A Kemenesszentpéteri Agro Kft. tulajdonosaival, Horváth Péterrel és Bendes Balázzsal beszélgettünk a cég átalakulásáról, a telep robotizációjáról, a pályázati beruházásokról és az AGROFEED Kft-vel folytatott szoros takarmányozási együttműködésről. A kiinduló állomány 40 fejős tehén és 600 liter napi tejtermelés volt; ma 250 tehénnel tartósan 40 liter feletti fejési átlagot érnek el egyszerű, biztonságos takarmányozással és komoly technológiai fegyelemmel.
– Hogyan indult ez a vállalkozásuk?
– 2015 februárjában a csőd szélén álló céget hárman vásároltuk meg Bendes Balázzsal és Bendes Hajnalkával. Kis, leharcolt telepet vettünk át, ’90-es évekbeli fejőházzal és gyenge genetikával. Én „civilként” könyvelő voltam, a társaim sertéstartásból és bérhizlalásból hoztak tapasztalatot, de a szarvasmarhatartásba gyakorlatilag a nulláról vágtunk bele. Az első időszak az életben tartásról szólt: a napi működést biztosítani, közben a fajlagos mutatókat gyorsan javítani, és visszaszerezni a telep jó hírnevét a piacon.
– Nem tartottak attól, hogy ez végül is évi 365 nap munkát jelent?
– A sertéstartás ritmusa is 365 napos, tehát a társaimnak nem volt idegen. Én főkönyvelőként hétvégén is készenlétben dolgoztam – ott másnak, itt magunknak. Harmincévesen nem ijedtünk meg: ha kellett, magunk álltunk be fejni, adminisztrálni, szervezni. A személyes jelenlétünk adott tartást: a munkatársak látták, hogy tulajdonosként is ott vagyunk a napi folyamatokban.
– Milyen paraméterekkel indultak, és mi nehezítette a fordulatot?
– 40 tejelő tehénről és 600 liter napi tejről indultunk, 15 literes átlaggal; a fejés utáni tisztítás sokszor tovább tartott, mint maga a fejés. Rögtön jött a 2016-os tejpiaci krízis 58 forintos literárral és tömeges telepbezárásokkal. Genetikailag is lemaradásban voltunk, a szaporodásbiológia nem működött megbízhatóan. Hitelből és önerőből kezdtünk állományt venni: fiatal, első laktációs teheneket szereztünk, ami akkor elérhetőbb áron kínált fejlődési lehetőséget. Ez adta meg az első lendületet a létszám és a hozam növeléséhez, és innen építettük vissza a telep szakmai hitelességét.
– Mikor látták, hogy fenntartható irányba fordul a működés?
– 2017-ben normalizálódni kezdett a tejár és a szaporodásbiológiai helyzet is javult. 2020 elejére elértük a 200 fejős állatot, és 2020 januárjában Veszprém megyében a befejési listán az első helyen álltunk – még a régi technológiával, elavult istállókkal! Ez jelezte, hogy a fegyelmezett takarmányozás, az állománycsere és a munkaszervezés együtt már komoly eredményt ad.
Fejlesztések, pályázat, finanszírozás
– Mi volt a stratégia a méret és a technológia oldalán?
– Eldőlt: vagy leépítünk, vagy nagyot lépünk előre. Olyan méretet céloztunk, hogy két naponta legalább egy kamionnyi, kb. 20 000 liter tejet tudjunk leadni – ez a gyűjtésnél és az exportnál hatékonysági küszöb. Ehhez kb. 260 férőhelyes istállót, 250 körüli fejős létszámot és 40 liter körüli átlagot terveztünk. A 350 hektárnyi szántóterületünk ezt ki tudja szolgálni; az alap a szarvasmarhatartás, mellette takarmánynövény-termesztés és – ha a vetésszerkezet engedi – némi árutermény. A gépparkot ehhez igazítottuk, hogy a telepi munkák és a növénytermesztési feladatok összehangoltan, külső kapacitás nélkül is menjenek.
– Mely beruházások vitték előre a telepet, és hogyan állt össze a rendszer?
– 2019-ben épült két takarmánytároló magtár; az első évek minden forintját pedig állományra fordítottuk és visszaforgattuk. A nagy pályázati csomag az új istálló teljes technológiáját, a trágyatárolás és -kezelés teljes rendszerét, önjáró etetőkocsit, rakodógépet, és egy 26 köbméteres hígtrágya-kijuttatót tartalmazott. A kivitelezés 2022 januárjában indult, 2023 áprilisában volt az első robotfejés. A kezdet nehéz volt: kiesett a régi rendszerhez szokott 4–6 éves korosztály egy része, és az elején rossz arányokkal etettünk – energiadús tömegtakarmány mellé fehérjedús robottápot kértünk. Két-három hónap után a robotos tanácsadóval és az AGROFEED szakemberével közösen váltottunk: a robotban inkább energia, az asztalon több fehérje lett a jó megoldás. Onnantól napról napra kevesebb állatot kellett robotra hajtani, stabilizálódott a tej, és láthatóan javult a kondíció és a termelés.
