Skip to main content

Kulcsfontosságú génjére bukkantak az ASP-fertőzés szempontjából

Egy európai kutatócsoport megtalálta az afrikai sertéspestis (ASP) vírus replikációjának kulcsfontosságú génjét a sertésekben. A németországi Friedrich-Loeffler-Institut (FLI) és a skóciai Edinburgh-i Egyetem Roslin Intézetének munkatársai a közelmúltban végezték el a kutatást, amelynek célja az volt, hogy kiderítsék, a sertésnek mely génjeire van szükség az ASP-vírus szaporodásához. Az eredményeiket ismertető tanulmány 2023 augusztusában jelent meg a Scientific Reports című szakfolyóiratban, és azt mutatja, hogy van egy sertés immunrendszeréből származó gén, amely kulcsfontosságú ebben a folyamatban. Ez fontos új betekintést nyújt az ASP vírus biológiájába, amely a jövőbeli kutatási megközelítések alapjául szolgálhat. Az ASP vírus nagy DNS-genommal rendelkezik, amelyből több mint 160 vírusfehérje termelődik a fertőzött sejtekben. E vírusfehérjék közül sok olyan van, amelynek a funkciójáról keveset tudunk. Az sem világos, hogy az ASP vírus mely sejtfehérjéket használja a gazdasejtbe való bejutáshoz. Az ASP számára fontos gazdafehérjék azonosításához a Roslin Intézet kutatói molekuláris eszközként egy CRISPR/Cas9 expressziós könyvtárat bocsátottak rendelkezésre, amely lehetővé tette a Friedrich-Loeffler-Institut munkatársainak, hogy a sertésgenomban található összes ismert gént laboratóriumi körülmények között egyenként kiüssék, és az így kapott sejtkultúrákat az ASP-vírusfertőzésre való fogékonyság szempontjából vizsgálják. Ez vezetett a II. osztályú fő hisztokompatibilitási rendszer (MHC II) több génjének azonosításához, amelyek az ASP vírus reprodukciós képessége szempontjából nagy relevanciát mutattak – magyarázza a közlemény. Különösen az SLA-DM MHC II receptorfehérjéről mutatták ki, hogy szükséges a hatékony ASF-vírusfertőzéshez. Ezért – állapította meg a kutatócsoport – az SLA-DM megfelelő célfehérje lehet az ASP vírus elleni hatékony terápiák vagy az ASP-vel szemben ellenálló sertésfajták kifejlesztéséhez.

ANYAI BEVÉSŐDÉS: IMMUNITÁS KIALAKULÁSA

A szervezet immunsejtjeinek több mint 70%-a a bélben található, ami azt jelenti, hogy szoros kapcsolat van a bélmikrobióta és az immunrendszer között. A koca mikrobiótája befolyásolja a malacok immunrendszerének fejlődését, ezáltal a növekedést és túlélést is. Születéskor és a korai életszakaszban a malacok túlélése nagymértékben az anyai passzív immunitástól függ.  Az immunitás átadása kezdetben a kolosztrumon keresztül történik. Az antitestek nagy fehérjék, és csak az élet első óráiban, a bélzáródás előtt kerülnek a malac véráramba. Az anyától származó immunglobulinok a kolosztrumon keresztül felszívódhatnak, beleértve az IgG immunglobulinokat is. A kocák takarmányában jelen lévő Saccharomyces cerevisiae boulardii CNCM-I-1079 probiotikus élesztő pozitív eredményeket mutatott az IgG kolosztrumkoncentrációra.

A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a kocatej helyett mesterséges tejes tápszeren nevelt állatok hajlamosabbak a betegségekre, ami szintén összefügg a bél mikrobióta diverzitásának csökkenésével. Citokinek és a kemokinek kapcsolatokat hoznak létre a különböző szervek között, hogy összehangolják az immunválaszt. Ezek biomarker peptidek, amelyek kritikusak a humorális és sejtközvetített immunitás szempontjából. A malacok tüdejében a citokin génexpressziót a kocák kezelése befolyásolta.

