Évente több mint 200 millió ember szenved maláriában világszerte, és minden második percben meghal egy gyermek a betegségben. A betegség a szegény területeken a leggyakoribb, és maga is hozzájárul a szegénységhez: a beteg ember nem tudja ellátni napi munkáját, ami a háztartás bevételkieséséhez vezethet. Társadalmi szinten az egészségügyi rendszer és a gazdaság is komolyan érintett azon országokban, ahol a malária jelen van.

A Svéd Agrártudományi Egyetemen (SLU) a malária elleni harcot a malária parazitáját hordozó szúnyogok kontrollálására és csapdába ejtésére irányuló újszerű kutatásokkal folytatják. Mivel jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony vakcina a malária megelőzésére, a parazitát terjesztő szúnyogok ellenőrzése elengedhetetlen a betegség terjedésének megakadályozásához. A maláriaszúnyogok elleni beltéri védekezésre vannak meglévő technikák, azonban ezek is próbára vannak téve a szúnyogpopulációk peszticidekkel szembeni rezisztenciájának kialakulása és a szúnyogok viselkedésbeli változásai miatt. Ennek eredményeképpen ma már több embert csípnek meg a fertőzést hordozó szúnyogok a szabadban. Ezért sürgősen szükség van olyan innovatív védekezési módszerekre, amelyek kiegészítik a jelenlegi stratégiákat, és kifejezetten a szabadban aktív szúnyogokra összpontosítanak. A szabadtéri csapdák lényegesen hatékonyabbak lehetnek, ha szintetikus emberi és állati szagokat használnak „csaliként”. Kimutatták például, hogy a szarvasmarhák vizelete számos vérszívó rovart vonz, köztük különböző szúnyogfajokat.

A kifejlett nőstény maláriaszúnyogok a vizeletet nitrogénben gazdag kiegészítő táplálékként használják, ami fokozza repülési mozgékonyságukat, a túlélésüket és a szaporodási tulajdonságaikat. A SLU kutatói ezt vették figyelembe, amikor kezdetben szintetikus szarvasmarhavizelet-szagot fejlesztettek ki a maláriaszúnyogok csapdákba csalogatására. A kutatók egy éven keresztül szezonális információkat gyűjtöttek a maláriaszúnyogfajok populációiról, valamint adatokat gyűjtöttek a malária jelenlétéről és gyakoriságáról a szúnyogokban és az emberekben. A második év kezdetén az egyik tanzániai faluban 50, szintetikus szarvasmarhavizelet szagával csalizott, napelemekkel működtetett csapdát helyeztek el, és folytatták az entomológiai és parazitológiai adatok gyűjtését. A tömeges csapdázással akár 70 százalékkal is csökkenteni tudták a maláriaszúnyogok populációját és 60 százalékkal a malária előfordulását, annak ellenére, hogy a régiót jelentős maláriajárvány sújtotta -ismertette az eredményeket Rickard Ignell professzor, a SLU Biológiai Növényvédelmi Tanszékének munkatársa.

A Johne-betegség néven is ismert paratuberkulózis a kérődzők krónikus betegsége, amely nagy gazdasági veszteségeket okoz a tejágazatban. A betegséget a Mycobacterium avium spp. paratuberculosis (MAP) okozza, amely jellemzően borjakat fertőz, és az állatok a hosszú lappangási idő alatt is fertőzőképesek, így a fertőzés korai felismerése különösen nagy kihívást jelent. A tehénről borjúra történő átvitel történhet intrauterálisan, tejjel/kolosztrummal vagy széklet útján, ezért a borjakra történő különböző átviteli útvonalak megértése fontos a védekezési ajánlások megismeréséhez. A brit Royal Veterinary College kutatói által végzett longitudinális vizsgálat célja az volt, hogy az anyaállaton és a környezeten keresztül történő átviteli útvonalak közötti összefüggést mérje egy olyan borjú esetében, amely később szerológiailag pozitív lett a MAP-ra. A kísérletben 6 állományból származó 439 brit tejhasznú borjút vettek fel 2012 és 2013 között. Ezeket a borjakat születésüktől 2023-ig követték nyomon. Az egyéni borjúadatokat születéskor rögzítették. A nyomon követés során a fejtállományba belépő egyedeket negyedévente megvizsgálták a MAP-antitestek jelenlétére ELISA tesztek segítségével. Cox-regressziós modelleket használtak az anyától (intrauterálisan és/vagy kolosztrummal) vagy a környezetből (hosszú ideig szennyezett környezetben töltött idő) származó expozíció és a MAP-fertőzés első kimutatásáig eltelt idő közötti kapcsolat mérésére. Összefoglalva a kutatók megállapították, hogy: 1) A MAP-fertőzés kockázatát részben az anyaállat fertőzöttsége határozza meg. 2) A fertőzött anyák borjainak magasabb a MAP-fertőzés kockázata, függetlenül az anya elléskori tesztstátuszától. 3) A szennyezett borjúnevelő területen töltött hosszabb idő növeli a MAP-fertőzés kockázatát. 4) Az anyaállat hatása a MAP-kockázatára túlmutat annak kolosztrummal való átvitelén. 5) A MAP tartós fennmaradása a nagyüzemi tejelő állományokban az anyaállatokkal és a környezettel kapcsolatos tényezők kombinációjából ered.

