A Kansasi Állami Egyetem (K-State) kutatói közzétették annak a tanulmánynak az eredményeit, amely egy látszólag egyszerű módját vizsgálja annak, hogyan lehetne az amerikai sertéságazat számára egy újabb védőréteget biztosítani a pusztító vírusos betegséggel szemben – írja a K-State Research and Extension hírszolgálata.

Jordan Gebhardt, a K-State sertéstenyésztési szakértője és állatorvosa elmondta, hogy a tudósok néhány hétköznapi háztartási tárgyat használtak fel, hogy teszteljék, mennyire képesek kimutatni az afrikai sertéspestis jelenlétét azokon a berendezéseken és felületeken, amelyeken a takarmányt szállítják.

Az afrikai sertéspestis vírus jelenlétének kimutatása az Egyesült Államokba érkező teherautók, szállító konténerek és egyéb anyagok felületén „egyszerű kutatási kérdésnek tűnik” – mondta Gebhardt – „de meglehetősen bonyolult, ahogyan ez történik”.

A kutatás, amely a K-State tudósai által Vietnamban végzett terepmunkából származik, a polimeráz láncreakció vagy PCR néven ismert diagnosztikai tesztekre támaszkodik, amelyek egy mintából származó DNS-t vagy RNS-t használnak a fertőző betegségek diagnosztizálására. A legtöbb esetben a PCR-teszt 24 órán belül megbízható eredményt ad, gyakran még gyorsabban.

A K-State tudósai egyszerű technikákra támaszkodtak a PCR-minták gyűjtéséhez. Gebhardt elmondta, hogy négy olyan anyaggal, amelyek bármelyik háztartásban megtalálhatóak (négyzet alakú pamutgéz, poliészter fülpucoló pálcika, szivacsos végű pálcika, száraz törlőrongy), olyan felületekről vettek kenetet, amelyek a takarmányokkal szoros kapcsolatba kerültek.

„Ha meg akarunk vizsgálni egy felületet – legyen az egy teherautó, egy szállítótartály vagy egy gazdaságban lévő felület –, tudnunk kell, hogyan vegyünk mintát arról a felületről, hogy aztán a lehető legjobb diagnosztikai eredményt kapjuk annak megállapítására, hogy jelen van-e a vírus vagy sem” – magyarázta Gebhardt. „Ezt a folyamatot környezeti mintavételnek nevezzük. A mai napig nem volt olyan erős, minősített kutatási projekt, amely nagyszerűen jellemezte volna azt az egyszerű kérdést, hogy mi a legjobb módja a minta gyűjtésének”.

A lengyel sertéságazat általános hangulata meglehetősen nyomasztó – mondta Bartosz Czarniak, a lengyel sertéstenyésztők szövetségének (Polsus) szóvivője a Cenyrolnicze helyi hírügynökségnek.

December utolsó heteiben a sertéshús ára Lengyelországban stagnált. „Tudom, hogy azok számára, akik fellendülésre számítottak, ez sovány vigasz, de ha megnézzük, mi történik jelenleg a piacon, akkor ez valójában jó hír” – mondta Czarniak. 

Czarniak arra utalt, hogy jó néhány hizlaló gazdaság, amely a jobb árak reményében import malacokat vásárolt, most veszteséggel kénytelen eladni a sertéshúst. Az árak még nem érték el a kívánt szintet, mivel a lengyel és általában az európai sertéshús iránti kereslet a külföldi piacokon csökken. „Az európai sertéshús a legdrágábbak között van a világon – ha nem a legdrágább –, ezért csökken az export” – mondta.

Az EU sertéságazata egyre inkább veszít a világpiacon. Minden jel arra mutat, hogy 2024-ben az Egyesült Államok megelőzi az Európai Uniót, és a világ legnagyobb sertéshúsexportőre lesz – értett egyet Dr. Jakub Olipra, a Credit Agricole Polska Bank közgazdásza.

Czarniak szerint Lengyelországnak a saját tenyésztését kell fejlesztenie, hogy a sertéságazat általános jövedelmezőségét növelje. „A hazai piac import malacoktól való függése egyértelműen megviseli a piacot, ezért gondoskodnunk kell a hazai kocaállományról” – mondta Czarniak. „Véleményem szerint a tenyésztő farmok újjáépítésére kellene összpontosítanunk. Különösen, ha megnézzük az EU jóléti politikáját. Az állatszállítási idő korlátozása még mindig a levegőben lóg. Ez továbbra is nagy kockázati tényező a piacon malacokat kereső hizlaló farmok számára. Törekednünk kell a saját malactermelésünk újjáépítésére” – csatlakozott az állításhoz Dr. Olipra. „A saját malactermelésünk nélkül, a Dániából származó importtól való ilyen nagyfokú függőség mellett nehéz akár csak beszélni is az élelmezésbiztonságról”.