A takarmánykiegészítést kapott kocáknál született és szoptatott malacok tüdejében a citokinek kisebb expressziója csökkent gyulladásos reakcióra utal a kiegészítés nélkül takarmányozott kocák malacainak tüdőjéhez képest. A kolosztrumon keresztüli immuntranszfer, a gyulladásos válasz modulációja stb., ami a malacok jobb teljesítményét eredményezte a választás után, tükrözi az anyai bevésődést. A probiotikumok, mint például a Saccharomyces cerevisiae boulardii CNCM-I-1079, azáltal, hogy pozitívan befolyásolják a bélmikrobiótát a kocától a malacokig, erősítik az immunrendszerüket és elérhető eszköznek számítanak a malacok egészségének támogatására és az antibiotikumok használatának csökkentésére.

2023: egy óvatos év a sertéságazatban

A Rabobank legfrissebb negyedéves sertéshús-jelentése szerint a 2023 eleji lanyhább fogyasztási trendek óvatosságra késztetik a globális sertéshúsipart, mivel az egy mozgó célhoz való alkalmazkodással küzd.

A gyengébb gazdasági növekedés kezd meglátszani a globális sertéshúsfogyasztáson. Annak ellenére, hogy a jelek szerint az inflációs hatások legsúlyosabb része már a múlté, a fogyasztásra gyakorolt késleltetett hatás valószínűleg egész 2023-ban érezhető lesz. A lassuló gazdaságban a sertéshús még viszonylag jó helyzetben van, mivel e fehérjeforrás iránti kereslet történelmileg kevésbé jövedelemérzékeny, mint az olyan drágább fehérjéké, mint a marhahús vagy a prémium tenger gyümölcsei. „Mindazonáltal úgy látjuk, hogy a tartósan magas kiskereskedelmi árak korlátozzák az összes fehérje fogyasztását.

A fogyasztók továbbra is takarékoskodnak azáltal, hogy a mindennapi vásárlásokat alacsonyabb értékű fehérjefajtákra helyezik át, csatornát váltanak, és kisebb csomagolási méretekre térnek át” – mondta Christine McCracken, a Rabobank állati fehérjepiaci vezető elemzője. Ezen túlmenően a sertéshúsfogyasztás (és az árak) 2022-es jelentős felfelé irányuló elmozdulását követő iparági optimizmus egyes piacokon, valamint a világjárvány miatt korlátozott fogyasztás 2023-as helyreállására vonatkozó várakozások más piacokon hozzájárultak a 2023-as tervezett kínálatnövekedéshez. Ennek a növekedésnek a megfékezése időbe telik. „Az európai kínálat lassulása segíteni fogja az ágazat egyensúlyát, ugyanakkor a magas termelési költségek és a korlátozott fogyasztói támogatás konzervatívabb termelési megközelítést tesz szükségessé az árrések stabilizálása érdekében” – mondta McCracken. Bár 2023-ban a termelési költségek szerény javulása várható, a helyi feltételek eltérőek lesznek, és a kockázatkezelés továbbra is kulcsfontosságú marad a sikerhez.

A globális takarmánykészletek történelmi mélyponton vannak, és a rendelkezésre állás továbbra is szűkös. A csalódást keltő argentin termést részben ellensúlyozni fogja Brazília 2023-as rekordmennyiségű szója- és másodvetésű (safrinha-) kukoricatermése, így a piacnak az importigényekre, a fekete-tengeri gabona elérhetőségére és az északi féltekén a sikeres vetésére kell összpontosítania. „A Rabobank arra számít, hogy a gabona- és olajosmag-készletek szűkössége további takarmányköltség-ingadozást okoz világszerte 2023-ban” – mondta McCracken.

Szőrelemzés: új módszer a sertés stressztűrőképességének vizsgálatában

A stresszel szemben ellenállóbb sertések általában ellenállóbbak a betegségekkel szemben is, és összességében jobb teljesítményt nyújtanak. Ezt a tényt bizonyos mértékig már használják a sertések és más haszonállat-típusok tenyésztési programjaiban. A sertések stresszel szembeni ellenálló képességének új lehetősége – a szőrelemzés révén – a jövőben nagyobb és pontosabb tenyésztést fog eredményezni e tényhez kapcsolódóan. A stresszmutatókat 3 fő kategóriába sorolják.