Ha a tejelő teheneket csökkentett fehérjekoncentrációjú takarmányokkal etetik a trágyából származó környezeti nitrogénszennyezés csökkentése miatt, akkor azt a tejtermelésük szenvedheti meg. A hisztidin aminosav pótlása segíthet a tej- és tejfehérje-termelés fenntartásában, sőt növelésében – állapította meg egy új kutatás, amelyet egy nemzetközi csoport végzett Alexander Hristov, a Penn State Egyetem vezető szakértője irányításával. A kutatók nemrég publikálták eredményeiket a Journal of Dairy Science című folyóiratban. A hisztidin a fehérjeszintézishez nélkülözhetetlen aminosav – magyarázta Hristov.

Hozzátette, hogy korábbi európai vizsgálatok kimutatták, hogy az alacsony hisztidinszint korlátozhatja a tejtermelést az Észak-Európában jellemzően fűszilázs-alapú takarmányt fogyasztó teheneknél. A korlátozott hisztidinszintet nem tekintették kihívásnak a tipikus észak-amerikai takarmányokkal etetett tejelő teheneknél, amíg a Penn State Agrártudományi Főiskoláján Hristov laboratóriumában néhány évvel ezelőtt végzett kutatás fel nem fedte a problémát. Ezekben a kísérletekben a vér hisztidin-koncentrációja jelentősen csökkent, amikor a teheneket csökkentett fehérjetartalmú takarmányokkal etették, amelyek célja a nitrogénveszteségek és a trágyából származó ammóniakibocsátás megfékezése volt. A most publikált kísérletsorozat is megerősítette a hisztidin fontosságát a tejtermelés és a tejfehérje-tartalom fenntartásában csökkentett fehérjekoncentrációjú takarmányok esetén. „Kutatásunk csúcspontja az a 17 tanulmányt tartalmazó metaanalízis volt, amely arra a következtetésre jutott, hogy a tejelő tehenek takarmányának hisztidin-kiegészítése növelte a takarmányszárazanyag-bevitelt, a tejhozamot és a tejfehérje-koncentrációt” – mondta el Hristov.

„Figyelemre méltó, és ahogy a Penn State kutatása is kimutatta, hogy a tejfehérje-koncentráció növekedése hisztidin-kiegészítéssel akár négyszer nagyobb volt azon tehenek esetében, akiknek alacsonyabb fehérjetartalmú takarmányt adtak, mint a megfelelő fehérjebevitel biztosítására kialakított takarmányok esetén.” A hisztidin azért egyedülálló az esszenciális aminosavak között, mert vannak olyan tartalékok a szervezetben, amelyek hisztidinforrásként szolgálhatnak, és elfedhetik a rövid távú hiányt – mondta Hristov. Emiatt a tejelő tehenekben a hisztidin hatását hosszú távú, folyamatos tervezésű kísérletekben kell vizsgálni. „Továbbá, a bendőben szintetizálódó mikrobiális fehérje – amely a tehén fő aminosavforrása – alacsony hisztidin-tartalmú, más, potenciálisan tejkorlátozó aminosavakhoz képest” – mondta Hristov. „Ez alátámasztja hipotézisünket, miszerint a hisztidin válik az elsődleges limitáló aminosavvá, amikor a teheneket alacsony fehérjetartalmú táplálékkal etetik. Így a mikrobiális fehérje, mint aminosavforrás szerepe a tejfehérje szintéziséhez és a testfunkciókhoz még kritikusabbá válik.”

