Szerző: c001os

2023-ban a németországi takarmánytermelés 21,7 millió tonna volt, ami mintegy 360 ezer tonnával, tehát 1,6 százalékkal maradt el az előző 12 hónap mennyiségétől – szerepel a Német Takarmánygyártók Szövetségének (DVT) legfrissebb adatai között.

A csökkenés ugyanakkor az előző évek trendjeihez képest enyhülést mutat. Az Európai Takarmánygyártók Szövetségének (FEFAC) adatai szerint a Németországban előállított takarmány mennyisége 2022-ben valamivel kevesebb mint 22,2 millió tonna volt. Akkor ez 5,8 százalékkal volt alacsonyabb az előző évhez képest.

Cord Schiplage, a DVT elnöke a teljes nemzeti takarmánytermelés csökkenését elsősorban a sertéstakarmányok értékesítésének csökkenésével magyarázza. Ebben a szegmensben a termelés mintegy 500 ezer tonnával (5,8 százalékkal) 8 millió tonnára csökkent 2023-ra. A sertések száma a novemberi összeírás alapján jelentősen, azaz 11,6 százalékkal csökkent az előző évhez képest – emelte ki Schiplage. Összességében 2023-ban az ország sertésállománya 1,4 százalékkal 9,6 millióra csökkent.

Ezzel szemben a németországi takarmánytermelés 2023-ban a többi fő piaci szektorban bővülést ért el. A szarvasmarha-takarmány esetében a termelés üteme az év során mintegy 100 ezer tonnával 6,5 millió tonnára nőtt, míg a baromfitakarmány termelés 80 ezer tonnával 6,3 millió tonnára emelkedett.

Ami az értékesítésből származó bevételt illeti, a DVT adatai itt is csökkenést mutatnak: takarmányértékesítés mértéke 2023-ban 9,4 milliárd euróra csökkent az előző évi 10,5 millió euróról. Schiplage szerint a tavalyi évben a takarmányösszetevők globális piacokon való megnövekedett elérhetősége eredményezte az értékesítésből származó bevétel csökkenését – az ár- és versenykényszerrel együtt. Elmondása szerint a 2022-es bázisidőszakban a nyersanyag- és energiaköltségek kivételesen magasak voltak.

A DVT adatai szerint 2023-ban 276 keveréktakarmány-gyártó vállalat működött Németországban. Ez ötödével kevesebb, mint ami 12 hónappal korábban volt.

A FEFAC 2023-ra vonatkozó előzetes adatai alapján az EU 27 tagállamában a keveréktakarmány-termelés további 2 százalékkal, tehát várhatóan 144,3 millió tonnára fog csökkeni.

Kelet-afrikai tudósok elkészítették az ehető rovarok globális atlaszát, kiemelve azok sokféleséget és közös vonásaikat, amelyek hozzájárulhatnak az élelmiszerhálózatokhoz és a fenntarthatósághoz, mivel Földünknek a népességnövekedés és az élelmiszerek iránti megnövekedett kereslet miatt bizonytalanságokkal kell szembenéznie.

A kutatók szerint az ehető rovarok az alacsony környezeti lábnyomukkal, valamint a magas élelmiszer-hasznosulási arányukkal, gyors növekedésük és tápértékük miatt létfontosságú szerepet játszhatnak a globális élelmezésben.

A mai napig jelentős ismeretbeli hiányosságok vannak a rovarok sokféleségével, globális eloszlásukkal és a régiók közötti különbségekkel kapcsolatban, ami potenciálisan veszélyezteti az ehető rovarok hatékony regisztrálását. Ez késztette a kenyai, dél-afrikai és ugandai egyetemek tudósait arra, hogy összeállítsák és elemezzék az ehető rovarok nem teljes körű adatbázisát. Azonosították továbbá a globális rovarfogyasztást befolyásoló mozgatórugókat a fenntartható élelmiszerrendszer előmozdítása céljából.