Ezek a következők: ok-okozati mutatók (bizonyos viselkedési formák, mint például a farokrágás, a szociális interakciók típusa és száma), biológiai válaszmutatók (például a vér stresszhormonszintje) és következménymutatók (általános teljesítmény). A stresszhormonok szintje vérvizsgálattal is mérhető, de egy nem invazív és gazdaságos megközelítést jelent a sertés szőrzetébe „bezárt” stresszhormonok mennyiségének lecsipkedése és elemzése. A stressz mérésének ezen módjával kapcsolatos kutatásokat néhány évvel ezelőtt kezdte el Dr. Jack Dekkers az Iowa State Egyetemen. A szőr elemzése nem csak nem invazív, de másról is árulkodik, mint a vérben lévő stresszhormonszint vizsgálata. Azaz, a szőr növekedésével néhány stresszhormon lerakódik benne, és a vér stresszhormonszintjével ellentétben, amely állandóan ingadozik, tartósan felhalmozódik.

Ezért az adott idő alatt nőtt szőr egy egész időszakra vonatkozóan tükrözi a stresszre adott válaszreakciót. A kutatókat a betegségekből adódó stresszre adott reakciókon kívül az is érdekli, hogyan reagálnak a sertések az olyan tipikusan stresszes helyzetekre, mint az elválasztás, a szállítás és az új csoportba kerülés, ahol új szocializációs rend alakul ki. Ezért a 2021-ben kezdődött kísérlet keretében napjainkra már mintegy 1000 egyed életének különböző pontjaiból származó szőrmintákból rendelkeznek adatokkal. A kutatók már tudják, hogy azok a sertések, amelyek szőrében a kortizol és a DHEA stresszhormonok aránya alacsony, kevésbé stresszesek. Az, hogy mely genetikai vonalak rendelkeznek nagyobb stressztűrő képességgel, fontos információt jelent a tenyésztési programok számára, de a kutatás tovább folytatódik, mivel a stressztűrő képességet meghatározó konkrét genetikai alapokat is azonosítani szeretnék.

Takarmányozással javítható a sertések növekedése kedvezőtlen higiéniai körülmények között is

Az alacsony higiéniai körülmények között (LSC) tartott hízók kevesebbet esznek és lassabban híznak, mint a magas higiéniai körülmények között (HSC) tartott sertések. A Wageningen Livestock Research kutatói azt vizsgálták, hogy javítható-e a növekedési teljesítmény a takarmányban lévő energia és esszenciális aminosavak (EAA) megnövelt szintjével. Mind az LSC, mind a HSC sertések napi energiabevitele és napi gyarapodása magasabb volt a megnövelt energia- és aminosavtartalmú takarmányok mellett. A hatás azonban nagyobb volt az LSC sertéseknél, mint a HSC sertéseknél.

Ez arra utal, hogy az alacsony higiéniai körülmények között és/vagy nem optimális egészségi állapotban tartott sertések növekedési teljesítményének csökkenését legalább részben kompenzálni lehet a takarmány energia- és aminosav-összetételének módosításával. Egy 2 × 2 × 2 faktoros elrendezésben a sertéseket magas higiéniai körülmények között (HSC) vagy alacsony higiéniai körülmények között (LSC) tartották. A higiéniai feltételek kontrasztját úgy hozták létre, hogy a sertéseknek különböző stratégiákat írtak elő a specifikus kórokozók elleni vakcinázásra, a tisztítási és higiéniai protokollra, az antibiotikumos kezelésre és a féregtelenítésre vonatkozóan. A sertéseket a négy kísérleti táp egyikével etették, egy olyan táppal, amelyben a keményítő volt a fő energiaforrás, vagy egy olyan táppal, amelyben a zsír és a keményítő kombinációja volt a fő energiaforrás, továbbá mindkét tápnak volt egy alap, illetve egy megnövelt energia- és EAA-koncentrációjú változata. A kísérleti eredményekből megállapítható, hogy a táplálék energia- és EAA-tartalmának növelése jobban növeli a növekedési teljesítményt és az energiafelvételt az LSC sertéseknél, mint a HSC sertéseknél.