A kokcidiózis egy egysejtű paraziták okozta bélbetegség, amely általában a fiatal tej- vagy húshasznú borjaknál 3 hetes és 6 hónapos között jelentkezik. Bár ritkán halálos kimenetelű, kiterjedt bélkárosodást és növekedési zavarokat okozhat, és általában intenzív tartási körülmények között, magas állománylétszám mellett fordul elő.

Az őszi születésű borjak nagyobb veszélynek vannak kitéve, mivel a kokcídiumok szeretik a meleget és a nedvességet. A csapadékos szeptember és október növeli a fertőzés kockázatát, mivel a környezet kedvezőbbé válik az oociszták (peték) borjúról borjúra történő terjedése szempontjából.

A Murray Direct állatorvos szakemberei szerint a borjak a legelőről, takarmányból, hulladékból és alomból származó kokcídium-peték fogyasztásával, illetve a fertőzött borjak nyalogatásával fertőződnek meg. A parazita akár hónapokig is túlélhet az állatok környezetében, és a betegség elleni védekezés elmulasztása befolyásolhatja a jövőbeli termelékenységi szinteket, beleértve a növekedési rátát, valamint késleltetheti az ivarérés kezdetét, ami tejhasznú borjak esetén a tejtermelés csökkenéséhez vezethet.

A harmadik generációs tejtermelő, Darren Coombes, aki fiával, Timmel együtt 890 hektáron gazdálkodik az Egyesült Királyságban, a somerseti Bridgwater közelében, úgy véli, hogy a tejelő borjak kokcidiosztatikummal való etetése segíthet a betegség megfékezésében. A közelmúltban borjainak egyötödét érintő járvány tört ki nála.

Coombes 425 tehenet – egész évben ellő Holstein-frízeket – tart, amelyek a Muller és a Sainsbury’s számára szállítanak tejet. Az állatokat naponta kétszer fejik, és 10 500 liter tejet adnak 4,3% zsír- és 3,25% fehérjetartalom mellett.

„Borjat egyet sem vesztettünk el, sok növekedést viszont igen, és a borjaknak sok időbe telt, mire felépültek” – mondta.

Az állatorvos javaslatára a borjakat a Deccox nevű termékkel etették, amely a jobb tisztaság mellett segített a járvány felszámolásában.

Coombeséknál az újszülött borjak az első három napban kolosztrumot kapnak. A borjakat az első héten borjúnevelőkben tartják, ahol a negyedik napon állnak át a tejpótló tápszerre, amelyből naponta kétszer három liternyit kapnak cumisüvegből. A borjak születésüktől kezdve szabad hozzáférést kapnak a tiszta ivóvízhez és a friss szalmához, valamint a Mole Valley Farmers NSP NPP Calf Rearer 18+ Deccox nevű termékéhez, amely egy 18%-os fehérjetartalmú, kokcidiosztatikummal kiegészített táp, amely segít a kokcidiózis kezelésében és kezelésében.

„Ez egy nagyon homogén és ízletes termék, a borjak is szeretik. A borjak hét nap elteltével átkerülnek a 2 Forster-Technik automata etetőgép egyikére, ahol 30 fős csoportokban tartják őket. A borjakat naponta négyszer etetik, és 24 óra alatt legfeljebb 8 liter tejet kaphatnak. A 49. naptól kezdve fokozatosan csökkentik a tej mennyiségét, majd az 56. napon elválasztják őket.”

A borjak hat hónapos korukig ugyanabban a csoportban maradnak. Öt hónapos koruk után 1 kg házi termesztésű, hengerelt árpát és ad lib. fűszilázst kapnak, a nevelőtápot pedig napi 1 kg-ra fogják vissza. A Deccoxot 9–10 hónapos korban vezetik az állatok étrendjéből. „A kokcidiózist teljesen távol tartotta” – jegyezte meg Coombes. „Különböző dolgokat próbáltunk ki, és soha nem tudtunk igazán a végére járni a dolognak, amíg be nem vezettük a Deccoxot”.

Emellett azonban a higiénia is kulcsfontosságú. A borjúnevelőket fertőtlenítik és gőzzel tisztítják az egyes csoportok cserélődésénél, és a szalmaágyat is bőségesen pótolják, hogy a borjak szárazon maradjanak.

