus-vakcinával kezelt tehenek 105 nap alatt 13 százalékkal kevesebb metánt termeltek. Nem történt káros mellékhatásra utaló jel, és az állatok növekedése sem volt érintett.

A vizsgálatban 10 tehén vett részt, amelyek közül 5 tehén nyakba kapta a vakcinát és 56 nap múlva emlékeztető oltást is kapott. A másik 5 tehén alkotta a kontrollcsoportot. A második vizsgálat 14 tehénnel 2024 júniusában kezdődött. Az első eredmények alapján tehenenként legalább 13 százalékos metáncsökkenés volt tapasztalható.

A metántermelés elleni vakcina megvalósíthatóságát egy angliai kutatócsoport is vizsgálja a Pirbright Intézet vezetésével. Egyes kutatók azt ellenőrzik, hogy a metánképző mikrobák hogyan népesítik be a borjak bélrendszerét és hogyan reagál rájuk az immunrendszer. Megint mások azt vizsgálják, hogy specifikus antitestekkel fel tudnak-e lépni a metánképző mikrobák ellen. Az érintett tudósok azt feltételezik, hogy egy hatékony vakcina több mint 30 százalékkal is csökkenteni fogja a metántermelést.

Két mikroorganizmus – egy baktérium és egy alga – együttesen a szén-dioxidot és a metánt fehérjében gazdag biomasszává képes átalakítani. A felfedezés hatására az új-zélandi Elsődleges Ipari Minisztérium (MPI) támogatta az Upflow-t és partnereit a kutatás továbbfejlesztésében.

A négyéves projektre szánt közel 5 millió dolláros támogatás a világon elsőként fog úttörő szerepet játszani a biomassza gázokból és robusztus mikroorganizmusokból történő előállításában, amelyek a geotermikus területeken uralkodó szélsőséges körülmények között is jól érzik magukat.

A biomassza akkor keletkezik, amikor a mikroorganizmusokat a geotermikus erőművekből – például az Északi-sziget középső részén található áramtermelő erőművekből – származó üvegházhatású gázokkal „etetik”. A termelt biomassza számos potenciálisan kereskedelmi szempontból értékes összetevőből áll, többek között állati takarmánynak szánt fehérjéből.

A korai szakaszban lévő kutatások ígéretesnek tűnnek. A Canterbury Egyetem által kifejlesztett ipari biotechnológiai eljárás alapvetően egy metánfaló baktériumot és egy szén-dioxidot fogyasztó mikroalgát használ a gázok megkötésére és a növekedéshez szükséges táplálékforrásként való felhasználásra. Az újszerű eljárás fehérjében gazdag biomasszát állít elő. Ennek takarmány-összetevőként, emberi táplálkozásra, illetve nagy értékű tápanyagok vagy pigmentek előállítására való felhasználását is vizsgálják.

Steve Penno, az MPI beruházási programokért felelős igazgatója szerint ezt a projektet különösen izgalmas volt támogatni: „Ha sikerrel jár, ez egy új biomassza alapanyagokat gyártó új-zélandi ipar kezdetét jelentheti, amely 2045-re évi 500 millió dollár értékűre becsülhető, és új, szakképzett munkahelyeket hoz létre. Ez csökkentené az importált állati takarmánytól való függést és dekarbonizálná ezeket az iparágakat, miközben a rendszert alkalmazó geotermikus vállalatok szén-dioxid-kibocsátási költségeit is csökkentené.”

A metáncsökkentő takarmány-adalékanyagok világa kifejezetten csúcstechnológiás fejlesztéseket tartalmaz. A Floridai Egyetem által vezetett új kutatási projekt célja azonban az, hogy kiderítse, vajon egy viszonylag egyszerű eszköz – a tyúktojás – nem jelent-e olcsó megoldást a szarvasmarhatenyésztők számára.

A Floridai Egyetemen végzett korai kísérletek bebizonyították, hogy a speciálisan kezelt tojások etetése az Angus keverék tinókkal valóban csökkentheti a metántermelést a bendőben. A kutatók kezdetben a csirkéket kétféle, a bendő metántermeléséért felelős mikroorganizmus ellen oltották be. Az e csirkék által termelt tojások a célzott törzsek elleni antitesteket tartalmaztak; a tojások elfogyasztása pedig olyan reakciót váltott ki a szarvasmarhákban, amely a jelek szerint csökkenti a metántermelést.

Nicolas DiLorenzo, a Floridai Egyetem oktatója és a tanulmány egyik szerzője megjegyezte, hogy a tanulmányban szereplő célmikroorganizmusok archeafajok, amelyeket gyakran ősbaktériumként emlegetnek, noha technikailag az mikroorganizmusok külön csoportját alkotják.

