A testen kívüli megtermékenyítés felére csökkentheti a tejágazat metánkibocsátását?

Hilda a skóciai Langhill szarvasmarhatelepén született. Ő az első borjú, amely in vitro megtermékenyítéssel (közismert nevén lombik eljárással) született, ami áttörést jelenthet a metánkibocsátást jelentősen csökkentő állattenyésztés terén.

Kifejezetten a metántermelés csökkentését célzó technológiákkal tenyésztették ki. Ez magában foglalja a DNS-alapú előrejelző rendszerek használatát, a korai petesejtkivételt és a szexált spermát, hogy stratégiailag kiválasszák az alacsonyabb metánkibocsátást elősegítő tulajdonságokat.

Mike Coffey egy fenntarthatóságot kiemelten fontosnak tartó főiskola, a Scotland’s Rural College munkatársa elmagyarázta, hogy e technológiák kombinálása hogyan teszi lehetővé a tehenek gyorsított szelekcióját, amely egyszerre egy borjú esetében minimalizálja a metánkibocsátást. A cél végső soron egy olyan állomány létrehozása, amely jelentősen csökkenti a metánkibocsátást.

Hagyományosan a tej- és hústermelési tulajdonságok évente körülbelül 1 százalékkal segítettek csökkenteni a kibocsátást. A technológiai újítások alkalmazásával azonban a becslések szerint a metánkibocsátás 30 százalékkal csökkenhet a következő két évtizedben.

Az ilyen innovációk gazdasági megvalósíthatósága továbbra is kihívást jelent. Jelenleg egy Hildához hasonló tehén előállítási költsége nagyjából kétszerese a tehén gazdasági értékének. A kormányzati politikák kulcsfontosságúak lehetnek a költséghatékonyság elérésében, hasonlóan az elektromos autók sikeréhez. Mindez egy olyan időszakban történik, amikor több ország is versenyben van az állattenyésztésből származó metánkibocsátás visszaszorításáért.

A Skóciában kibontakozó erőfeszítések jól tükrözik a metánkibocsátás gyors csökkentésére irányuló globális törekvéseket. Ezek a technológiailag vezérelt megoldások világszerte meghatározhatják a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok jövőjét.