A legígéretesebb hollandiai sertésipari innováció éves versenyét egy olyan újdonság nyerte, amely a sertések mérlegelését kameraképek segítségével, mérleg használata nélkül végzi.

A 2024-es volt a verseny 9. kiadása, amelynek hivatalos neve „Het beste idee van Varkensland” (ami nagyjából úgy fordítható, hogy „A sertésközösség legjobb ötlete”). A győztes innováció, amelyet Pieter Hoenderken IT-szakértő fejlesztett ki, a mesterséges intelligencia alkalmazásán alapul, amely segít a sertés méreteit súlyra lefordítani – ez a folyamat fix kamerák segítségével is elvégezhető. A koncepció mögötti szándék egy olyan hordozható megoldás létrehozása, amelyet a sertéstenyésztő az istállóban szabadon áthelyezhet.

A sertések növekedésének és egészségi állapotának nyomon követése fontos kérdés – mivel a sertéstenyésztés egyik fő célja, hogy a sertések egységesen kerüljenek vágóhídra. Az átlagtól való eltérés valami problémát jelez a folyamatban. Hoenderken szerint ezért az innováció akár a sertések jóllétének javításához is hozzájárulhat.

A technológia célja jelenleg a sertések megfelelő szállítási súlyának meghatározása. Hosszú távon azonban az innovatív találmánnyal nyomon lehet majd követni a sertések fejlődését, és ezt összekapcsolni a menedzsment rendszerrel.

Jon Oatley-t, a Washington Állami Egyetem (WSU) professzorát az Egyesült Államok romániai nagykövetsége hívta meg, hogy beszéljen a génszerkesztéssel kapcsolatos kutatásairól. Az európai döntéshozók által feltett kérdések többsége a technológia társadalmi elfogadottságával kapcsolatos volt.

„Azért hívtak meg, hogy beszéljek ezen a csúcstalálkozón, mert a WSU-n nemcsak a kutatás, hanem a szakpolitika terén is sikerült eredményeket elérnünk. Mi lettünk az a hely az Egyesült Államokban, ahová mindenki tekint, ha ezen a területen előrelépésről van szó” – mondta Oatley, aki egyben a WSU Állatorvosi Karának kutatási dékánhelyettese is.

Oatley vezette azt a kutatócsoportot, amely kitenyésztette a „helyettesítő kanokat” egy génszerkesztési módszer segítségével, amely segíthet a kívánatos és szükséges tulajdonságok elterjesztésében az állatállományban, amilyen például a jobb hőtűrés. A technológia azt ígéri, hogy jelentősen javítja a fehérjeforrásokat, hogy segítsen a világ növekvő népességének táplálásában – de csak akkor, ha az emberek hajlandóak megenni a génszerkesztett állatok húsát.

Oatley és csapata nyilvános kóstolókkal és sajtóeseményekkel is igyekeznek megmutatni, hogy a génszerkesztett állatok húsa ugyanolyan biztonságos – és ugyanolyan finom – is lehet, mint a hagyományos módon tenyésztett sertéseké. Ez volt Oatley célja Európában is, ahol a döntéshozók nagyon ódzkodnak mindentől, ami „genetikailag módosítottnak” tekinthető. „Ez nem feltétlenül a biztonsággal kapcsolatos aggodalom” – mondta Oatley. „Hanem az a felfogás, hogy hogyan fogunk valami olyasmit a tányérra tenni, ami genetikailag módosítottnak tekinthető? De már most is ezt tesszük. Már évezredek óta szelektív tenyésztés révén genetikailag módosítjuk az állatokat és a növényeket. Ez csak egy másik eszköz.”

A génszerkesztés során egyetlen faj genomján belül dolgoznak, hogy olyan változásokat hozzanak létre egy állatban vagy növényben, amelyek természetes módon is előfordulhatnak. Gyakran tévesen összemossák a génmódosítási módszerekkel, amelyek idegen fajból származó DNS-t juttatnak be a tenyésztett fajba.