Számos forrásból gyűjtöttek össze adatokat, többek között az ehető rovarfajok listáit a szakirodalmakból és különféle kutatási adatbázisokból. Ezt követően egy sor elemzést végeztek országos, regionális és kontinentális szinten is.

A felmérés feltárta az ehető rovarokhoz való hozzáféréssel és felhasználással kapcsolatos számos közös, illetve egyedi hagyományt egyes országokban és régiókban. Bár a rovarfogyasztás gyakran kulturális tradíciókban gyökerezik, emellett összefüggést mutat a földterület borítottságával, a rovarok földrajzi elterjedésével, az adott ország népességének nagyságával és gazdasági fejlettségével. Az Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában élő emberek azért esznek rovarokat, mert ez a kultúrájuk részét képezi, míg Európában a fokozott tudatosság és a fenntarthatóság iránti törekvés a legfőbb hajtóerő ezzel kapcsolatban.

A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az ehető rovarok egyre jelentősebb részévé válnak a bolygó élelmezésének, és hogy proaktívabb erőfeszítésekre van szükség a fenntartható élelmiszertermelés eléréséhez.

A működési költségek ugrásszerű növekedése sok orosz gabonatermelőt csődbe sodorhat az idei szezonban – jelentette ki Arkagyij Zlocsevszkij, az Orosz Gabonaszövetség elnöke a moszkvai sajtótájékoztatóján. A fő probléma a vetőmagárakkal kapcsolatos, mivel azok megugrottak, ugyanis a kormány korlátozta a nyugati országokból származó importot.

Az orosz kormány január végén importkvótákat vezetett be a barátságtalannak nyilvánított országokból származó vetőmagokra. Az új szabályok értelmében az orosz gazdák 2024. december 31-ig 33.100 tonna vetőmagot importálhatnak. A kukorica vetőmagok behozatali kvótáját 5000 tonnában, az árpát 600 tonnában, míg a búza és szója vetőmagok kvótáját nullában határozták meg. 2023-ban Oroszország 57.700 tonna vetőmagot importált, amelynek jelentős részét nyugati országokból szállították.

A meglévő kvótákat felosztották az orosz gabonatermelők között, bár Zlocsevszkij a felosztást „igazságtalannak” nevezte. Elárulta, hogy azok a gazdák, akiknek nincs tapasztalatuk a kormányzati szervekkel való kapcsolattartásban, nem tudják biztosítani a szükséges kvótákat ahhoz, hogy zavartalanul működhessenek. Ennek eredményeként nagy vetőmagkészletek halmozódtak fel az orosz vámraktárakban – mondta Zlocsevszkij. Az importkvóták bevezetése előtt megrendelt tételeket ugyanis vagy vissza kell küldeni a feladónak, vagy meg kell semmisíteni.

Az importkvóták az orosz piacon áremelkedést idéztek elő. Zlocsevszkij szerint az előző évhez képest a vetőmagok átlagára csaknem megduplázódott. Az üzemanyag és a növényvédő szerek ára a közelmúltban mérséklődött, de ez csak részben ellensúlyozta a gazdák veszteségeit a vetőmagárak megugrása miatt.

Zlocsevszkij szerint az orosz termelés átállítása a hazai vetőmagokra helyes irány. Ugyanakkor óva intett attól, hogy az importkorlátozásokat a hazai vetőmagtermesztés fejlesztésének ösztönzésére használják.

A búza- és árpaszemek atmoszférikus hidegplazmával történő kezelése csökkenti a mikotoxinszintet és fokozza a magok csírázását. Kanadai kutatók kimutatták, hogy a jellemzően magas hőfokra felhevített anyag viszonylag alacsony hőmérsékletű változatát használva lehetséges csökkenteni a meleg és párás körülmények között tenyésző gombák által okozott káros toxinok szintjét.

Ehsan Feizollahi, az Albertai Egyetem kutatója szerint a felfedezés az élelmiszerfeldolgozó- és a takarmányipar számára hatékonyabb és eredményesebb módszereket biztosíthat a gabonafélék feldolgozására, amelyek megfelelők lehetnek a fogyasztók számára. A mikotoxinok veszélyt jelentenek mind az állatállományra, mind pedig az emberi egészségre egyaránt.

