Szerző: c001os

Ha a tejelő teheneket csökkentett fehérjekoncentrációjú takarmányokkal etetik a trágyából származó környezeti nitrogénszennyezés csökkentése miatt, akkor azt a tejtermelésük szenvedheti meg. A hisztidin aminosav pótlása segíthet a tej- és tejfehérje-termelés fenntartásában, sőt növelésében – állapította meg egy új kutatás, amelyet egy nemzetközi csoport végzett Alexander Hristov, a Penn State Egyetem vezető szakértője irányításával. A kutatók nemrég publikálták eredményeiket a Journal of Dairy Science című folyóiratban. A hisztidin a fehérjeszintézishez nélkülözhetetlen aminosav – magyarázta Hristov.

Hozzátette, hogy korábbi európai vizsgálatok kimutatták, hogy az alacsony hisztidinszint korlátozhatja a tejtermelést az Észak-Európában jellemzően fűszilázs-alapú takarmányt fogyasztó teheneknél. A korlátozott hisztidinszintet nem tekintették kihívásnak a tipikus észak-amerikai takarmányokkal etetett tejelő teheneknél, amíg a Penn State Agrártudományi Főiskoláján Hristov laboratóriumában néhány évvel ezelőtt végzett kutatás fel nem fedte a problémát. Ezekben a kísérletekben a vér hisztidin-koncentrációja jelentősen csökkent, amikor a teheneket csökkentett fehérjetartalmú takarmányokkal etették, amelyek célja a nitrogénveszteségek és a trágyából származó ammóniakibocsátás megfékezése volt. A most publikált kísérletsorozat is megerősítette a hisztidin fontosságát a tejtermelés és a tejfehérje-tartalom fenntartásában csökkentett fehérjekoncentrációjú takarmányok esetén. „Kutatásunk csúcspontja az a 17 tanulmányt tartalmazó metaanalízis volt, amely arra a következtetésre jutott, hogy a tejelő tehenek takarmányának hisztidin-kiegészítése növelte a takarmányszárazanyag-bevitelt, a tejhozamot és a tejfehérje-koncentrációt” – mondta el Hristov.

„Figyelemre méltó, és ahogy a Penn State kutatása is kimutatta, hogy a tejfehérje-koncentráció növekedése hisztidin-kiegészítéssel akár négyszer nagyobb volt azon tehenek esetében, akiknek alacsonyabb fehérjetartalmú takarmányt adtak, mint a megfelelő fehérjebevitel biztosítására kialakított takarmányok esetén.” A hisztidin azért egyedülálló az esszenciális aminosavak között, mert vannak olyan tartalékok a szervezetben, amelyek hisztidinforrásként szolgálhatnak, és elfedhetik a rövid távú hiányt – mondta Hristov. Emiatt a tejelő tehenekben a hisztidin hatását hosszú távú, folyamatos tervezésű kísérletekben kell vizsgálni. „Továbbá, a bendőben szintetizálódó mikrobiális fehérje – amely a tehén fő aminosavforrása – alacsony hisztidin-tartalmú, más, potenciálisan tejkorlátozó aminosavakhoz képest” – mondta Hristov. „Ez alátámasztja hipotézisünket, miszerint a hisztidin válik az elsődleges limitáló aminosavvá, amikor a teheneket alacsony fehérjetartalmú táplálékkal etetik. Így a mikrobiális fehérje, mint aminosavforrás szerepe a tejfehérje szintéziséhez és a testfunkciókhoz még kritikusabbá válik.”

A kokcidiózis egy egysejtű paraziták okozta bélbetegség, amely általában a fiatal tej- vagy húshasznú borjaknál 3 hetes és 6 hónapos között jelentkezik. Bár ritkán halálos kimenetelű, kiterjedt bélkárosodást és növekedési zavarokat okozhat, és általában intenzív tartási körülmények között, magas állománylétszám mellett fordul elő.

Az őszi születésű borjak nagyobb veszélynek vannak kitéve, mivel a kokcídiumok szeretik a meleget és a nedvességet. A csapadékos szeptember és október növeli a fertőzés kockázatát, mivel a környezet kedvezőbbé válik az oociszták (peték) borjúról borjúra történő terjedése szempontjából.