Az elképzelés, hogy a tyúktojás segítségével vigyék át az immunitást egyik fajból a másikba, nem teljesen új. Maga DiLorenzo 2002 óta foglalkozik ezzel a technológiával mesterképzési témavezetőjének javaslatára. Korábban már kísérletezett azzal, hogy tyúktojást használjon szarvasmarhák acidózisának és májtályogjának kezelésére. DiLorenzo elmondta, hogy a szarvasmarhák bélrendszeri metánkibocsátásának problémája is már hamar felkeltette az érdeklődését. Elmondása szerint a jelenlegi projekt gyakorlatilag egyesíti a két érdeklődési területet.

Bár a kereskedelemben már kaphatók metángátló takarmány-adalékanyagok, DiLorenzo szerint a metántermelő organizmusok elleni antitestek átvitelére szolgáló tojások felhasználásának ez a módszere nagyon versenyképes költségűnek bizonyulhat. Más fajok – például sertések – esetében is hatékonynak bizonyulhat, és más, például az ammóniakibocsátással összefüggésbe hozható mikrobák ellen is alkalmazható.

Az antitestek hatásmechanizmusának vizsgálata is része lesz az USDA támogatásával, az Auburn Egyetemmel és a Clemson Egyetemmel együttműködésben végzett ötéves kutatásnak, mondta DiLorenzo. Kutatócsoportjának közvetlen fókuszában azonban egy olyan kísérletsorozat áll majd, amelynek célja annak megállapítása, hogy az antitestekkel töltött tojások hatással vannak-e a húshasznú és tejelő szarvasmarhák termelékenységére.

Két mikroorganizmus – egy baktérium és egy alga – együttesen a szén-dioxidot és a metánt fehérjében gazdag biomasszává képes átalakítani. A felfedezés hatására az új-zélandi Elsődleges Ipari Minisztérium (MPI) támogatta az Upflow-t és partnereit a kutatás továbbfejlesztésében.

A négyéves projektre szánt közel 5 millió dolláros támogatás a világon elsőként fog úttörő szerepet játszani a biomassza gázokból és robusztus mikroorganizmusokból történő előállításában, amelyek a geotermikus területeken uralkodó szélsőséges körülmények között is jól érzik magukat.

A biomassza akkor keletkezik, amikor a mikroorganizmusokat a geotermikus erőművekből – például az Északi-sziget középső részén található áramtermelő erőművekből – származó üvegházhatású gázokkal „etetik”. A termelt biomassza számos potenciálisan kereskedelmi szempontból értékes összetevőből áll, többek között állati takarmánynak szánt fehérjéből.

A korai szakaszban lévő kutatások ígéretesnek tűnnek. A Canterbury Egyetem által kifejlesztett ipari biotechnológiai eljárás alapvetően egy metánfaló baktériumot és egy szén-dioxidot fogyasztó mikroalgát használ a gázok megkötésére és a növekedéshez szükséges táplálékforrásként való felhasználásra. Az újszerű eljárás fehérjében gazdag biomasszát állít elő. Ennek takarmány-összetevőként, emberi táplálkozásra, illetve nagy értékű tápanyagok vagy pigmentek előállítására való felhasználását is vizsgálják.

Steve Penno, az MPI beruházási programokért felelős igazgatója szerint ezt a projektet különösen izgalmas volt támogatni: „Ha sikerrel jár, ez egy új biomassza alapanyagokat gyártó új-zélandi ipar kezdetét jelentheti, amely 2045-re évi 500 millió dollár értékűre becsülhető, és új, szakképzett munkahelyeket hoz létre. Ez csökkentené az importált állati takarmánytól való függést és dekarbonizálná ezeket az iparágakat, miközben a rendszert alkalmazó geotermikus vállalatok szén-dioxid-kibocsátási költségeit is csökkentené.”

A Davisi Kaliforniai Egyetem kutatói a tejelő szarvasmarhák lucerna alapú takarmányához a borkészítésből visszamaradt friss szőlőtörkölyt adtak, és megállapították, hogy a metánkibocsátás 10–11 százalékkal csökkent. Az előzetes eredmények alapján a szőlőtörköly alacsony költségű, fenntartható lehetőséget kínálhat a szőlészetek számára a hulladék csökkentésére, miközben segíthet a tejtermelésben a minőség megőrzésében és a metánkibocsátás csökkentésében.

„Arra jutottunk, hogy a szőlőtörköllyel kiegészített takarmány megváltoztatta a tej zsírsavösszetételét és különösen a többszörösen telítetlen zsírokat növelte, amelyek a szőlőtörköly fő zsiradékjai” – mondta Selina Wang a kutatás vezetője. „Ez arra utal, hogy az optimális zsírsavprofillal rendelkező takarmány kiegészítése pozitív hatással lehet a tej zsírsavprofiljára, és növelheti azok egészségügyi előnyeit.”