Feizollahi azt mondta, mivel a mikotoxinok ellenállnak a magas hőmérsékletnek, ezért kihívást jelent a gabonákból történő sikeres eltávolításuk: „Jelenleg nincs hatékony módszer a gabonában található mikotoxinok csökkentésére”, majd kiemelte, hogy az olyan általános élelmiszerfeldolgozási gyakorlatok, mint a sütés csak részben képes eltávolítani őket: „Jobb fertőtlenítési módszereket kell találnunk.”

A kutató a plazmát két formában hozta létre: ionizált gázként és folyadékként. Ezt követően pedig két olyan mikotoxinnal (zearalenonnal és deoxinivalenollal) fertőzött árpa- és búzaszem kezelésére használta ezeket, amelyek Kanadában és világszerte különösen nagy gondot okoznak. A plazma használata a szemek fertőtlenítésére 54%-kal csökkentette a két toxin szintjét, amit a Feizollai munkáját is felügyelő M.S. Roopesh professzor ígéretes kezdetnek nevezett.

„Olyan tényezők figyelembevételével, mint a plazma típusa, a kezelési feltételek és a kezelési idő, sokkal többet tudtunk elérni 54 százaléknál. Ez végső soron azt jelenti, hogy a gazdák több gabonát használhatnak fel, így kevesebb hulladék keletkezik, egészségügyi szempontból pedig az emberek és az állatok úgy fogyaszthatják a gabonát, hogy a mikotoxinoktól nem kell tartaniuk” – tette hozzá Roopesh.

A kutatók azt is megállapították, hogy az általuk alkalmazott kezelési eljárások csak rövid időt vesznek igénybe (egy perctől egy óráig terjedő időintervallumot), ami potenciálisan növeli az élelmiszer-feldolgozóipar hatékonyságát. A kezelések környezetvédelmi szempontból is fenntarthatóak.

A 2024-es Feed Mill of the Future konferencia résztvevői többek között olyan technológiákról és technikákról beszéltek, amelyek javíthatják a takarmánytermelés hatékonyságát és eredményességét.

A körforgásosság a csökkentés, újrafelhasználás és újrahasznosítás elvein alapul, és a hulladék újrafelhasználásának és kiküszöbölésének céljára összpontosít, ezáltal segítve elő a környezeti fenntarthatóságot. A körforgásos gazdálkodásra egy példa, hogy az emberi élelmiszerhulladékot rovarokkal etetik, amelyek lebontják azt, majd a rovarokat állati takarmányban használják fel, hogy olyan fehérjét állítsanak elő, amely aztán az embereket táplálja.

„A körforgásosság nem új fogalom. Sok értelme van annak, hogy az erőforrások minden részéből megpróbáljuk kinyerni az értéket” – mondta Maye Walraven, az Innovafeed észak-amerikai ügyvezető igazgatója. „De úgy gondolom, hogy egyre inkább trenddé vagy prioritássá válik, mivel érezzük a környezeti nyomást”.

Rovartermelőként az Innovafeed inspirációját a természetben előforduló folyamatok, és azok továbbfejlesztése jelenti. „A természetből merítettünk ihletet, és a természetben a rovarok valóban nagyszerű újrahasznosítóként működnek” – mondta. „Egészen gyenge minőségű biomasszával táplálkoznak, amelyet más állatok nem esznek meg […] mi ezt próbáljuk nagyipari szinten reprodukálni, vagyis rovarokat tenyésztünk, és a bőségesen rendelkezésre álló melléktermékek készleteit használjuk fel takarmányozásukra.” A rovarokat aztán takarmány-összetevőként lehet felhasználni, beleértve az olajat és a fehérjét, de akár a rovarok hulladéktermékei is felhasználhatók trágyaként.

A panelbeszélgetésen a takarmány-adalékanyagok, illetve a mesterséges intelligencia szerepe is szóba került a fenntarthatóság javítása és a pazarlás csökkentése szempontjából.