ASP vírus felületeken való kimutatását kutatják a Kansasi Egyetemen

A Kansasi Állami Egyetem (K-State) kutatói közzétették annak a tanulmánynak az eredményeit, amely egy látszólag egyszerű módját vizsgálja annak, hogyan lehetne az amerikai sertéságazat számára egy újabb védőréteget biztosítani a pusztító vírusos betegséggel szemben – írja a K-State Research and Extension hírszolgálata.

Jordan Gebhardt, a K-State sertéstenyésztési szakértője és állatorvosa elmondta, hogy a tudósok néhány hétköznapi háztartási tárgyat használtak fel, hogy teszteljék, mennyire képesek kimutatni az afrikai sertéspestis jelenlétét azokon a berendezéseken és felületeken, amelyeken a takarmányt szállítják.

Az afrikai sertéspestis vírus jelenlétének kimutatása az Egyesült Államokba érkező teherautók, szállító konténerek és egyéb anyagok felületén „egyszerű kutatási kérdésnek tűnik” – mondta Gebhardt – „de meglehetősen bonyolult, ahogyan ez történik”.

A kutatás, amely a K-State tudósai által Vietnamban végzett terepmunkából származik, a polimeráz láncreakció vagy PCR néven ismert diagnosztikai tesztekre támaszkodik, amelyek egy mintából származó DNS-t vagy RNS-t használnak a fertőző betegségek diagnosztizálására. A legtöbb esetben a PCR-teszt 24 órán belül megbízható eredményt ad, gyakran még gyorsabban.

A K-State tudósai egyszerű technikákra támaszkodtak a PCR-minták gyűjtéséhez. Gebhardt elmondta, hogy négy olyan anyaggal, amelyek bármelyik háztartásban megtalálhatóak (négyzet alakú pamutgéz, poliészter fülpucoló pálcika, szivacsos végű pálcika, száraz törlőrongy), olyan felületekről vettek kenetet, amelyek a takarmányokkal szoros kapcsolatba kerültek.

„Ha meg akarunk vizsgálni egy felületet – legyen az egy teherautó, egy szállítótartály vagy egy gazdaságban lévő felület –, tudnunk kell, hogyan vegyünk mintát arról a felületről, hogy aztán a lehető legjobb diagnosztikai eredményt kapjuk annak megállapítására, hogy jelen van-e a vírus vagy sem” – magyarázta Gebhardt. „Ezt a folyamatot környezeti mintavételnek nevezzük. A mai napig nem volt olyan erős, minősített kutatási projekt, amely nagyszerűen jellemezte volna azt az egyszerű kérdést, hogy mi a legjobb módja a minta gyűjtésének”.