A Murray Direct állatorvos szakemberei szerint a borjak a legelőről, takarmányból, hulladékból és alomból származó kokcídium-peték fogyasztásával, illetve a fertőzött borjak nyalogatásával fertőződnek meg. A parazita akár hónapokig is túlélhet az állatok környezetében, és a betegség elleni védekezés elmulasztása befolyásolhatja a jövőbeli termelékenységi szinteket, beleértve a növekedési rátát, valamint késleltetheti az ivarérés kezdetét, ami tejhasznú borjak esetén a tejtermelés csökkenéséhez vezethet.

A harmadik generációs tejtermelő, Darren Coombes, aki fiával, Timmel együtt 890 hektáron gazdálkodik az Egyesült Királyságban, a somerseti Bridgwater közelében, úgy véli, hogy a tejelő borjak kokcidiosztatikummal való etetése segíthet a betegség megfékezésében. A közelmúltban borjainak egyötödét érintő járvány tört ki nála.

Coombes 425 tehenet – egész évben ellő Holstein-frízeket – tart, amelyek a Muller és a Sainsbury’s számára szállítanak tejet. Az állatokat naponta kétszer fejik, és 10 500 liter tejet adnak 4,3% zsír- és 3,25% fehérjetartalom mellett.

„Borjat egyet sem vesztettünk el, sok növekedést viszont igen, és a borjaknak sok időbe telt, mire felépültek” – mondta.

Az állatorvos javaslatára a borjakat a Deccox nevű termékkel etették, amely a jobb tisztaság mellett segített a járvány felszámolásában.

Coombeséknál az újszülött borjak az első három napban kolosztrumot kapnak. A borjakat az első héten borjúnevelőkben tartják, ahol a negyedik napon állnak át a tejpótló tápszerre, amelyből naponta kétszer három liternyit kapnak cumisüvegből. A borjak születésüktől kezdve szabad hozzáférést kapnak a tiszta ivóvízhez és a friss szalmához, valamint a Mole Valley Farmers NSP NPP Calf Rearer 18+ Deccox nevű termékéhez, amely egy 18%-os fehérjetartalmú, kokcidiosztatikummal kiegészített táp, amely segít a kokcidiózis kezelésében és kezelésében.

„Ez egy nagyon homogén és ízletes termék, a borjak is szeretik. A borjak hét nap elteltével átkerülnek a 2 Forster-Technik automata etetőgép egyikére, ahol 30 fős csoportokban tartják őket. A borjakat naponta négyszer etetik, és 24 óra alatt legfeljebb 8 liter tejet kaphatnak. A 49. naptól kezdve fokozatosan csökkentik a tej mennyiségét, majd az 56. napon elválasztják őket.”

A borjak hat hónapos korukig ugyanabban a csoportban maradnak. Öt hónapos koruk után 1 kg házi termesztésű, hengerelt árpát és ad lib. fűszilázst kapnak, a nevelőtápot pedig napi 1 kg-ra fogják vissza. A Deccoxot 9–10 hónapos korban vezetik az állatok étrendjéből. „A kokcidiózist teljesen távol tartotta” – jegyezte meg Coombes. „Különböző dolgokat próbáltunk ki, és soha nem tudtunk igazán a végére járni a dolognak, amíg be nem vezettük a Deccoxot”.

Emellett azonban a higiénia is kulcsfontosságú. A borjúnevelőket fertőtlenítik és gőzzel tisztítják az egyes csoportok cserélődésénél, és a szalmaágyat is bőségesen pótolják, hogy a borjak szárazon maradjanak.

Andy Adler, a Molecare Farm Vets állatorvosa szerint a kokcidiózis megfékezésében kulcsfontosságú az ivóvizes és a takarmányvályúk bélsárral való szennyeződésének megakadályozása. „A vályúk megemelt kialakítása a rendszeres tisztítás mellett nagyon fontos a bélsár szájon keresztüli átvitelének megelőzése érdekében. A szalmás almot igen gyakran kell pótolni, hogy a borjak csak friss, tiszta szalmát egyenek”.