A borszőlő magas zsír- és tannintartalmú, ami köztudottan csökkenti a metánkibocsátást, ezért a kutatásban azt próbálták vizsgálni, hogy a szőlőtörköly takarmányhoz való hozzáadása pozitív hatással lehet-e a termelés hátrányos befolyásolása nélkül. „Ez egy olyan melléktermék, amelyet nem nagyon használnak fel” – mondta. „Ez olyasvalami, amit be lehet vonni a kibocsátás csökkentésére.”

A kutatás során a tudósok Holstein-fríz tejelő tehenekkel dolgoztak, és lucernából, búzából, mandulahéjból, gyapotmagból és gabonából álló takarmányt adtak az állatoknak. Két hét elteltével a teheneket három csoportra osztották: egy kontrollcsoportba, ahol nem változtattak a takarmányon, egy másikba, ahol a takarmánykombináció 10 százalék szőlőtörkölyt tartalmazott, és egy harmadikba, amely 15 százalék szőlőtörkölyt. A tehéncsoportok számára négyhetente változtatták a takarmánykombinációkat.

A posztdoktori hallgatók és gyakornokok naponta kétszer etették őket, és ellenőrizték a kibocsátásukat. A tejtermelést reggel és este dokumentálták, és hetente tejmintákat gyűjtöttek, hogy elemezzék a zsír-, fehérje-, laktóz- és egyéb szinteket, amelyek nem mutattak különbséget a kontroll- és a többi csoport között.

A metán- és hidrogénkibocsátás ugyanakkor csökkent a kontrollcsoporthoz képest, ami arra utal, hogy a szőlőtörköly csökkentette az emésztőrendszeri kibocsátást anélkül, hogy ez a termelésre hatással lett volna.

Öthónapos intenzív tárgyalásokat követően a dán kormány döntött: bevezeti a mezőgazdasági termelőket sújtó szén-dioxid adót, amely a maga nemében az első ilyen a világon.

2030-tól a mezőgazdaságra kivetett éghajlatvédelmi adó mértéke 300 dán korona (40 euró) lesz a kibocsátott szén-dioxid tonnánkénti ára alapján, amely 2035-re 750 dán koronára (100 euró) emelkedhet.

A különböző állatfajták átlagos szén-dioxid kibocsátására azonban 60 százalékos alaplevonást vagy adókedvezményt alkalmaznak, ami gazdasági előnyt biztosít az éghajlathoz alkalmazkodó gazdálkodók számára. A csökkentést követően a gazdálkodók 2030-ban 120 dán koronát (16 euró), 2035-ben pedig 300 dán koronát fizetnek majd a tonnánkénti szén-dioxidért.

Dánia nagy tej- és sertéshúsexportőr, és a mezőgazdasági kibocsátás az ország teljes szén-dioxid-kibocsátásának 22,4 százalékát teszi ki – szemben a tíz évvel ezelőtti 15,6 százalékhoz képest.

A számokat nézve Dániában 2300 gazdaságban 547 ezer tejelő szarvasmarha van, amelyek évente 5,87 milliárd kilogramm tejet termelnek. Nagyjából 900 ezer marhát és egyéb szarvasmarhát, valamint 11,5 millió sertést tartanak.

A szakértők számításai szerint a szén-dioxid-adó már az első évben 1,8 millió tonna szén-dioxid kibocsátást fog csökkenteni, ami lehetővé teszi, hogy Dánia elérje célját, hogy a teljes kibocsátásának 70 százalékát csökkentse már az adott az évben.

A merész lépés a koalíciós kormány és számos dán mezőgazdasági szervezet megállapodásával jött létre és valószínűleg precedenst teremt más országok esetében is. Az adóra a dán kormány mellett a Dán Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tanács, a Dán Természetvédelmi Társaság, a Dán Iparszövetség, az NNF szakszervezet és a Dán Önkormányzati Szövetség is áldását adta.

A szén-dioxidra kivetett adóból befolyó pénz a tervek szerint a mezőgazdasági ágazatba kerül vissza a zöld kezdeményezések és az éghajlati technológiák fejlesztésére. Felhívások hangzottak el annak biztosítására, hogy az adóbeszedés szabályozott legyen, és hogy az adót lehetőség szerint összehangolják az uniós szintű kibocsátások kereskedelmi rendszerével.

Eközben a gazdák világszerte a közösségi médiában fejtették ki véleményüket az adóval kapcsolatban. Egyes vélemények szerint „igazi áttörést jelent a mezőgazdaság számára”, míg mások azt írták: „Legyetek résen, ez az ostobaság a mi dolgunkat is meg fogja nehezíteni!”