Andy Adler, a Molecare Farm Vets állatorvosa szerint a kokcidiózis megfékezésében kulcsfontosságú az ivóvizes és a takarmányvályúk bélsárral való szennyeződésének megakadályozása. „A vályúk megemelt kialakítása a rendszeres tisztítás mellett nagyon fontos a bélsár szájon keresztüli átvitelének megelőzése érdekében. A szalmás almot igen gyakran kell pótolni, hogy a borjak csak friss, tiszta szalmát egyenek”.

Amerikai tudósok együttműködésének eredményeképpen létrehozták az első génszerkesztett borjút, amely ellenálló a szarvasmarha vírusos hasmenésének vírusával (BVDV) szemben. A PNAS Nexus című szakfolyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány több egyetem és iparági szereplő együttműködéseként valósult meg. A BVDV a szarvasmarhák egészségét és jólétét világszerte befolyásoló egyik legjelentősebb vírus, amelyet a kutatók az 1940-es évek óta tanulmányoznak, amikor először ismerték fel. Ez a vírus az embert nem érinti, de a szarvasmarhák között rendkívül fertőző, és súlyos légúti és bélrendszeri megbetegedéseket okozhat. A BVDV katasztrofális lehet a vemhes tehenek számára, mivel megfertőzheti a fejlődő borjakat, spontán vetéléseket és alacsony születési arányt okozva. Néhány fertőzött borjú túléli az ellést, és egész életében fertőzött marad, és nagy mennyiségű vírust ad át más állatoknak. Az elmúlt 20 évben a tudományos közösség felfedezte a fő sejtes receptort (CD46) és azt a területet, ahol a vírus ehhez a receptorhoz kötődik, és fertőzést okoz a tehenekben. A tudósok ebben a nemrégiben végzett kutatásban módosították a vírus kötődési helyét, hogy blokkolják a fertőzést. Aspen Workman, a tanulmány vezető szerzője, a nebraskai Clay Centerben található US Meat Animal Research Center (USMARC) kutatója elmondta: „A célunk az volt, hogy génszerkesztési technológiával kissé módosítsuk a CD46-ot, hogy az ne legyen képes megkötni a vírust, ugyanakkor az állat minden normális funkcióját megőrizzük”. A tudósok először sejtkultúrában tesztelték ezt az ötletet. Miután ígéretes eredményeket láttak a laboratóriumban, az Acceligen szarvasmarha bőrsejteket szerkesztett, hogy a módosított gént hordozó embriókat hozzanak létre. Ezeket az embriókat tehenekbe ültették be, hogy teszteljék, vajon ez a megközelítés élő állatokban is csökkentheti-e a vírusfertőzést. Ez működött, és az első CD46 génszerkesztett borjú, akit Ginger névre kereszteltek, egészségesen világra jött 2021. július 19-én. A borjút több hónapig megfigyelték, majd később megfertőzték a vírussal, hogy megállapítsák, képes-e megfertőződni. Egy hétig egy BVDV-fertőzött borjúval tartották együtt, amely fertőzötten született. Ginger sejtjei jelentősen csökkent fogékonyságot mutattak a BVDV-vel szemben, ami nem eredményezett megfigyelhető egészségkárosodást. A tudósok továbbra is szorosan figyelemmel kísérik Ginger egészségi állapotát és képességét arra, hogy saját borjakat elljen és neveljen fel. Mivel az ígéretes tulajdonság még kutatási fázisban van, egyelőre nem kerülhet az USA élelmiszer-ellátásába ilyen géneket tartalmazó marhahús.

Egy 14 éves Holstein-fríz tehén új termelési rekordot állított fel az Egyesült Államokban az életteljesítmény tekintetében. A Nor-Bert Colby Connie nevű tehén, amely a Dankert család tulajdonában és tenyésztésében van az Indiana állambeli Bremenben található Nor-Bert Farmon, rekordmennyiségű, 486.300 font (több mint 220 tonna) tejet termelt. És még mindig termel, mivel Connie a közelmúltban újra ellett, tehát napról napra tovább növeli a termelését. Connie a tej minőségi összetevői tekintetében is lenyűgöző eredményekkel rendelkezik: a legutóbbi laktációjáig 12.275 kg zsírt és 8045 kg fehérjét termelt. Mindkettőre igaz, hogy a jelenlegi legmagasabb érték a Holstein Association USA adatbázisában. Az új termelési rekord gyorsan követi egy másik amerikai tehén, a Chrome-View Charles 3044 által felállított csúcsot, amely az év elején érte el a 217 tonnát. Ezek az életteljesítmény-rekordok rávilágítottak arra, hogy a Holstein-fríz tehenek milyen jelentős eredményekre képesek.