A leggyakoribb kérdések, amelyeket Oatley Európában kapott, a termékek címkézésének esetleges szükségességére, a génszerkesztésnek az állatok jólétére gyakorolt lehetséges hatásaira, valamint arra vonatkoztak, hogyan lehetne növelni a közvélemény bizalmát a tudomány iránt. Az Oatley nem hisz abban, hogy szükség lenne a génszerkesztett állatokból származó hús címkézésére, ha az már átment a biztonsági teszteken, mivel annak ugyanolyan szinten kellene állnia, mint a szelektíven tenyésztett állatokból származó húsnak.

Egy sertéseken végzett vizsgálat azt bizonyítja, hogy az inhalációs vakcinák csökkenthetik a vírusátvitelt és javíthatják a hatékonyságot, ami egy fontos lépés az emberi felhasználásra szánt vakcinák fejlesztésére.

A Covid19 világjárvány 2020-as megjelenése óta egyre nagyobb az érdeklődés a vakcinák nyálkahártyán történő beadása iránt az izomba adott injekciók helyett. Angliai kutatók egy kísérlet keretén belül sertéseket használtak modellként a nyálkahártyán beadott influenza elleni vakcinák vizsgálatára az immunreakciót megfigyelve. Az emberi tüdőben az immunválaszok mérése nem lehetséges. E kihívás leküzdésére a kutatók sertéseket használták modellként, mivel azok légzőrendszere anatómiailag-, és funkcionálisan hasonló az emberéhez. A beoltott sertések tüdejéből és véréből vett mintákból matematikai modellezés segítségével kimutatták, hogy a tüdő válaszreakciói a vérvizsgálatokból előre jelezhetők, ami megkönnyíti a vakcina hatékonyságának értékelését az emberek számára.

Ahhoz, hogy a vakcinák piacra kerüljenek, kritikus fontosságú a védettség korrelátumainak meghatározása – ezek olyan markerek, amelyek megbízhatóan előre jelzik a vakcina hatékonyságát az emberi szervezetben. Tanulmányunkban olyan lehetséges vizsgálatokat, mintavételi időket és mintatípusokat (például vér- és tüdőmintákat) vizsgáltunk, amelyek meghatározhatják a védettség összefüggéseit az emberekben – árulta el Dr. Simon Gubbins, a Pirbright Intézet transzmissziós biológiai kutatócsoportjának vezetője. A kutatás megállapította, hogy a vérben lévő immunválaszok megbízhatóan tükrözik a tüdőben lévő válaszokat, így alkalmas módot kínálnak a légzőszerveket célzó vakcinák hatékonyságának vizsgálatára. Az eredmények betekintést nyújtanak abba, hogy az immunválaszok hogyan mérhetők könnyen hozzáférhető vérmintákból és megalapozzák a nyálkahártyán beadott vakcinák jövőbeli tesztelését a klinikai vizsgálatokban – magyarázta Sarah Gilbert, az Oxfordi Egyetem professzora.

A Frontiers in Immunology című szaklapban 2025 január végén közzétett tanulmány eredményei messzemenő hatással vannak a nyálkahártyán beadható vakcinák jövőbeli fejlesztésére vonatkozóan. A sertésmodell azon képessége, hogy szorosan utánozza a légúti fertőzésekre, például az influenzára adott emberi immunválaszt, ideális platformmá teszi a vakcina hatékonyságának tesztelésére. A kutatás a nyálkahártya-vakcinák hatékonyságát és az immunvédelem mérésének legjobb módszereit vizsgálja. Célja, hogy megalapozza a jövőbeli vakcinákat, jobb védelmet nyújtson a légúti vírusok ellen, ezzel javítva a globális közegészséget.

2024-ben Brazília megdöntötte korábbi rekordjait a sertéshúsexport mennyiségét és kereskedelmi bevételeit illetően. Az ország termelői szövetsége optimista a növekedéssel kapcsolatban, miután Brazília megújította kereskedelmi megállapodását Mexikóval, Peru pedig további brazil létesítményeket hagyott jóvá.

2025 január közepén jelentették be, hogy a perui mezőgazdasági minisztérium nyolc új hűtőházi üzemet hagyott jóvá a Brazíliából származó hústermékek exportjára – közölte a Brazil Állatifehérje-szövetség (ABPA). Az alacsony, egy főre jutó évi 8,5 kilogrammos sertéshúsfogyasztása miatt a perui piac lehetőséget kínál Brazília számára exportkereskedelmi csatornáinak bővítésére és változatossá tételére – nyilatkozta Ricardo Santin, az ABPA elnöke. Peru 2023-ban több mint 220 ezer tonna hazai terméket állított elő. A kereslet kielégítésére megközelítőleg további 15 ezer tonnát importált, amelynek 57 százaléka Chiléből, 13 százaléka az Egyesült Államokból, 12 százaléka pedig Brazíliából származott.

