Kokcidiózissal küzdő brojlercsirkék támogatása takarmányozással

Amikor a brojlercsirkék az egysejtű paraziták okozta fertőzés, a kokcidiózis ellen küzdenek, nem képesek megfelelően hasznosítani a tápanyagokat, és energiát fordítani a növekedésre. A hagyományos gyógyszeres megoldások mellett az Illinois-i Urbana-Champaign Egyetem új kutatása szerint a takarmányozás megváltoztatása is segíthet.

A Poultry Science szaklapban megjelent tanulmányban ismertetett kísérletben az egyetem kutatócsoportja kokcidiózissal fertőzte meg a csirkéket, majd megváltoztatta a takarmányt, hogy megértse a különböző összetevők szerepét. A kísérletben módosították a klasszikus brojlertakarmány keményítő-, olaj- és aminosavtartalmát, és figyelemmel kísérték a testtömeg-gyarapodást és a takarmányhasznosítási arányt.

„Képzeljünk el egy háromszöget, amelynek a három csúcsa a keményítő-, olaj- és aminosavtartalom legnagyobb arányait jelenti a takarmányban” – magyarázta Julianna Jespersen doktori hallgató. „E három összetevő különböző arányait használtuk 10 kísérleti táp összekeveréséhez, amelyek közül az egyik egy kontrolltáp volt, amely mindegyik összetevő azonos arányát tartalmazta.”

Az optimális takarmánykeverék – vagyis a kokcidiózissal fertőzött madaraknál a legnagyobb testtömeg-gyarapodáshoz vezető étrend – a kontrolltáphoz képest 35,8 százalék keményítőt, 8,9 százalék olajat és az ajánlott aminosavak 101,3 százalékát tartalmazta.

A kutatók elismerik, hogy a 9 százalékos olajtartalom jóval meghaladja az iparági gyakorlatban alkalmazott szinteket. „Ezt az olajtartalmat a termelők nehezen fogják elhinni. De a laboratóriumunk korábbi kutatásai kimutatták, hogy ez a parazita csökkenti a lipidek felszívódását az emésztőrendszerben, így a madarak nem tudnak elegendő energiát vagy lipidkomponenst felvenni a takarmányból” – mondta Ryan Dilger kutatásvezető professzor. „Úgy gondoljuk, hogy ezért találtuk meg az optimális eredményt 9 százaléknál. A termelők talán nevetnek, ha meglátják ezt a számot, de a madarak szervezete azt árulta el nekünk, hogy erre van szükség a betegséggel küzdő madarak eredményeinek optimalizálásához”.

Jespersen szerint, ha nem is kivitelezhető az olajtartalom 9 százalékos szintjének biztosítása, az eredmények azt mutatják, hogy az olajtartalom bármilyen, a szokásos 1 százalék feletti szintre emelése előnyös lehet.