Több száz szarvasmarha pusztult el Iowa államban a július végi rendkívüli hőség és páratartalom miatt – jelentette a Reuters az államra és az állattenyésztőkre hivatkozva -, miután a világ valaha volt legmelegebb hónapján vagyunk túl. Az elhullások jól mutatják, hogy a szélsőséges időjárás milyen áldozatokat követel a haszonállatoktól és az élelmiszertermeléstől. A veszteségek tovább csökkentik az amerikai szarvasmarha-állományt, amely már így is az elmúlt évtizedek legkisebb állományát mutatja, miután a szárazság miatt a farmerek több tehenet vágtak le, mert nem volt elég legelő a takarmányozásukra. Bár a termelők szerint a mostani elhullások száma nem volt tömeges, mégis szokatlanok voltak.

Állami tisztviselők szerint Kansasban és Nebraskában is pusztultak el szarvasmarhák a hőség miatt. Gary Vetter, aki szarvasmarhákat tenyészt Iowa nyugati részén, elmondta, hogy a helyi állományok védelmén dolgozott, de július utolsó hetében három szomszédjánál mintegy 53 szarvasmarha pusztult el. „Egyszerűen elkezdtek hullani, és nem lehetett semmit sem tenni ellene” – mondta Vetter. „Soha nem láttam még ilyet.”

A hőség általában a legnehezebb, 1000 fontnál (450 kg) nehezebb szarvasmarhákra a legveszélyesebb, de a hőmérséklet és a páratartalom olyan magasra szökött, hogy még a kisebb, 700 fontos szarvasmarhák is pusztulni kezdtek, mondta Vetter, akinek iowai farmja közelében 47 Celsius-fokot is mutatott a hőmérő. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma (USDA) katasztrófatámogatást nyújt, amely segíthet kártalanítani azokat a termelőket, akiknek a szarvasmarhái elpusztultak.

Egy amerikai egyetemeken végzett kutatás szerint a tejelő borjaknak a „dolgok internetén” (IoT) alapuló precíziós technológiákkal történő megfigyelésével még időben diagnosztizálni lehet a borjakra végzetes, szarvasmarha légszőszervi betegsége (BRD) nevű kórt. A Penn State Egyetem, a Kentucky Egyetem és a Vermonti Egyetem kutatói szerint az eredmények lehetőséget kínálnak a tejtermelőknek arra, hogy javítsák farmjuk gazdaságosságát. Melissa Cantor, a Penn State Mezőgazdasági Főiskolájának adjunktusa szerint az IoT az érzékelőkkel, adatfeldolgozó és kommunikációs eszközökkel, szoftverekkel és egyéb technológiákkal felszerelt beágyazott eszközökkel, amelyek az interneten keresztül képesek más eszközökhöz csatlakozni és adatokat cserélni velük, lehetővé teszi a gazdák számára, hogy közelről kövessék és elemezzék a borjak állapotát.

A dolgok internete hatalmas mennyiségű adatot generál, ezért a kutatók a borjak egészségügyi problémáinak könnyebb megértése és bizonyítása érdekében a gépi tanulást alkalmazták – a mesterséges intelligenciának egy olyan ágát, amely megtanulja az adatokban rejlő rejtett mintákat, hogy megkülönböztesse a beteg és egészséges borjakat. „Lábpántokat helyeztünk a borjakra, amelyek rögzítik az állatok aktivitási viselkedési adatait, például a lépések számát és a fekvési időt. És olyan automata etetőket használtunk, amelyek tejet és gabonát adagolnak, és rögzítik az etetési viselkedést, például a látogatások számát és az elfogyasztott tej literjét. Az ezekből a forrásokból származó információk jelezték, ha egy borjú állapota a romlani kezdett”. A 159 borjún végzett kísérletben a rendszer rendkívüli pontosságot ért el a beteg és egészséges borjak azonosításában: a beteg borjak 70%-át 4 nappal a tényleges diagnózis előtt előre jelezte, és a betegség krónikus eseteiben szenvedő borjak 80%-át pedig a betegség első 5 napjában észlelte.