– Milyen környezetben zajlott mindez pénzügyileg, és hogyan változott a hatékonyság?
– 2022-ben elszálltak az árak: gabona, építőanyag, energia. Szerencsénk volt, hogy 2018–2019-ben kezdtünk szervezni: 2020 környékén jó kondíciókkal jutottunk hitelhez, az előlegeket még az acélár-emelkedések előtt be tudtuk fizetni. 2022–2023 elején a rekord közeli tejár – nagyjából 220 Ft/l – is segítette a finanszírozást. A hatékonyság mára kézzelfogható: amikor átvettük a telepet, 40 tehénre 14 ember jutott; ma rajtunk kívül heten dolgoznak az állattenyésztésben, és a rendszer fegyelmezett költségszint mellett hoz stabil termelést. A gépesítésnek köszönhetően külsősöknek komplett silózási feladatokat is vállalunk, hígtrágya-kijuttatást végzünk – ezek nem a főtevékenységünk, de javítják a kapacitás kihasználtságot és szétterítik a kockázatot.
– Melyek a közvetlen célok a következő időszakra?
– Stabilizálni, törleszteni, megerősödni – a mi léptékünkhöz képest nagy beruházásokon vagyunk túl. Egy–két éven belül az üszőnevelést is automatizálnánk. Stratégiai cél a még jobb minőségű tömegtakarmány előállítása és az olyan költséghatékony megoldások alkalmazása, mint a „kukoricakása”, amellyel az aflatoxin-kockázatos időszak áthidalható, és helyben, saját termésből etethetünk. A robotos rendszerünket tudatosan nem bonyolítjuk túl: kevés táp és kiegészítő, átlátható folyamatok, alacsonyabb kockázat. A mindennapi munkában ma is tulajdonosi szinten veszünk részt: Balázs a növénytermesztést viszi, én az állattenyésztést és a könyvelést, Hajnalka pedig az adminisztrációt, támogatási és földügyi ügyeket, bérszámfejtést és kapcsolattartást irányítja.
Takarmányozási stratégia az AGROFEED-del – egyszerű receptúrák
– Mikor és hogyan kezdődött az együttműködésük az AGROFEED Kft-vel?
– 2019-ben, a beruházástervezéssel párhuzamosan. Azóta végigkísérik a munkánkat: ismerik a telepi adottságokat, és gyorsan reagálnak, akár hétvégén is – a telepen sokszor minden óra számít. A beruházás idején jó partneri finanszírozási hozzáállást tanúsítottak: megértették a cash-flow ingadozásokat, nem állt le az ellátás, nem szorítottak irreális határidőkkel. Ez a bizalom érezhetően csökkentette az üzemeltetési kockázatot.
– Mi a közös takarmányozási elv, és hogyan néz ki a napi gyakorlat?
– Elsősorban abból dolgozunk, ami a telepen tömegtakarmányként rendelkezésre áll, így a lehető legkevesebb kiegészítőt kell megvenni. A vetéstervezést közösen csináljuk, hogy a takarmány mennyiségben és minőségben is illeszkedjen a célhoz. Betakarításkor folyamatos a labor-mintázás, majd etetés közben és a silótérben előrehaladva is rendszeresen mintáznak; a receptúrák menet közben finomodnak. Szándékosan egyszerű a rendszer: nagyjából öt tömegtakarmány és három kiegészítő. Ez csökkenti az emberi hibázás esélyét, az önjáró etetőkocsi mellett is kezelhető marad, és a robotnál az energia–fehérje arány tartása is kiszámíthatóbb. A cél, hogy az állatok stabilan vegyék fel az adagokat, és a termelés ingadozás nélkül maradjon.
– Milyen eredmények igazolják a váltást, és hol tartanak ma?
– A 2014-es zárt laktációnk 6 400 kg volt; ma a fejős állományunk átlaga tartósan 40 liter felett van, és nem hajszoljuk túl az állatokat. A tőgyegészség javult: ami a régi rendszerben rendszeres gond volt, az az újban gyakorlatilag eltűnt. Az országban az elsők között vezettük be a fejőrobotba épített progeszteron-mérő rendszert: automatikus tejmintavétellel, progeszteronszint alapján támogatja a szaporodásbiológiát. Ennek köszönhetően a hormonfelhasználás szinte nullára csökkent, kevesebb az állatmozgatás és a hibalehetőség, a termékenyítés időzítése pedig pontosabb. Az első években folyamatos állományvásárlásra kényszerültünk; ma már üszőt is értékesítünk, ami egészen más pozíciót ad a piacon. Bízunk benne, hogy a jövőben még inkább számítani fog, honnan és milyen tej érkezik; mi ehhez igazodva, két naponta kamionnyi, következetesen jó minőségű tejet szeretnénk kiadni a kapun – kiszámítható költségszinten, ésszerű kockázattal és stabil, egyszerű takarmányozási rendszerrel.
Fodor Mihály
Agrárágazat