A perui engedélyek bejelentése nem sokkal azután érkezett, hogy megerősítették a mexikói kormány beleegyezését a PACIC megújításába. A mexikói úgynevezett „Infláció és éhezés elleni csomag” (PACIC) célja, hogy megkönnyítse a kulcsfontosságú élelmiszerek (például a csirke és a sertéshús) behozatalát az infláció megfékezése és a hiány megelőzése érdekében. A kvóták és importvámok eltörlése révén a PACIC 2025-ben is érvényben marad Mexikóban.

Santin szerint a csomag bevezetése óta szilárd partnerség alakult ki a brazil hústermelők és a mexikói importőrök között. A következő évben reményét fejezte ki, hogy ez a kapcsolat és a kereskedelem tovább fog folytatódni a kölcsönös előnyök érdekében.

A sertéshúsexport mennyiségét és bevételeit illetően 2024-ben Brazília megdöntötte a korábbi rekordokat. Az ABPA jelentése szerint a Brazília által szállított (friss és feldolgozott) sertéshústermékek mennyisége több mint 10 százalékkal (1,35 millió tonnával) nőtt az előző évhez képest. A szállításokból származó bevétel 7,6 százalékkal magasabb volt, mint 2023-ban, valamivel több mint 3,03 milliárd dollár.

A fülöp-szigeteki mezőgazdasági minisztérium bejelentette, hogy az egész országra kiterjeszti a kormány által ellenőrzött afrikai sertéspestis (ASP) elleni vakcina bevezetését.

„Az oltási programból a nagy gazdaságok és a kisebb állományok is profitálhatnak” – jelentette a Fülöp-szigeteki Hírügynökség (PNA). A gazdaságoknak írásban kell kérniük a minisztériumnál a kampányhoz való csatlakozást. Ezután a hatóságok meglátogatják a sertéstelepeket, hogy felmérjék a biológiai biztonsági előírásokat a vakcinázásra való felkészülés érdekében.

A PNA szerint az ASP elleni oltási kampány egyik akadálya a mintavételi és vizsgálati kapacitások hiánya. A vakcinákat csak olyan egészséges (hathetes vagy annál idősebb) sertéseknek lehet beadni, amelyeknek negatív lett az ASP-tesztjük. Ehhez vérmintákat kell gyűjteni és vizsgálni, és nincs elég akkreditált laboratórium, amely képes lenne ezeket és az oltás után meghatározott időközönként végzett utóellenőrzéseket elvégezni.

Ami Európát illeti, Németországban a vaddisznóállomány ASP-fertőzöttsége a nyári hónapok óta folyamatosan magas – jelentette a Schweine portál október végén. Július óta a megerősített esetek száma havonta 100 körül mozog, ami jóval magasabb az év elejihez képest.

Október közepén nyolc európai államban szintén további ASP-fertőzést igazoltak a vaddisznókban – derült ki az Európai Bizottság (EB) állatbetegségeket figyelő rendszeréből. Lengyelország és Németország 39, Lettország 29, Bulgária 13 új esetet regisztrált október végén, ugyanakkor kisebb számokról érkezett jelentés Magyarország, Olaszország, Litvánia és Szlovákia esetében is. 2024-ben eddig a régió 21 országa összesen 5299 ASP-járványkitörést erősített meg az EB-nak. Összehasonlításképpen: az EB 2023 egészében több mint 7900 kitörést regisztrált ebben a kategóriában a régió 20 országa esetében. Házisertésekben összesen 657 járványkitörést regisztráltak 15 régiós országban – a tavalyi év egészében 16 ország összesen 4513 ASP-járványról számolt be. Járványkitörésről számoltak be többek között Olaszországból (Lombardia tartomány), Szerbiából, Romániából és Ukrajnából is. 

Amikor a sertések járványos hasmenésének vírusa (PEDV) 2013-ban megtámadta az amerikai sertésállományokat, az Iowa Állami Egyetem (ISU) állatorvosi diagnosztikai laboratóriuma – amely az ország legnagyobb sertésbetegségekkel foglalkozó ilyen kutatóintézménye – nagy kapacitású teszt kidolgozására törekedett, hogy lépést tartson a járvány kitörésével. Akkor rohanniuk kellett a nagy esetszámok után, ami számos tanulsággal szolgált a kutatók számára.