Összehasonlítva azokkal a vizsgálatokkal, amelyekben csak EAA-kat, plusz energiát pedig nem adtak az immunproblémákkal küzdő sertések növekedési teljesítményének növelése érdekében, úgy tűnik, hogy az EAA és az energia együttes étrendi kiegészítése hatékonyabb az LSC sertések teljesítményének növelésében, mint az EAA étrend-kiegészítés önmagában. A keményítő részleges helyettesítése zsírral tehát nem tűnik működőképes megközelítésnek az LSC hízósertések

Az újabb ázsiai ASP esetek jót tesznek a brazil exportnak

A brazil sertéshúsexport 15,7%-kal nőtt 2023 első negyedévében az előző év azonos időszakához képest. Az ország 274.800 tonnát exportált ebben a negyedévben, szemben a 2022 januárja és márciusa közötti 237.500 tonnával. Ugyanebben az időszakban az exportból származó bevétel 646,3 millió dollárt tett ki. Ez 29,6%-kal több, mint 2022 első 3 hónapjának összesített értéke, amely 498,5 millió dollár volt. „A világszerte emelkedő termelési költségek, valamint az állategészségügyi problémák hatása több termelő országban kedvező hatással volt a kereslet növekvő tendenciájára” – elemezte a helyzetet a Brazil Állatifehérje Szövetség (ABPA) elnöke, Ricardo Santin. Az afrikai sertéspestis (ASP) fellángolása Kínában és a Fülöp-szigeteken azt eredményezheti, hogy a brazil export a következő hónapokban is havi 100 ezer tonna feletti szinten maradhat.

A sertéshússzállítmányok fő célországa Kína, amely január és március között 109.600 tonnát importált. Ez 25,6%-kal több volt, mint a 2022. első negyedévi 87.200 tonna. Ugyanebben az időszakban a Chilébe irányuló értékesítés is kiemelkedő volt 21.300 tonnával (+96,8%), és főbb célországok közé tartozott még a Fülöp-szigetek 17.800 tonnával (+8), Szingapúr 15.900 tonnával (+25,8%) és Japán 7200 tonnával (+36,9%).

Vita az Egyesült Államokban az mRNS-vakcina sertésekben történő felhasználásáról

A Covid-19 elleni védekezésre létrehozott mRNS-vakcinák biztonságossága továbbra is vitatott. A tesztelés pontosságát és mértékét sokan megkérdőjelezték, köztük kormányzati tisztviselők és ipari alkalmazottak is. Jelenleg néhány ilyen vakcinát csak „sürgősségi felhasználási engedély” alapján engedélyeztek az Egyesült Államokban, de április 18-tól „a Moderna és a Pfizer-BioNTech Covid-19 monovalens vakcinái már nem is engedélyezettek az Egyesült Államokban”. Mostanra a vita kiterjedt az mRNS-vakcinák sertésekben, tehenekben és más haszonállatokban történő alkalmazására is. A texasi mezőgazdasági biztos például nemrégiben kijelentette, hogy „amióta az mRNS-vakcinák és az állattenyésztésben alkalmazott mRNS-alapú kezelések fejlesztéséről szóló hírek a tudomásunkra jutottak, azon dolgozunk, hogy kidolgozzuk a kockázatok tény- és tudományalapú értékelését”. A Good Ranchers nevű cég, amely minden húsát amerikai független gazdaságokból szerzi be, és szintén határozottan támogatja a hústermékek pontosabb címkézését, azt állítja, hogy „a közelmúltban néhány állam azon dolgozott, hogy az mRNS-vakcinákat kötelezővé tegye.