A Glasgow-i Egyetem James Watt Műszaki Karának kutatói is részt vesznek egy új konzorciumban, amely az első kereskedelmi forgalomban kapható egylépéses gyorsteszt kifejlesztését tűzte ki célul a borjak tüdőgyulladásának kimutatására. A Global Access Diagnostics (GADx), a diagnosztikához való méltányos hozzáférést előtérbe helyező és a helyi gyártást ösztönző társadalmi vállalkozás március végén jelentette be a RaDiCal kifejlesztését, ami egy egylépéses molekuláris laterális áramlási teszt lesz, amely lehetővé teszi a borjakat érintő egyik legjelentősebb betegség, a tüdőgyulladás gyors diagnózisát.

A tesztet a Surrey Egyetem, a Glasgow-i Egyetem, a Cardiffi Egyetem és a Westpoint Farm Vets képviselőiből álló konzorcium közreműködésével fejlesztik ki, hogy alacsony költségű, az állatorvosok vagy a gazdák által a gazdaságban használható eszközt biztosítsanak. A teszt egy úttörő molekuláris laterális áramlási platform, amely az eredmények egyszerű értelmezése érdekében összekapcsolható egy mobiltelefonos digitális platformmal, lehetővé téve a gazdák és állatorvosok számára, hogy a borjakat a telepen diagnosztizálják, és ezt követően gyors és megalapozott intézkedéseket tegyenek a betegség helyes kezelésének elősegítése és a felelős antibiotikum-használat támogatása érdekében. Jon Cooper professzor vezeti a RaDiCal konzorcium Glasgow-i Egyetemhez tartozó részlegének munkáját. Cooper professzor és munkatársai már több éve dolgoznak azon, hogy olcsó laterális áramlási diagnosztikai módszereket fejlesszenek olyan emberi betegségekre, mint a malária vagy a skisztoszómia, amelyeket aztán olyan területeken használhatnak, ahol az egészségügyi ellátás korlátozottan elérhető. Ezeket Ugandában helyi kutatók és a kormány támogatásával terepen is tesztelték.

Az őszi vakcinázások a húsmarhaállományok sikeres egészségügyi programjának létfontosságú részét képezik. Ez magában foglalja az előkondicionáló programokat a borjak értékesítéséhez, valamint a tehénállomány hatékony egészségi állapotának fenntartását. Néha hallani olyan termelői megjegyzést, hogy a szarvasmarhák vagy borjak a vakcinázást követően úgyis megbetegednek. A szokásos válasz az, hogy „az a vakcina nem volt jó”. A vakcinák sikertelenségének okai azonban ennél összetettebbek – írja a Penn State Egyetem közelmúltban megjelent összefoglalójában. A betegség megelőzésére irányuló vakcinázási program kudarca három részből áll: az állat, az ember és a vakcina.

Az egészséges szarvasmarhák egy része, elsősorban azon borjak, amelyek valamilyen formában stressznek vannak kitéve a környezet miatt, nem reagálnak megfelelően a vakcinákra. Ide tartozik a szélsőséges időjárás, a kiszáradás vagy más környezeti tényezők. A szállításból, elválasztásból, ivartalanításból, új csoportba kerüléstől vagy egyszerűen a kezelésből eredő stressz csökkentheti az állat képességét arra, hogy a vakcinából származó betegséggel szemben a kívánt immunitást kifejlessze, mivel ezek a tevékenységek összeadódó stresszforrások. A borjak őszi elválasztásakor a vakcinázást vagy az elválasztás előtt kell elvégezni, vagy várni kell néhány napot, amíg a stressz lecsillapodik. A lényeg, hogy a lehető legkevesebb más menedzsment-tevékenységet kombináljunk a vakcinázással. A vakcinák sokszor azért vallanak kudarcot, mert az emberek nem megfelelően használják őket – hívják fel a figyelmet a szerzők. A vakcina használatára vonatkozó protokoll a termék címkéjén található, és azt pontosan be kell tartani. Például a nem megfelelően kevert vakcinák, általában a módosított élő vakcinák, a legjobb körülmények között sem fognak működni.