Részben ez az oka annak, hogy az ISU kutatói diagnosztikai tesztet fejlesztettek sertések számára a japán agyvelőgyulladás vírus (JEV) kimutatására, amely egy Délkelet-Ázsiában gyakori, szúnyogok által terjesztett betegség, amely az Egyesült Államokban még nem jelent meg.

A JEV azután vált kiemelt prioritássá, hogy 2022-ben Ausztráliában is elterjedt, ami arra késztette a Swine Health Information Centert (SHIC) – amely egy sertésiparági szereplők által finanszírozott, sertésbetegségek megfigyelésével megbízott szervezetet –, hogy finanszírozza a JEV-re vonatkozó valós idejű polimeráz láncreakció (PCR) teszt kifejlesztését, amely ugyanaz a genetikai alapú szűrési módszer, amelyet a COVID-19 diagnosztizálásának aranystandardjának tekintenek.

A SHIC szerint, ha egy esetleges járvány kitörésekor rendelkezésre áll egy szövetségi szinten jóváhagyott JEV-teszt, az jelentősen enyhítheti a károkat. Ezek egyébként a szervezet becslései szerint akár 1–2 százalékos visszaesést, és akár 612 millió dolláros gazdasági veszteséget is okozhatnak az amerikai sertésszektorban.

Bár a sertéseknél a JEV legtöbbször enyhébb tünetekkel jár, neurológiai és szaporodási problémákat is okozhat. A JEV ugyanakkor más állatokra, köztük az emberekre is veszélyt jelent. Fertőzött embereknél súlyos tünetek ritkán jelentkeznek (a WHO szerint a 250-ből 1 esetben), viszont, ha kialakulnak, akkor a halálozási arány eléri a 30 százalékot. Az Iowa Állami Egyetemen kifejlesztett teszt, amely a JEV mind az öt genotípusát képes kimutatni, embereknél is használható – mondta Rahul Nelli, a kutatás vezetője.

Elvira Sattorova, az Aarhusi Egyetem kutatója szerint, mivel a sertések egyedenként kevesebb metánt bocsátanak ki, mint a szarvasmarhák, a sertések kibocsátása nem kapott akkora figyelmet a tudományos szakirodalomban. Sattorova szerint azonban a sertéstenyésztés kumulatív hatása aggodalomra ad okot a nagyobb sertésállománnyal rendelkező országokban, köztük Dániában. A tudósok pedig még mindig nagyon keveset tudnak azokról a mozgatórugókról és ellenőrzésekről, amelyek minimalizálhatják a sertésekből származó metánkibocsátást.

A Sattorova kutatócsoportjának első tanulmánya, amely a tervek szerint az Animal Feed Science and Technology októberi számában jelenik meg, rámutat az étrend lehetséges hatására. A vizsgálatban a nagyobb mennyiségű cukorrépapépet tartalmazó táppal etetett hízók és kocák több bélrendszeri metánt termeltek, mint a hagyományos vagy a nagyobb mennyiségű búzakorpát tartalmazó táppal etetett állatok. A cukorrépapép több oldható rostot tartalmaz, míg a búzakorpa több oldhatatlan rostot – magyarázta Sattorova. Az oldható rostokat a legtöbb állat vélhetően könnyebben erjeszti, ami a sertések esetében nagyobb metánkibocsátást eredményez.

A vizsgálat most csak az emésztőrendszerből származó kibocsátásra összpontosított, és nem vette figyelembe a trágyából származó kibocsátással kapcsolatos lehetséges szempontokat. Sattorova csoportjának jövőbeli munkája figyelembe fogja venni a trágyát és más, a sertéstenyésztésből származó kibocsátásokhoz hozzájáruló tényezőket is, elmondta, hogy az első tanulmányban a rostokra akartak összpontosítani, mivel egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a különböző típusú és mennyiségű rostot tartalmazó melléktermékek sertéstápokban való felhasználása iránt.

A melléktermékek felhasználását általában az állattenyésztés fenntarthatóbbá tételének eszközeként tartják számon. A sertések emésztőrendszeri kibocsátására vonatkozó jobb adatok nélkül azonban nehéz bizonyossággal megmondani, hogy az étrend megváltoztatása nettó hasznot eredményez-e a bolygó számára, mondta Sattorova.