Mi soha nem szereztünk be és nem is fogunk soha húst olyan farmról beszerezni, amelyeknek az állatait mRNS-vakcinákkal kezelték.” Évekkel ezelőtt a Bayer a németországi székhelyű BioNTech céggel közösen dolgozott ki mRNS-vakcinákat állatok számára. A Harrisvaccines 2015-ben hozta létre a sertés mRNS-vakcinaplatformot Sequivity néven, amelyet a Merck Animal Health vásárolt meg. A vállalat leírása szerint a platform képes „egyedi [állatgyógyászati] vényköteles termékek”, például PCV2, PCV3 és PED elleni vakcinák létrehozására. Emellett „lehetővé teszi multivalens készítmények létrehozását RNS-részecskék keverésével, hogy egy oltással több sertéspatogén kórokozót célozzanak meg”. Az amerikai kormány valamikor 2015 előtt feltételes engedélyt adott a Sequivity „PED Vaccine, RNA Caution” nevű termékére. A hatékonysági és hatásossági tesztvizsgálatok akkoriban voltak folyamatban. Dr. Robert Malone, az mRNS-technológia kidolgozója, aki nagyon ellenzi annak vakcinákban való alkalmazását, nemrég kijelentette, hogy az általa „pszeudo mRNS”-nek nevezett Sequivity vakcinát „az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma engedélyezte sertések számára, már forgalomban van, és nincs külön címkézve az ezzel kezelt állatok húsa”.

Egy podcastban azonban Dr. Kevin Folta molekuláris biológus, a Floridai Egyetem tudósa „megalkotottnak” nevezte az mRNS-vakcinák haszonállatokban való alkalmazásának ellentmondásait. Egyik vendége, Dr. Alison Van Eenennaam a Kaliforniai Egyetem – Davis professzora megjegyezte, hogy az mRNS gyorsan lebomlik, és nem éli túl az emésztési folyamatot. Kínai tudósok azonban egy 2022-es tanulmányban arra a következtetésre jutottak, hogy „a tehéntejből származó exoszóma alapú mRNS-vakcina új stratégiaként szolgálhat a SARS-CoV-2 fertőzés megelőzésére. Eközben az mRNS új orális hordozórendszereként is működhet”. Dr. Malone a maga részéről nemrégiben kijelentette, hogy az oltóanyagban lévő mRNS-t „nem vizsgálták, és ez nem ‘normális’ mRNS, mint ami a szervezetben található (…) Az mRNS-ben uridin helyett pszeudouridin van. Az mRNS-t és a DNS-t naponta vesszük magunkhoz az ételeinkkel. A gyomrunk lebontja. De ez nem normális mRNS. Szóval, ki tudja?” Megkérdőjelezte a vakcina egyéb összetevőinek, például a lipid nanorészecskéknek a biztonságosságát is. „Lesznek-e nyomokban a húsban? A hő lebontja majd? Mennyi hő hatására? Vannak-e más kémiai összetevők a termékekben? Egyszerűen nem tudjuk. Ha a vizsgálatokat elvégezték, mutassák meg az adatokat”.

A DNS segít megérteni a sertés izomfejlődését

A sertések DNS-ének elemzése fontos összefüggésekre világított rá az izomnövekedéssel kapcsolatban. Ez olyan eszközöket biztosíthat, amelyek segíthetnek a malacok növekedésének előrejelzésében és a sertéstenyésztési programok támogatásában.

A brit Roslin Intézet és a Centre for Tropical Livestock Genetics and Health kutatói a malacok izomfejlődését szabályozó DNS-régiókat keresték és vizsgálták. A kutatócsoport egy olyan technikát használt, amellyel a DNS-t fagyasztott szövetekben tanulmányozhatták, ami azért is kedvező, mert minimalizálja a kutatáshoz szükséges állatok számát. Ezt a technikát alkalmazták a malacok izmaiból vett mintákon a fejlődés különböző szakaszaiban, hogy meghatározzák a DNS azon régióit, amelyek az izomnövekedéshez kapcsolódó gének aktivitását szabályozzák, és hogy tanulmányozzák e gének aktivitását.

A DNS-régiókban eltéréseket figyeltek meg a kis és nagytestű malacok között. Ezek az eltérések arra utalnak, hogy a DNS szabályozása – ami viszont az izomnövekedést irányítja – különböző módon zajlik a nagy és a kistestű malacoknál. A kutatók azt remélik, hogy tovább vizsgálhatják adataikat, hogy azonosítani tudják a sertésgenomban a növekedéssel összefüggő eltéréseket, és jobban megérthessék, hogy ezek a különbségek hogyan szabályozzák az izomfejlődésben szerepet játszó kulcsfontosságú gének aktivitását, és így tájékoztatni tudják a sertéstenyésztési szelekciós programokat.

