Kamerák figyelik a szarvasmarhák légzőszervi betegségét
A szarvasmarhák légzőszervi betegsége (BRD), más néven szállítási láz, az egyik leggyakoribb és legköltségesebb betegség, amely az észak-amerikai húsmarha-ipart érinti. A BRD főként a szarvasmarhák tüdejét érinti, és az állatok hízótelepre érkezését követő első egy-két hétben nagyon gyakori. Az elválasztás és a szállítás – két olyan nagy stresszhatással járó esemény, amely a borjak hízótelepre érkezése előtt történik – gyengítheti az immunrendszerüket, és növelheti a betegség kialakulásának esélyét. A BRD pontos és időben történő diagnózisa azonban maximalizálhatja a későbbi antibiotikumos kezelések hatékonyságát.
A precíziós technológiai fejlesztések lehetővé teszik a húsmarhatelepeken dolgozók számára, hogy figyelemmel kísérjék és jelezzék a betegségekre, például a BRD-re utaló jeleket mutató szarvasmarhákat. „Az összes ilyen [precíziós technológiával] kapcsolatban az a hatalmas kihívás, hogy hiába találunk ki egy rendszert a viselkedés nyomon követésére, ehhez mindig ki kell találnunk egy algoritmust is a viselkedésre, amely pontosan megjósolja a légzőszervi megbetegedéseket” – mondta Dr. John Campbell, a Western College of Veterinary Medicine (WCVM) professzora és húsmarha-specialistája.
A WCVM-en végzett kísérletben az állatok karámja fölött elhelyezett kamerák segítségével a kutatók megfigyelték a BRD elleni kezelést követően a szarvasmarhák viselkedésében bekövetkezett változásokat. Mivel a kamerák folyamatos videógyűjtést tettek lehetővé, a csoport tagjai az összes felvétel elemzését elvégezték azzal a céllal, hogy azonosítsák a betegségre utaló konkrét viselkedésformákat. „[A viselkedésmódok] eléggé eltérőek” – magyarázza Campbell. „Minden szarvasmarha valamennyire zsákmányállat, ezért jól tudják leplezni, ha betegnek érzik magukat. Meglehetősen finom jeleket keresünk, de a jelenlegi esetmeghatározás nagyon homályos: ’Betegnek látszanak és lázasak’.”
A BRD gyakori megfigyelhető klinikai tünetei közé tartozik az orrfolyás, a levertség, a csökkent takarmányfelvétel, a csordától való különválás, a légzésszám változása és a köhögés. Mivel e viselkedésformák némelyike csak rövid ideig tart, a rutinszerű karámellenőrzések során könnyen elkerülhetik a személyzet figyelmét.
„Úgy gondolom, hogy fokozatosan egyre többet fogunk látni, ahogy egyes rendszerek olcsóbbá válnak. Már most is látjuk az alkalmazkodást az olyan iparágakban, mint a tejipar, így valószínűleg ez csak idő kérdése [a húsmarha ágazatban]” – mondta Campbell. „Végső soron azonban a költségek döntenek el mindent. Emberekre továbbra is szükség lesz, akik bemennek, kiválasztják a beteg szarvasmarhákat, kihozzák őket a karámból és kezelik őket, így a munkaerőköltségeket nem lehet teljesen kiküszöbölni.”