Mesterséges megtermékenyítés útján is terjedhet az afrikai sertéspestis

A kan spermájában előforduló afrikai sertéspestis vírus mesterséges megtermékenyítés útján is képes átterjedni a kocára és a malacembriókra, derült ki egy német-amerikai közös kutatásból. A tanulmány 2022 végén jelent meg a Pathogens folyóiratban.

A német Friedrich-Löffler-Institut kutatói németországi és egyesült államokbeli állategészségügyi kutatókkal fogtak össze, hogy kiderítsék, vajon a mesterséges megtermékenyítés lehet-e a vírus átvitelének egyik módja. A vírus „hatékonyan átvihető fertőzött kanokról egészséges kocákra mesterséges megtermékenyítéssel” – írják a kísérlet összefoglalójában. A kutatócsoport felhívta a figyelmet arra, hogy akár egyetlen fertőzött kan is kockázatot jelenthet az ASP gyors és széles körű elterjedése szempontjából, akár országok között is. A kutatók az „Estonia 2014” ASP-törzset használták kísérletükhöz. Ezt a németországi Insel Riemsben, az FLI magas szintű védettséget biztosító létesítményeiben végezték. 4 kant oltottak be intramuszkulárisan a vírussal.

Ezt követően minden nap vért és spermát gyűjtöttek tőlük. A vírus genomjait a spermában már 2 nappal a fertőzés után, a vérben 1 nappal a fertőzés után kimutatták, míg a sperma minősége nagyrészt változatlan maradt. A kísérletbe 14 kocasüldőt is bevontak. A fertőzött spermával történő megtermékenyítésüket követő 7. napon a 14-ből 7 volt ASP-pozitív, míg 35 nappal a megtermékenyítést követően valamennyi koca fertőzött volt. Egy kivételével valamennyi koca elvetélt a betegség tüneteinek megjelenésekor. A fennmaradó egy kocasüldő embrióinak szöveteiben elváltozásokat és az ASP vírus jelenlétét is kimutatták.

Lehet-e a sertések viselkedéséből a gyomorfekély kialakulására következtetni?

Az észak-írországi Agri-Food and Biosciences Institute és a Queen’s University Belfast által végzett kutatás megállapította, hogy a gyomorfekély változásokat okozhat a sertések pihenési módjában, vagy ilyen változások eredménye lehet. Ezért a viselkedésben bekövetkező változások lehetővé tehetik a fekély felismerését, mielőtt komolyabb károsodás következne be. Emellett a gyomorfekélyes sertésekről kiderült, hogy kevésbé hajlamosak az olyan káros viselkedési formákra, mint a farokrágás. A gyomorfekély súlyos egészségi és gazdasági következményekkel járó patológiás állapot a sertéstenyésztésben. Több európai országban végzett kutatások szerint a levágott sertések körülbelül 20%-ánál fordul elő enyhe fekély, míg további 10%-ánál súlyos fekély.

A két intézmény kutatói a kísérlet során azonosították a vágáskor gyomorfekéllyel rendelkező és nem rendelkező sertéseket, majd a vágást megelőző két hétben készült videofelvételek segítségével összehasonlították viselkedésüket. A legegyértelműbb különbség abban mutatkozott, hogy melyik oldalukon akartak pihenni. A gyomorfekélyes sertések (még az enyhébbek is) sokkal ritkábban feküdtek a jobb oldalukra, mint a fekély nélküliek (átlagosan az idő 12%-ában, míg a fekély nélküliek 25%-ában). A kutatócsoport azt is megfigyelte, hogy a gyomorfekélyes sertések kevésbé mutattak káros szociális viselkedést, mint a fekély nélküliek: a farokrágás csak harmadannyiszor fordult elő, mint a fekély nélküli sertéseknél, a fülharapás pedig feleannyiszor.

Mind a fekélyekről, mind a káros szociális viselkedésről elmondható, hogy stressz hatására fokozódik, és elképzelhető, hogy egyes sertések a stresszre viselkedésük adaptálásával reagálnak, míg mások, akik erre nem képesek, több fizikai következményt szenvednek el.